Pildi

Na, legalább mi is találkozunk, frenkie. És mi a hely neve és kb. helyzete? Pár évig arrafelé dolgoztam, hátha ismerem.

Bevallom őszintén, engem magán a kép teljes egészén túl az alkalmazott szín-szimbolika fogott meg a legjobban, amelyet én nem tudtam volna így megfejteni: "Mégis, valahogy érzékeltetni akartam, hogy az Erő az életből fakad, ezért került a zöld csillag Qui-Gon mellé. Meglehetősen bonyolult szimbolika, belátom, de sokrétű. Ugyanis Vader hatalomvágyó póza értelmezhető úgy, hogy ezért a zöld csillagért nyúl, mely az életet jelképezi, azaz a halál legyózését. De ezt Sith-ként nem érheti el, ez Qui-Gonnak adatik meg elsőként. (Jelzem, hogy Vader aurája, amely a kezén is jól látszik, piros. Ez elég messze van a zöldtől, a két szín összeadásával feketét lehet előállítani - esélye sincs tehát megkaparintani a titkot. " Ez valami zseniális.

Nekem ez a csak a harmadik SW-film, amit várok. Az első (ami a negyedik ) derült égből jött, látott és győzött, azt nem vártam egyáltalán, a másodikat (ötödiket) és a harmadikat (hatodikat) alig bírtam kivárni, és utána hosszú-hosszú ideig nem vártam én semmit. A negyediket (elsőt) vártam utoljára, és abban meg csalódtam (legalábbis akkor még). Úgyhogy az utolsó kettőt már szintén nem vártam egyáltalán. És most meg itt vagyok és várom a hetediket...

Azért a számok mindig mondanak valamit. Azt mindenképpen, hogy jólesik az embernek, ha mások visszaigazolják a várakozásait.

Én nem versenyeztetem őket magamban. Minél több jó film van egy évben, annál jobb. És hogy melyik a jobb, az majd kiderül. De azt is megkockáztatom, hogy nem lehet majd összehasonlítani őket, és mindkettő tuti jó lesz.

Bevallom, én ezt a családfa dolgot nem nagyon értem. Mi kell ahhoz, hogy valaki valaki másnak az apja, anyja, lánya stb. legyen?

Miért kell, hogy bármelyik is prioritást kapjon? Teljesen más műfajban mozognak. Az a jó, ha mindkettő siker lesz, nem?

Nagyon jó volt. Erdei házikó, forrásvízben fürdés, nagy kirándulások erdőben, patakvölgyben, meg ilyenek...

Nagyon szép ez a kép! És Lucassal középen olyan családias lett az egész kompozíció, ami nyilván nem csoda, hiszen ő az SW atyja. Igazán nem akarok a képelemzés elébe menni, de ez a nyugodt kékes, galaktikus háttér annyira azt sugallja, hogy Sith-ek ide vagy oda a kép jobb oldalán, de a jóság, igazság és szeretet a Star Wars igazi lényege. Legalábbis számomra ezt sugallja az egész kép.

Ugyan anno én is panaszkodtam, hogy a hagyományos kvíznél a gyorsaság nem mindig rajtunk múlik, de az az igazság, hogy minden fordulót, amiben a végén én is részt vettem, nagyon élveztem, úgyhogy én nagyon benne vagyok, hogy kezdjük el megint. Ez az új kvíz is nagyon jó volt, köszönet érte mindenkinek, aki részt vett a szervezésében. Érdekesek voltak a kérdések, és itt az idő valóban kevésbé volt nyerési tényező, de egy nagy hátránya mindenképpen akadt az előzővel szemben: ki lehetett belőle esni. És kiesés után már kevésbé volt érdekes... No és végül, de nem utolsósorban én is gratulálok a nyertesnek. Szép volt Dzséjt!

Egy remek mátrai nyaralás után újra itt vagyok, és majd igyekszem hamar bepótolni a sok-sok mindent, amiből addig kimaradtam. Először is: nagyon sok boldog szülinapot kívánok, Karrde! Kicsit ugyan megkésve, de legalább mára is jutott egy jókívánság...

