-
Összes hozzászólás:
13.094 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
26
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
Pildi összes hozzászólása
-
Ezt nem is értem, hogy gondolhatják... Egy rendező két részen át követett sikeres koncepcióját csak elrontani lehet egy másik rendezővel, akármilyen jó legyen is egyébként. Lehetetlen a feladat: ha az ő elképzelése hasonlítani akar az első kettőhöz, akkor is kb. 99 % az esélye, hogy rosszul fog elsülni, ha meg nem, az még rosszabb, mert nem lesz meg a folyamatosság.
-
Nagy-nagy gratula nekik! Mégis csak vizi nép vagyunk.
-
Spoiler: Donát, lehet, hogy igazad van. Én úgy emlékeztem, ahogy írtam, de én még csak egyszer láttam, így lehet, hogy elnéztem valamit. De az biztos, hogy Ramireznél elsőre nekem sem volt egyértelmű, miért is úszta meg. A kórházas jelenet nagyon emlékezetes Joker érvelése miatt, de ebből az érme-rész nekem nem maradt meg. Tudom, hogy beszéltünk az érme égett oldaláról a talin, de nem Ramirezzel kapcsolatban, így nekem ez másként maradt meg.
-
TDK Spoiler: Ramirezt nem ölte meg, nekem ez egyértelmű volt abban a jelenetben. Hogy az érme egyébként teljesen azonos két oldala közül az egyik égett, és az lett a "nem nyert" oldal, nekem pont Ramirezzel kapcsolatban vált egyértelművé. Amikor KétArc nála dobta fel, és arccal felfelé esett le, nem értettem, hogy miért is nem öli meg a nőt. De ha jól emlékszem, akkor a következő feldobásnál már látszott, hogy a másik fele égett, és Ramirez megmenekülését akkor értettem meg. De az igaz, hogy alig lehetett észrevenni a különbséget.
-
Én nem láttam, Dzséjt, szóval csak kitartásra tudlak biztatni. De ha mégis gyöngének bizonyulnál, valószínűleg akkor sem fog összedölni a világ. Viszont annak örülök, hogy Ody szerint is nagyon jó lett, szóval itt eddig még mindenkinek tetszett, és ez igen biztató.
-
Látom, látom... Hát érdekes formáció ez a két fickó az akusztikus gitárjaival. A "dalszöveg" meg különösen az, már amennyit értettem belőle, de az épp elég is volt... Ezek után már nem nagyon lepődtem meg a DVD borítóján - lehet, hogy mégsem nézném meg? Csak erős idegzetűeknek ajánlott.
-
Én megnézném szívesen, de nekem azt írja ki, hogy ez a video már nem elérhető...
-
Valaki már betett valahová egy linket, miszerint az Aquila Kiadó szeptemberben megjelenteti magyarul.
-
Hiába no, mi amolyan vizi nép vagyunk, ezekből a sikerekből is látszik...
-
Oldie, erről a filmről még csak soha nem is hallottam, de nem lehet rossz...
-
A te kritikád is nagyon tetszett, Donát. Mindkettőtök írása, Ody-ét is ideszámítva, szinte átélhetővé teszi újra a szombati élményt, annyira hűen visszaadja a film hangulatát. Én is szeretném majd még egyszer moziban megnézni, ami talán összejön, de addig is jó, hogy ha már én nem vagyok most erre képes, de legalább ti (és pár nappal korábban frenkie is) képernyőre vetettétek ezeket a gondolatokat, amelyekkel csak egyetérteni tudok.
-
Ody, nagyon jól összefoglaltad, miért nagyszerű és emlékezetes ez a film. Különösen az tetszik, amit Jokerről írtál: tényleg játszik, nemcsak Gotham-mel, hanem velünk is, és nem lehet a film forgatagában kitalálni, mi lesz a következő lépés. A pörgő cselekmény nem is igen hagy rá időt, és annyifelé kell figyelni (sok apró utalás volt közben, amire már nem is emlékszem, csak abban a szemvillanásnyi időben beugrott, aztán szinte azonnal tova is tűnt, mielőtt az ember megyjegyezhette volna), hogy egyértelműen többször kell látni ahhoz, hogy minden értsünk. Én még csak akkor, szombaton láttam, de az biztos, hogy Te már azóta többször is.
