Teljesen egyetértek, ez tényleg igazi háború! Nő lévén nem ez az oldala az SW-nek (és szigorúan vett értelemben a TCW-nek sem), ami elsősorban lenyűgöz, de nagyon tetszett az epizód! A véresen komoly csatahangulat teljesen átjött, de a szereplők közötti finom poénok azért kellettek nagyon, hogy ne legyen túl drámai az egész. Számomra mindig a karakterek a legfontosabbak, így most is erről az oldalról közelítem az értékelést, és az a szép ebben az epizódban, hogy a nagyon átélhető csata mellett a szereplők is nagyon jók voltak.
Anakin és Ahsoka baráti feleselése és rivalizálása abszolút ide tartozik, már eleve jó, hogy néhány percre oldotta a feszültséget a legnehezebb helyzetben is, és ráadásul mindig vidám dolog őket nézni így, még a legnagyobb harckészültség közben is. Amikor Obi-Wan eltűnt az éterből, Anakin iránta tanúsított látszólagos közömbössége és katonai technokrata hozzáállása (miért nincs itt, amikor szükségem van rá?) először engem kicsit szíven ütött, de szerencsére a párbeszéd végére rendezte a dolgot. Ide valahogy nagyon nem illett volna egy ilyen nyers számonkérés.
Ki-Adi Mundi messze vénebb és megviseltebb lett, mint a filmekben láthattuk, ez kissé érthetetlen, de ez legyen a sorozat legnagyobb baja. Ráadásul az epizód végi beszólása nagyon jól sikerült, s Anakin válaszával hozzájárult a megkönnyebbülést hozó befejezéshez, szép kerek egésszé kerekítve a történetet a több epizódos cselekmény ellenére.
Ellenben a lángszórózás nekem sem tetszett, túl kegyetlen halált osztottak ott egy Jedi-mester vezetésével, de abszolút elfogadom azt a véleményt, hogy ez jó utalás arra, hogy mennyire más lett a morál, a háború a legjobbakat is rossz irányba viszi, és időnként kellenek ilyen momentumok is, ahogy időben haladunk előre.
Amit még kiemelnék, az a zene. Szerintem nagyszerű lett!