Az egész jelenet egyszerre bájos, izgalmas, és nagyon mulatságos. Ahogy már az előző jelenethez is írtam, Leia és Han románca, megfűszerezve Thripio ártatlan és teljes mértékben zavaró okvetetlenkedéseivel, szinte elfeledtetik velünk, hogy milyen szorult helyzetben is vannak. Nekem ez az egyik legkedvesebb jelenetem ebben a filmben, sőt, megkockáztatom, hogy minden hasonló témájú filmélményem között is biztosan dobogós lenne, olyan jól sikerült.
És én még hozzátenném azt is, hogy míg Anakin és Padmé kezdetben hasonló nézeteket vallanak, egy oldalon állnak, hogy úgy mondjam, aztán szögesen ellentétes irányt vesz az elkötelezettségük, addig Han és Leia esetében pont fordítva van, ismeretségük kezdetén eleinte nincs közös érdeklődésük (talán egymást kivéve, bár azt még csak nem is sejtik ), de utána mégis együtt harcolnak majd a Birodalom ellen, és előbb bajtársként, utóbb pedig igazi társként segítik a közös ügyet sikerre.