Hát ez nagyon jó volt! És mintha a nagybetűs háborúról szólna, mindegy hogy TCW vagy egy valós háború valahol a világban – benne van a katona kiszolgáltatottsága, hogy kaphat akár értelmetlen és teljesen ostoba parancsot is; ha követi, akkor meghalhat (vagy meghalhatnak miatta mások is), vagy megtagadja, ami komoly bűn. Rex igazi profi katonaként reagált: bár nem értett vele egyet, de teljesítette a parancsot, egészen addig, amíg már nem a csapata túléléséről volt szó. S még lojális is volt, hiszen Krell parancsát még a saját emberei előtt is védte („lehet, hogy tudja, mit csinál”). Szóval le a kalappal előtte, számomra most vált a nagybetűs Parancsnokká.
Krell pedig egy igazi s*ggfej (ilyet ebben a fórumban még nem írtam, az tuti), egy valódi admirálishoz semmi köze, és az, hogy a végén kicsit jobb színben tűnt fel, mert képes volt felfogni Rex szavainak igazságát, csak egy árnyalatnyit javít a képen, mert mindezt magától is tudnia kellett volna. Nem kell hozzá nagy katonai stratégiai tpasztalat, csak csöppnyi józan ész, hogy maroknyi emberrel ismeretlen ellenséges terepen botorság a nyílt úton támadást intézni, hacsak nem elterelés a cél, vagy az ellenfél előcsalogatása, miközben a haderő többi része ugrásra készen áll és ezt várja. Nem kizárt, hogy ez volt Krell célja, és az egész parancs mögött – de ha így volt, akkor ezt el kellett volna mondania a klónoknak. Becsülettel helyt álltak volna, sőt…, ahogy ezt eddig többször is láthattuk. Én azt érzem, hogy Krell alaposan alábecsüli őket, mind a katonai képességeiket, mind az elkötelezettségüket tekintve, és érdekelne, hogy vajon miért? Talán rossz tapasztalatai voltak korábban? Mivel többrészes a történet, én erre nagyon választ várok.