Nálunk is eljött az ideje a Star Wars Saga ismételt áttekintésének, részben tekintettel az Ep7 decemberi premierjére, részben mert a saját lányom vetette fel a minap, hogy úgy megnézné megint A Sith-ek bosszúját. Először 6 évesen látta, és ennek már 10 éve, te jó Ég... Akkor persze főleg miattam nézte meg, mert része akart lenni annak, amiről látta, engem mennyire foglalkoztat, de nem értette, nem is érthette meg a történetben szereplő motivációkat, érzéseket, a tragédiát. Emiatt nem is erőltettem soha, hogy nézzen velem SW-t.
Most viszont örültem nagyon, hogy felvetette a közös mozizás ötletét, és elkezdtük a Baljós árnyakkal múlt hétvégén, aztán A klónok támadásával tegnap délután, és végül A Sith-ek bosszújával este. Az első két epizód is nagyon jó, élmény volt újra látni, de az igazán nagy hatást rá és újfent rám is az Ep3 tette. Én szinte úgy néztem, mintha először látnám, ismét a zsigerekig beleborzongva a történet tragikusságába, miközben teljesen hatalmába kerített az élmény, a feszes tempójú történetvezetés, a jelenetek kiváló dramaturgiája, a fényképezés és a zene összhangja (még ha vannak benne ismétlések, többször ellőtt témák, akkor is). Nagyszerű ez a film, nincs mit tenni.
A végén meghatódva láttam, hogy a lányom is megkönnyezte. Most már ő is érti.
És még egy gondolat: én igazán pozitív várakozásokkal nézek az Ep7 elébe, nem zavarnak a felröppenő (ál)hírek, rendszeresen olvasom a szóban forgó topikokat, és csak a saját szememnek fogok hinni a moziban, mert úgyis ott dől majd el, hogy jó film lesz-e vagy sem.
De azért tegnap mégis keletkezett bennem egyfajta szomorúság, hogy az Ep7 már egészen más lesz, mert a Saga érájának biztosan vége van.