Pildi

Dzséjt, igazad van, de én sem ilyen sarkítva gondoltam, hogy a kor=tapasztalat automatikusan igaz.

Miért? Végül is a 90-es évek eleje már csaknem 20 éve volt... Egyébként én a retró szót a 70-es és 80-as évek zenéjére szoktam hallani egészen konkrétan, pedig vannak ennél régebbi és még ma is slágerként játszott zenék.

MissKarrde, én értem, mit szeretnél mondani, és csak bólogatni tudok. Nem csak az a fontos, kinek mennyi élmény sűrűsödött bele az életébe, hanem az is, hogy mennyi idő távlatából tud rá visszatekinteni. Mert az évek növelik a bölcsességet (hogy ilyen nagy szót használjak erre, bár nem nagyképűségnek szánom egyáltalán), és egy idő után maguktól helyükre kerülnek a dolgok, és minnél hosszabb ez az idő, annál jobban. Átértékelődnek az eredmények és a kudarcok, még olyan is van, hogy felcserélődnek.

Ma részt vettünk egy nagyon érdekes kiránduláson. Piacon szoktuk venni a mézet, termelőtől, ráadásul elég sokat (heti egy kg elfogy), és most a termelő meghívott minket a többi törzsvevőjével együtt egy méhészet látogatásra, Dömsödre és Soltra. Megmutatták, hogy szorgoskodnak a a méhcsaládok a lépeken, hogy kell a lépből kipergetni a mézet (lehetett próbálkozni is vele), aztán hogy szűrik át felmelegítve a még benne maradt szennyeződéseket a mézből, hogy aztán egy tök jó kis gépezettel megtölthessék az üvegeket. A méhekről nagyon sok érdekeset megtudtunk, a kommunikációjukról (pl. a hogy tánccal magyarázzák el a társaiknak, merrefelé, és mennyit kell repülniük, hogy jó nektár lelőhelyet találjanak - bár ezt a Vizipók sorozatból én már ismertem, de azért jó volt hallani egy méhész szájából is, hogy igaz ). Remek nap volt, felért egy komplett biológia órával!

Sok boldog szülinapot, Dzséjt!

A Tűzszekerek nagyszerű film, fantasztikus zenével.

Kifuthat máskor is. Egyetemi éveim alatt legtöbbet ennek a korszaknak a zenéire buliztunk a barátaimmal, és most előjöttek ezek az emlékek.

Biztos nem, hiszen csak mellékszereplő. Az 1. évad elején Ventress fordult elő sűrűbben, aztán a végére teljesen kimaradt, pedig azért ő más kategória, hiszen ismert karakter volt az EU-ból és a régi CW sorozatból. Egyébként kíváncsi lennék, befolyásolja-e a történetvezetést az, hogy vélekednek a nézők az egyes karakterekről. Ha valaki népszerű mellékszereplővé válik, akkor vajon többet szerepeltetik a jövőben?

Nekem személy szerint tetszik, hogy jól megfér egymás mellett a modell és a CGI, a klasszikus illúziókeltés és a modern.

Szerintem meg mindkettő. Persze viccet félretéve, ez csak véletlen egybeesés, hiszen honnan tudhatta volna Lucas, hogy a magyarok hogyan fordítják le a 'lighsaber' szót. Tiszta mázli, hogy szó szerinti fordításban viszonthallottuk angolul.

Én azért meghallgatnék pár ilyen összeesküvés elméletet, hogy ki és miért csinálta, mert ezek az én életemből kimaradtak. Ha nem itt, akkor majd alkalomadtán. Biztos naív vagyok, de egy amerikai elnökről (légyen az akármilyen ember) ilyet nem tudok feltételezni.

Ugyan már...: Nálunk egyszer egy 36 nm-es egyszobás lakásban (épp ott újpesten, a Munkásotthon utcában ) volt egy olyan buli, hogy 15-en voltunk. Igaz, táncolni nem lehetett azon a rengeteg nagy helyen , de életem egyik legjobb bulija volt.

Jó, hír, hogy lesz megint fórumtali! Nekem ilyen messzeségből valószínűleg jó lesz november 14., születésnapok sincsenek azon a tájékon.

Ez a film már így is túlmegy az én ingerküszöbömön...