Nekem mindegy, én kibírok még egy hetet, az biztos.

Ennek örülök Dzséjt, akkor már megérte megírni.

Na, én is ilyen szeretnék majd lenni 60 évesen!

Akár akartad, akár nem, kaptál rá választ.

A negyvenesek és ötvenesek is harmincon túl vannak, nem? Egyébként nem a kor a lényeg, hanem az ember. Vannak vénségesen vén huszonévesek, és bombasztikus negyvenesek is, férfiben és nőben egyaránt. Van, aki későn érő típus, és az első 30 évében csupán rákészül a második szakaszra, és akkor lesz igazán a csúcson. És csak hozzáteszem, hogy itt nem elsősorban a fizikai adottságokra gondolok, sokkal inkább a személyiségre, melynek szerepe abban, hogy ki milyen vonzó egyéniség, a kor előrehaladtával egyre jobban felértékelődik az értékelők szemében. Ez persze csak az én véleményem, de nem hiszem, hogy egyedül én gondolom így.

Oldie, ha engem kérdezel, ez nagyon is így van. (bocs' a huszonévesektől... )

Boldog szülinapot Ody!

Örülök, hogy tetszett Ody. Remélem, másokat sem riaszt majd el a terjedelem...

Az kizárt, hogy a klónok pletykásak lettek volna... Tulajdonképpen lehetett ez így is, ahogy most te elképzelted, de ez - amellett, hogy így a Jedik tényleg nem tudhattak meg előre semmit - nekem eléggé nyakatekert megoldásnak tűnik.

