Én mindhárom szóba került költő műveit szerettem tanulni, bár valóban teljesen mások a verseik, és másért is jó őket olvasni. Petőfi egyszerűen áll hozzá a dolgokhoz, és keresetlen szavakkal szól, (nem városi tanult polgár volt, szóval ez nem csoda), valamint nem igazán foglalkozik bonyolult érzelmekkel, szerelem, hazaszeretet, hűség, igazság, mind tisztán jelennek meg nála. Ady egészen máshogy ír, nála a versek lélektanilag olyan mélységeket érnek el, amelyet tizenéves fejjel az ember jóformán fel sem tud fogni, hiszen honnan is érthetné, milyen lehet pl. szerelemből egyszerre megjárni a mennyet és a poklot, és mindezt úgy leírva, hogy lelkének minden rezdülését teljesen őszintén és tudatosan vállalja a költő. A Bomarr által betett idézet nagyon jó példa erre.
Radnóti versei pedig egyszerűen megnyugtatóak. Isten éltesse az özvegyét!