Ugyan nem ismerem az idézett sorozatot, de a leírás alapján egy ilyesmi stílus nekem is jó lenne, a drámai részek dominanciájával.

Nagyon szerettem a hangját, James Onedin kapitányként megismerve, és minden filmben szerettem, amiben csak hallani lehetett. Hiányozni fog. Egyébként benne van a feminás cikkben Darth Vader is.

Én is tudom, hogy van, akinek nem mennek jól a dolgai (a családunkban is akad ilyen ember), és úgy nehéz örömöt találni a helyzetében, és azt is el tudom képzelni, hogy ennél azért jobbra vágyik. De az a helyzet, hogy kesergéssel nem lehet menni semmire, mert az nem segít. Ha egyre depressziósabb lesz valaki, úgy még kevesebb eséllyel szerez állást - ránéznek, és nem kérnek belőle. Durván hangzik, de ez van. Minden élethelyzetben vannak pozitív dolgok, lehet, hogy kisebbek és kevésbé látványosak, de vannak. No azokra gondoltam én, azokból kell erőt meríteni, és élvezni azt is valahogy, ami van.

Ilyen sztorivonal/trilógia kategória lehetne majd a következő díjkiosztónál. Biztos a 2. évadban is lesznek összefüggő részek.

Én inkább a klubnapra lennék érdeklődő. A srácok már nagyon mennének. Tényleg, Phobos, mikor lesz ez a zártkörű szeptemberi klubrendezvény, ahol kiderülhet, mikor lesz újra rendes klubnap? Tudsz már valamit?

A tét is nagyobb, meg a felelősség is (ha kirúgnak, hogyan fogod eltartani magad és a családodat). Ez azért már nem a "megbuktat a tanár, ha beszólsz neki" kategória. De egyébként én arra jöttem rá a harmincas éveim vége felé, hogy a legjobb ha az ember mindig azt a korszakát élvezi, amiben éppen van. Végig lehet úgy élni egy életet, hogy az ember mindig valami másra, egy következő stádiumra vágyik, mert azt hiszi akkor jobb lesz neki ezért vagy azért (pedig könnyen lehet, hogy nem), és közben meg elfelejt élni. Persze kell egy jövőkép, mindenkinek de a huszonéveseknek meg főleg, hogyan képzelik majd el az életüket, de nem szabad elszalasztani azokat a lehetőségeket, örömöket amiket a jelenidő nyújt. Abból is ki kell hozni a maximumot, ami éppen most van. Szóval szerintem élvezze mindenki az egyetemi évei örömeit, a bánatain meg tegye túl magát minél gyorsabban.

Ugye ezt Karrdénak írtad? Pedig nem olyan nehéz megjegyezni a nevét

Ilyen koromban, ha nagyon magam alatt voltam, én mindig az István, a királyt hallgattam és énekeltem. Olyan volt, mint valami gyógyszer, teljesen ki tudott kapcsolni.

Az elején még nekem is felhőtlen volt ezen irányú örömem. Az anyagi függetlenség nagy dolog, mert hiába nagykorú az ember, ha a szüleitől függ anyagilag, úgy nehéz azt mondani, hogy ne szóljanak bele a dolgaiba... Most meg de tudnám értékelni a 2 hónap nyári szünetet Ez csak rövid távon működőképes. Akire nem érdemes, arra nem kell odafigyelni.

Én nem hiszek a világvégében, párszor előtték ezt már, és még mindig élünk. 2012-ig az a három év csak a normál életben sok idő, egy filmsorozat életében nem lehet sokkal több a sztenderdnél, főleg ha egy ilyen komoly előkészületeket kívánó projektről van szó. Legalább nem mondhatja senki, hogy nem szánták rá a szükséges időt, és nem lesz rá szükség, hogy ősszecsapják csak valami lehetetlen határidőnek való kényszerű megfelelés miatt.

Gratulálok, a négyes nagyon szép eredmény (akár összecsapott, akár nem) De milyen egyetem az, ahol a diplomamunkával még nincs vége? És minden diáknak üzenem: srácok, addig örüljetek, amíg tanultok, mert dolgozni sokkal nagyobb kihívás időnként, főleg mert az már nem jegyre megy, hanem zsebre. És uv-k sincsenek...