Szabadságom alatt alkalmam nyílt rá, hogy megnézzem a Saga hat filmjét egymás után, és én nem haboztam kihasználni ezt az alkalmat. Aztán hagytam, hogy érlelődjenek bennem a gondolatok, és mivel most megint egy bő hétig nem leszek itthon, ihletem támadt megosztani Veletek ezt az élményt. Nagyon vártam már, hogy újra lássam az egészet egyben, mert ugyan egyszer, közel 2 éve már volt szerencsém ezt így megejteni (ez volt a 38. szülinapi ajándékom a kis családomtól, két napra eltávoztak otthonról, hogy én SW-mozizhassak ), de az egyrészt már régen volt, másrészt akkor még nem tudtam ennyi mindent egyik filmről sem, mint most, közel egy év aktív fórumozás után. És így azért már más volt... És nem csalódtam: valóban nagyon sajátos érzés volt újfent látni így a filmeket, amelyeket külön-külön eddig is nagyra tartok, de így együtt még gazdagabb élményt jelentettek. Bármennyire is jól ismerem mindegyiket, hiszem elég sokszor láttam már őket, mégis újszerű volt ismét egy teljes egészként végigélni a messzi-messzi galaxisban réges-régen történteket. És most nézzük részleteiben. A Baljós árnyak még sosem tetszett ennyire, biztosan számított az is, hogy tudtam, jön még utána a többi gyöngyszem is, és így remek kezdés volt. Ez a film számomra olyan, mint a bor: minél tovább érik, annál finomabb lesz, vagyis minél többször látom, annál jobban tetszik. Pedig emlékszem, 1999-ben mennyire nem jött be! Én is csak fanyalogtam, mert másra számítottam, a Köztársaság működésének bemutatását abszolút időpocsékolásnak tartottam, és a többi tervezett prequel filmről is előre lemondtam. Ilyen megátalkodott voltam. De ez már teljesen a múlté, a Saga nézés már a múltkor is nagyon közel hozta hozzám az Ep1-et, és ezt most csak fokozódott. Eleve szép ez a film látványra, kezdve ahogy a Naboo kettős világa (emberek és gungák - Theed és a víz alatti város) megjelenik, folytatódva a Tatuin sárgás színvilágával és egzotikus építményeivel, és remek Coruscant, mint köztársasági főváros bemutatása is. Nekem a Tatuin a régi részekben egyáltalán nem tetszett, a ?futottak még? kategóriába tartozott, de ebben a részben olyan részletgazdagon ismerhetjük meg az ottani hétköznapi emberek életét (Mos Espa, és Anakinék kis lakásán keresztül), hogy az egész sokkal kézzel foghatóbbá válik, és ez nekem nagyon tetszik. No és persze a fogatverseny, ami a film egyik csúcspontja! Lenyűgöző, ahogy együtt száguldunk a versenyzőkkel, ez a rész már legelőször is bejött, de még most is ez tetszik a legjobban. No és a Jedi Rend... Itt még idillikus képet kapunk a Jedi Rend társadalomban és politikában betöltött jelentős szerepéről, szinte elképzelhetetlen, hogy tudja majd a tanácstagokat és magát a rendet bárki (akár egy Sith is) legyőzni. Elsőre az új karakterek se tetszettek, de ez is teljesen megváltozott. Qui-gon már régebb óta szimpatikus volt a Saga-ban játszott rövid szerepe ellenére, de most nagyon úgy éreztem, hogy ő a tökéletes Jedi lovag, akinek nagy szerepe lett az események alakulásában viszonylag korai halála ellenére. Tanításainak és filozófiájának hatása még Luke-ig is elért, és Obi-wan fele ennyire sem lett volna jó Jedi, ha nem Qui-gon a mestere. Arról már beszéltünk itt, hogy Anakin élete is mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Qui-gon tanította volna, nem beszélve ennek jótékony hatásáról az egész galaxisra, de ez most teljes valójában, egyértelműen megmutatkozott. A kis Ani esetében engem régen nagyon zavart, hogy jóval fiatalabbnak tűnik 9 évesnél, de ezzel is megbarátkoztam, mert egyébként az alakításával nincs semmi gond. Noha először egyáltalán nem tetszett, már régóta elismerem, hogy a Saga-nak épp egy ilyen filmmel kellett kezdődnie, ami könnyed előételként szolgál a Saga-vacsorán a későbbi testesebb fogások előtt, és ez csak további megerősítést nyert. A klónok támadásáról sok újat nem tudok elmondani az élmények szintjén, mert amilyen jó filmnek tartottam eddig is, azt már nehéz lett volna fokozni, és ráadásul a releváns ?