A nyári szünet elég jó alkalomnak tűnik, majd finoman próbálkozom. Tudod, nem szeretném erőltetni, mert az fordítva sülhet el. A Félvér Herceg történetéről sem árultam el neki egy szót sem, mondván, hogy olvassa el, ha annyira érdekli, de nem ment lépre. Persze belátom, hogy az a vaskos kötet tényleg elrettentő...
Tizenéves koromban nekem is ajánlgatott az apám olyan könyveket, amiket ő éppen nekem valónak talált (ő is szeretett nagyon olvasni), de dacból vagy önérzetből én mindig egy másikat olvastam el inkább . Erre egyébként nem vagyok büszke ma már, de akkor ez volt a lázadás részemről, mivel nem fiúztam, nem dohányoztam, és nem jártam az iskola mellé, jó pár osztálytársammal ellentétben. Így utólag azt gondolom, hogy ez elég enyhe fokú lázadás volt, részemről kiegyeznék egy ilyennel a saját gyerekeim esetében is.
De ez már OFF...