-
Ma mutatták be a TV-ben a 25 éves "István, a király" rockopera új változatát, amelynek szereplőit A Társulat c. szavazós válogatásműsor keretében választották ki. Ez utóbbinak ugyan egy részét sem láttam, de maga a végeredmény nagyon is érdekelt, mivel ezt a rockoperát, mint zeneművet megjelenése óta nagyon-nagyon szeretem, de az eddigi színpadi megjelenítése nem nagyon tetszett. Az eredeti királydombi előadást is láttam felvételről, valamint 1990 környékén volt a Népstadionban egy Illés-k:oncert, és annak bevezetőjeként a produkciót is leadták, és egyik sem volt igazán jó. A történetet számomra jobbára a dalszövegek közvetítették, a színpadi akciók alig adtak hozzá valamit. De a zene viszont mindenért kárpótolt... Ez az előadás egész másmilyen lett. Itt végre nem egy színpadra erőltetett zeneművet láttam, hanem egy zenés színpadi elődást, ahol a látvány végre méltó párja tudott lenne a zenének. Olyan dolog is kiderült a számomra, amelyet eddig nem is tudtam (de persze lehet, hogy az eredeti koncepcióban nem is szerepelt, ezt nem tudom, mert az egész alapjául szolgáló drámát (Boldizsár Miklós: Ezredforduló) nem olvastam). Mindenesetre ezek az apró utalások István, Gizella és Réka kapcsolatában nagyon jól illeszkedtek a cselekményhez, ami a régi előadásokkal szemben nem statikusan és valahogy álomszerűen, hanem teljesen dinamikusan és konkrétan támogatták a zenét. Tudom, nem szép dolog összehasonlítani a mostani szereposztást a régivel, mert a régi szereplők mind profi előadók (minimum énekelni tudó színészek, de leginkább gyakorló rockzenészek) voltak. De el kell mondjam, hogy a vállalkozás ezen része elég merész, mert azért Varga Miklóst, Nagy Ferót, Vikidál Gyulát és Deák Bill Gyulát nehéz is lett volna "leénekelni" ebben a darabban. Az új szereplők nevét sajnos nem ismerem, ezért csak így tudok rájuk hivatkozni, hogy az új István és az új Koppány még elég jól énekelt, de a másik két embernek közelébe sem sikerült jutnia az eredeti előadók színvonalához. Nem voltak rosszak, csak éppen semmi különös. Az új Koppány viszont elég jól alakított összességében: zeneileg eléggé rendben volt, viszont a színpadi megjelenése sokkal jobb lett, valódi magyar főúr benyomását keltette, és nem csak afféle hőzöngő volt, mint amit Vikidál alakított. Emiatt sokkal kisebb lett a különbség a két tábor között, komolyabbnak tűnt István dilemmája, hogy vajon a helyes utat követi-e, ha a régi bevált törzsi rendszer helyett a kereszténység útját választja, annak minden velejárójával együtt. Akik viszont egyértelműen pozitív kritikát kapnak részemről, azok a női szereplők. Gizella, Sarolt és Réka nagyon jók voltak mind énekben, mind színészi alakításban. Réka a kedvencem a műben, és nagyon örültem, hogy ismét sikerült egy nagyon szép hangú, kedves karaktert elénk varázsolni, aki kevésbé volt népies, mint anno Sebestyén Márta, de ez egyáltalán nem ártott meg a dalainak. Gizella és Sarolt pedig még felül is múlták a régi előadókat, mindketten igazi élettel töltötték meg a karaktereiket és nagyon jó volt a hangjuk is. Az egész előadás nagyon jól sikerült összességében, szerintem méltó volt a darab 25. évfordulójához és az Állam ünnepéhez is.
-
Ez remek összefoglaló lett! Akinek eddig itt nem lett volna a CW-hez kedve, annak most biztosan megjött (bár talán ilyenek nem nagyon akadnak...). Én pontosan ilyesmire számítottam, amiket leírtál, és jó tudni most már, hogy nem fogok csalódni - s mindezt anélkül, hogy láttam volna bármit a mozi előzetesen kívül a filmből...
-
Csak jönne... A hitetlenek egyből hívőkké válnának. De tudom, ez OFF - be is fejeztem...
-
Lehet, hogy egy SW-rajongó szemével mást lát az ember, mint egy átlagos mozinéző szemével... Én persze teljes mértékben drukkolok, hogy a film jó legyen, és úgy érzem, az is lesz a maga műfajában, de el tudom képzelni, hogy egy "hitetlennek" már nem fog tetszeni.
-
Nagyon korrekt és találó kritikát találtam a TDK-ról az Origo Filmklubbon. Kicsit spoileres, de ez talán már nem érdekes annyira. http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/...05-kritika.html
-
Irígyellek. Fantasztikus látvány lehetett.
-
Na tessék, erre egyáltalán nem emlékeztem.
-
A muszáj nagy úr. A létfenntartási ösztön biztosan legyőzi az undort egy idő után. Tüzet biztos nem tudott rakni (ugyan miből?).
-
Hát tauntaun béllel, nem?
-
Alig több, mint egy perc, de nagyon hangulatos jelenet. Sok mindent nem lehet róla mondani (bár lokatelli alábbi ismertetője a zenéről számomra sok újdonságot tartalmazott ), de azért jó hallani Han hangját Zev rádiójában (mert volt idő, amikor még izgultam azon, vajon életben maradtak-e Luke-kal ).
-
És ez kb. csak annyit ér, amennyit a hármas az ötös lottón... vagyis nem sokat.