Értékeld a filmet? topikban tavaly szeptemberben már írtam róla egy hosszú élménybeszámolót. Talán azt emelném ki mégis, hogy most újra megnézve még mindig lenyűgöz a csodálatos a képi világ: az éjszakai Coruscant, a Jedi Templom belseje, a Naboo eddig még nem látott helyszínei és Geonosis arénája felülmúlhatatlan hátteret ad egy végzetes, mindent elsöprő erejű szerelem kibontakozásához és a Köztársaság bukását előkészítő összeesküvéshez. A képeket és a színeket tekintve ez a legszebb rész, ehhez most már kétség sem férhet a számomra. Anakin és Padmé szerelme az SW csodája, ami először sokakhoz hasonlóan engem is irritált, de most már elképzelni sem tudom a történetet, Anakin átállását, más változatban. Bár tudom, hogy végül rossz vége lesz, de mégis olyan jó látni, hogy ez a két teljesen különböző ember, akiknek számos okból (kor, származás, státusz) közük sem lehetne egymáshoz, mégis belesodródnak ebbe a szerelembe, amely a végzetükké válik, de ebben a részben ennek éppen csak az árnyéka érint meg minket a zene és a különböző jelképek segítségével. Olyan nehéz elhinni, hogy az önfejű, zabolátlan Anakin és a határozott politikus álarca mögött rejtőzködő, szeretetre vágyó Padmé ártatlan érzelmei, amelyet a maguk módján mindketten próbálnak elfojtani, és ami a halál torkában mégis utat és jogot követel magának, a vesztüket fogja okozni. És minden alkalommal, amikor megnézem ezt a filmet, magával ragad a kandallós jelenet, a mezei piknik párbeszéde, és az aréna, azok a kecses mozdulatok, ahogy Anakin forgatja a fénykardját, ahogy Padmé előtte bevallja neki a szerelmét (ami a kedvenc jelenetem), és hát a ZENE, ami gyönyörű!!!! A Sith-ek bosszújához már alig vannak szavaim. Ez a film az általa bemutatott szomorú események ellenére egyszerűen ellenállhatatlan, bármikor szívesen újra végignézném. Itt is csodás a képi világ, lendületes a cselekmény vezetése, a színészek remekelnek, a ZENE a lehető legjobb! Eddig is mindig könny futotta el a szememet a végén, amióta angolul nézem (a magyar szinkron meg sem közelíti azt, ahogy Hayden és Ewan a Mustafaron eszmét cserélnek arról, hogy mi a jó és mi a rossz), de így, hogy közvetlenül előtte láttam az előzményeket, hogy hova tudott eltorzulni egy nagyszerű barátság és egy csodálatos szerelem, egyszerűen torokszorító volt. Hayden annyira jó volt ebben a filmben, amit a Mustafar-i jelenetben alakít Padméval és Obi-wannal, az egyszerűen elképesztően nagyszerű, és hozzá a hangja lenyűgöző: mézédesből egy pillanat alatt lesz démonian eszelős, amikor megpillantja Obi-want. Azt a jelenetet akárhányszor végig tudnám nézni. És nagyon megrázó látni, amint végtagok nélkül a fájdalomtól, tehetetlenségtől és gyűlölettől elgyötörten szinte belecsúszik a lávafolyóba, amely végül lángra lobbantja a testét. Nagyon fájt ezt látni, mert mindkettőjüket, sőt Padmét ideszámítva mindhármójukat nagyon sajnálom. Amikor Padmé szülés közben haldoklik, és közben Vadert is összeeszkábálják Palpatine robotjai, és alatta megy a temetési zene ? hát szívszorító! Teljesen átéreztem ekkor, hogy minden eltűnt a világból, ami jó: a békét őrző Jedi Rend, az igazságot szolgáló gyönyörű Padmé, a bátor, tettre kész fiatal Anakin, a kettejük szerelme. És mint legfontosabbat had tegyem hozzá: most egymás után nézve még jobban kijött a filmekből, hogy Anakin is csaknem ugyanolyan áldozat volt, mint Padmé, Palpatine mesterkedéseinek áldozata. Bár tudom, hogy a szerelem-hatalomvágy mozgatórugók arányában sokakkal vitában voltam itt még tavaly ősszel, de én minél többet látom az első három részt, annál inkább meggyőződök róla, hogy a szerelem hatása - Anakin nem egyszerű személyiségével párosulva - azért egyértelműen nagyobb volt. És a film végén a két reménysugár, Luke és Leia csak minimálisan tudja oldani a szomorú befejezés miatt érzett bánatot, mert ugyan én is tudom, hogy ők majd helyre hozzák apjuk hibáját, de addig még mennyi évnek kell majd eltelnie..! És ezért volt nagyon jó utána megnézni az Új reményt, ami a mai napig is egyedülálló élményt ad nekem minden egyes megnézésnél, mert újra és újra visszahozza azt a pillanatot, amikor én ezt a filmet először láttam moziban 28 évvel ezelőtt. A rendkívül hatásos kezdés után hiába csordogálnak eleinte lassan az események a Tatuinon, mert amint Luke feltűnik a színen, az ember szívébe melegség költözik, mert tudja, milyen rendkívüli ember lesz belőle. Az öreg Ben Kenobi óriási figura, és minden szavát csak úgy issza az ember, amiket a klónháborúról és Luke apjáról, valamint Darth Vaderről és nem utolsó sorban az Erőről beszél. Han Solo még mindig nagyon vonzó, bár a varázsát nálam már kissé elhomályosították a Skywalker család férfitagjai. Luke itt olyan ártatlan még, mint Anakin volt tatuini kisfiú korában, ebben a részben mindig is ő volt a kedvencem. És hát Darth Vader?. Ezt a Darth Vadert még nehéz összekötni az Ep3 végén létrejött fekete figurával, aki elkeseredetten kiállt fel Padmé halálhírét hallván, tele van fájdalommal, dühvel, csalódással, keserűséggel, vagyis ÉRZELMEKKEL, amelyek 20 év múlva már teljesen hiányoznak belőle. Ebben a részben olyan mint egy droid, hideg, céltudatos, könyörtelen, nem ismer fáradságot, nem fogad el kifogást. Nagyon nagy a kontraszt, és ez nagyon hatásos. A Birodalom visszavágról nem mondanék sokat, mert épp most folyik az elemzése, és nemrég erről is írtam egy kis összefoglalót. Tény, hogy még most is nagyon bejön benne Leia és Han egymásra találása, és Thripió beszólásai, de nekem most már leginkább a Dagobán és Felhővárosban játszódó részek tetszenek a legjobban. Nagyon jó, ahogy Yoda visszatér a történetbe és ahogy küzd Luke-kal, akivel nincs könnyű dolga, mert a fiú nagyon hasonlít az apjára (türelmetlen, gondolkodás nélkül siet a barátai segítségére, és nem fél semmitől) egy dolgot kivéve: inkább leveti magát a mélybe, minthogy a Sötét Oldal kerítse hatalmába. Sokadszorra is egy élmény az apa és fia között lejátszódó nagy összecsapás! Darth Vaderről pedig kiderül, hogy igenis vannak érzelmei, csak húsz évig mélyen el voltak temetve benne, de elég volt a fia felbukkanása, hogy felszínre törjenek: eszelősen hajszolja Luke-ot keresztül a galaxison, kíméletlenül kiírt mindenkit, aki hátráltatja abban, hogy találkozzon a fiával, és amikor végre találkozik vele, megváltozik, magába fordul, és többé már nem tud olyan hatékony gyilkológép lenni, mint azelőtt. Az uralkodó majd szépen félre is állítja, és le akarja cserélni Luke-kal, de ez már a következő film története. És hát a végén A Jedi visszatér helyre rakja a dolgokat. Igaz, a film eleje (Jabba palotája és Han kiszabadítása), és utána az endori ewokos jelentek sem a kifejezett kedvenceim, de minden más, ami Luke-kal és Vaderrel kapcsolatos jelenet, már nagyon is az. És különösen azért, mert az előzmények friss megnézése után az embernek már akkora űr van a szívében a valódi értékek visszarendeződése iránt (a jó nyerje el végre jutalmát, a gonosz pedig a büntetését), hogy óriási feszültséget érez Palpatine, Vader és Luke összecsapásánál. Hatásos volt látni, hogy ugyanaz a torz arcú, gúnyos Palpatine irányítja Vadert, aki tette azt hajdanán Anakinnal. Azt meg egyenesen katartikus élmény végignézni, ahogy először Vader még magának sem tudja bevallani, milyen visszafordíthatatlan hatással volt rá Luke felbukkanása, az utolsó percig küzd az érzései ellen, mondván, hogy számára nincs visszaút a Sötét Oldalról, és aztán mégis megteszi azt az egyetlen lépést, ami megváltja őt eddigi bűneitől, és elérhetővé teszi számára fia szeretetét. Amikor Luke leveszi az álarcát, és meglátom az összetört öregembert, aki még csak 46 éves, de legalább 70-nek tűnik, és eszembe jut, milyen is volt Anakin fiatalon, vagyis mit hagyott maga mögött és mi lett belőle, az a teljes Saga végignézése után nagyon szívbe markoló. Ahogy a fekete páncélos alak a tűz enyészetévé lett, egyszerre töltött el szomorúsággal és megnyugvással: nem a Sith, hanem a Jedi nyugodott a máglyán. Végül az utolsó jelenet felteszi az i-re a pontot, remek a zenéje, és az a csúcs, amikor Anakin végre elfoglalhatja a helyét tanítói mellett. A két trilógiát egymás után nézve olyan nagyszerű volt felfedezni, hogy Luke és Leia mennyire hasonlítanak a szüleikre természetben, csak egy kicsit összekeverve: Luke kalandvágyó, türelmetlen, lelkes hőstípus, mint Anakin volt egykor, ugyanakkor megvan benne Padmé érzelmi lágysága, igazságérzete, feltétel nélküli szeretete, tisztasága. Leia örökölte Padmé racionalitását, két lábon áll a földön, ugyanolyan határozott diplomata és vezető, mint az anyja volt, viszont Anakintól megkapta az önfejűséget, a dacot. Sokkal keményebb, mint Luke. Összességében az fogott meg leginkább, hogy milyen jól és pontosan ábrázoltak a karakterek mind a hat filmben, dacára az első és az utolsó film elkészítése közötti 28 évnek. A szereplők részenként is megállják a helyüket, de a főszereplők fejlődése több részen keresztül is remekül megragadott. Az egész történet teljesen komplett, összefüggő, egy-két apró részletkérdéstől eltekintve (amelyekkel ilyenkor nem ajánlatos foglalkozni ) nem hagy nyitott kérdéseket maga után. És szerintem teljesen felesleges azon is vitatkozni, hogy az új vagy a régi trilógia a jobb ? bár megsúgom, hogy gyerekkori SW-élményeim ellenére ma már az új jobban tetszik - , mert a kettő együtt a legjobb! Az egész SW-mozi remek volt! És az jutott eszembe, hogy ezt minden évben egyszer meg kellene ejteni.

Ezt remélhetőleg az említett lelkes New Line-emberek is idővel belátják. Egyébként esetleg TV-sorozatként elképzelhetőenk tartanám a dolgot. Kisebb egységekben talán menne, ami egy mozifilm keretei között nem.

Teljesen igazad van... mind a képet, mind az átvitt értelmet illetően.

Ahogy mondod. Az Alapítvány-könyvek nagy kedvenceim voltak tizenéves koromban, de a történet megfilmesítése kudarcra ítélt vállalkozás. Vagy felturbózzák a sztorit mindenféle történéssel, hogy azon keresztül váljon érthetővé a szellemi háttér, vagy egy merő unalom lesz. Hát nem tudom, melyik lenne rosszabb...

Ebből a vitából nekem leginkább az jön le, hogy mennyire szereti itt mindenki a filmeket, ami meg abszolút összehozza a társaságot az esetleges "ki mint vélekedik egy még nem látott film milyenségéről" kérdésben mutatott véleménykülönbség ellenére. Én is ahhoz a véleményhez csatlakozok, hogy egy film akkor jó, ha tetszik, és hogy teszik-e vagy sem, azt csak akkor tudhatjuk meg, ha megnézzük. És hogy miért tetszik, az teljesen változatos lehet, és az a jó, ha az ember az adott műfaj erényeit keresi egy adott filmben, és nem egy másik műfaj érdemeit kéri rajta számon. Egy kalandfilm legyen kalandos, egy akciófilm akciódús, egy romantikus filmben legyen jó a szerelmi téma, egy sci-fiben meg legyen elég tudomány és fantasztikum stb. Persze a legjobb filmek azok szvsz, amelyek jól ötvözik több műfaj jegyeit, mert azok eleve több vonal mentén is meg tudnak hódítani, és több rétegben is lehet őket élvezni (és erre az utóbbira rögtön jó példa az SW ). A TDK-ra visszatérve pedig én azt mondom, hogy várhatóan jó film lesz, de ezt nem a nagy nézőszám miatt gondolom, hanem mert itt minden esély megvan rá: jó volt az előzmény, jók a színészek, jó a rendező és jó a történet (már amennyit én tudok róla ). A nagy közönségsiker az én várakozásaimat visszaigazolja, de ennyi. Aztán majd a moziban eldől, hogy valós érték született-e, vagy csak jó volt a hivatalos és a gondviselés által kreált sajnálatos marketing.