Pildi

Olyan furcsa újfent olyasmit olvasnom, hogy az igazi SW rajongónak milyen kritériumoknak kell megfelelnie. Méghogy minden film verziót be kellene hozzá szerezni? Nekem is csak egy van mindegyik film DVD kiadásából (az elsők), valamint VHS-en a 4-5-6. rész 1997-es felújított változata, és lehet, hogy nem is lesz több. Nekem a Star Wars-ban a történet tetszik a legjobban, azért szeretem leginkább, és az pedig semmilyen új kiadásban nem fog megváltozni (remélem!). A látványt tekintve pedig nekem a régi trilógia felújított változatai is megteszik. Az új filmek közül egyedül az Ep1-es Yodával nem vagyok kibékülve, de már megszoktam, nem zavar annyira, csak miatta sem vennék új Ep1-et. A Revisited Ep4-ből a klubnapon bemutatott Halálcsillag elleni támadás valóban nagyon klassz volt látványban, de csak ezért én nem vennék belőle (eltekintve eleve attól, hogy más, általatok említett változtatások már nem tetszettek - bár én nem láttam az a verziót).

Én továbbra is azt mondom, hogy neki az a jó, ha tartósan egyik fél sem kerül fölénybe. A szeparatisták ideiglenes előretörése a szükséghelyzetnek köszönhető rendkívüli jogosítványok miatt fontos Palpatine-nak, a köztársaságiaké pedig azért, hogy ne érjen túl hamar véget a háború. Nem hiszem, hogy a köztársaságiak alulmaradása az ő pozícióit gyengítené, hiszen elmozdítani úgysem lehet a hivatalából, amíg vészhelyzet van, ezért is kapott a Szenátustól felhatalmazást több körben gyakorlatilag a politikai teljhatalomra. Dráma pedig valóban volt már eddig is, de a történeti hűség kedvéért igazán jöhetne már egy igazi győzelem a szeparatistáknál is. A fenyegetettséget, amelyet Grivi és a droidhadsereg miatt éreznek a köztársasági csapatok és vezetőik, a Malevolence kapcsán már átéltük, de fokozni kellene ezt a dolgot, hogy a háború maga még drámaibb legyen. Persze ennek alapvetően nem kell a lazább, humorosabb stílus kárára történnie (azt nagyon sajnálnám, ha akár egy rész erejéig is eltűnne) - kérdés, hogy ez mennyire lehetséges. De pl. a Rookies-ban ezt nagyon jól eltalálták: a dráma, az önfeláldozás, a kiszolgáltatottság, a veszteség együtt járt a jó beszólásokkal.

Lehet. De azért megbeszélt találkozó nélkül kicsi az esélye, hogy összefussunk akkora tömegben.

Az egyensúly miatt valóban jó lenne, ha egy-egy rész elvétve a szeparatisták sikerével érne véget, elvégre a Köztársaság számára a háború pozitív kimenetele nem volt ennyire egyértelmű, mint amit a sorozat eddig sugallt. A végén, én úgy emlékszem az Ep3-ból, a Köztársaság állt nyerésre, az igaz, és Griveous betörése Coruscantra, valamint a kancellár elrablása is mint kétségbeesett végső cselekedet volt beállítva a nyilvánosság elé (a valódi hátteret épp az imént taglaltam ). De ha 3 évig tartott a háború, akkor néha a szepiknek is nyerniük kellett. Mire ezt beírtam, látom, Dzséjt, épp ezt írtad te is.

Én is. A háború végső célja nem a győzelem volt egyik oldalról nézve sem, hanem az, hogy minél tovább tartson, zilálja szét a Köztársaságot, közben tartsa távol a Jediket Coruscanttól, és szórja szét a különböző hadszíntereken szerte a galaxisban. Egészen addig, amíg Palpatine nem látja eljöttnek az időt a Anakin átcsábítására és a totális hatalomátvételre. Szegény Griveous, ha tudta volna, hogy hiába küzd ő is...

Valami ilyesmi már nekem is feltűnt, csak nem fogalmazódott meg ennyire konkrétan.

Csakis a darálóba. Egyszer voltam egy koncerten ülőhelyre szóló jeggyel, de megfogadtam, hogy soha többé... Alig volt hangulat, és a jegy még többe is került.

November jobb volna, mint december bármikor, de én rugalmas tudok lenni. de az is igaz, hogy volt tavaly december közepén egy elég szűk körű, de nagyon jól sikerült tali, mikor is nekem kifejezetten üdítő volt a karácsonyi bevásárlás és készülődés rohanásaiből egy pár órás beszélgetésre kiszakadni.

Én meg a horrort nem bírom, pláne moziban... Pár éve láttam a Kört moziban, mert olyan jókat hallottam róla, hogy felkeltette érdeklődésemet, és hát valóban nagyon átélhető film volt, de teljesen kivert tőle a víz. Újabb pár évig biztos nem lesz igényem hasonló élményre.

Ezer éve nem voltam ilyen nagyságrendű élő koncerten, de erre én is benevezek! A Depeche Mode tizenéves korom nagy kedvence volt (jól elfért nálam a többi kedvenc, a Queen, Dire Straits, Bruce Springsteen, Phil Collins, na meg a hazai rock együttesek zenéi mellett), és jó pár év kihagyás után az idén ismét nagyon megszerettem őket. Ody, remek ez a koncertező Smiley!

Köszi a feliratért minden közreműködőnek!

Nov. 29. részemről OK. Még nincs aznapra semmi.

Rog, ez nagyon jó párhuzam!

Nagyon jó kis epizód volt! És asszem felhagyok a sorba rendezéssel, hogy melyik mennyire tetszett a többihez képest - teljesen irreleváns a kérdés. Olyan jó a hatékonynak tervezett, és ezt a képet magáról hatékonyan is sugárzó klón hadsereget alulnézetből látni: hogy ott is vannak tapasztalatlan újoncok, akik mellőzöttnek érzik magukat, mert egy unalmas helyőrségben dekkolnak, aztán meg pár droid simán átejti őket - ezért jogosan szégyenkeztek a végén... És valóban jók voltak a poénok, klón és droid részről egyaránt. Ilyen hangulatú epozódot szívesen vennék még!

Én Eastwood-tól a Millió dolláros baby-t láttam utoljára, ami remek volt!

Valószínűleg van egy szürke zóna, aminél gyereke válogatja, hogyan képes felfogni az egyébként felnőtteknek, vagy legalábbis bőven tizenéveseknek szánt filmet. Ha egy szülő ismeri a saját gyerekét (reméljük általában ez a helyzet), akkor el tudja dönteni, enged-e egy ilyen filmet megnézni. Pszichológusok szerint két esetben nem szokta megzavarni a gyermek lelkét egy hátborzongató film: ha nincs fejlett fantáziája (Dzséjtnél valószínűleg nem ez a helyzet ), vagy ha kicsit sem félősnek született. A véres, kimondottan erőszakos és/vagy erősen káromkodós filmekről meg annyit, hogy azok szerintem semmiképpen nem engedhetőek kamaszkor alatt. Márpedig a Trópusi vihar mindhárom kategóriát kimeríti, simán a tiltó listára tenném (abszolút jogos a 16 éven felüli kategória).a TDK pedig önmagában az erőszakossága miatt nem ajánlható 12 év alatt. Nálunk is nagyon be volt tartva, hogy mit nézhetünk meg és mit nem. A korhatáros filmeket pl. biztosan nem lehetett. Az én fájó emlékem, hogy nem nézhettem meg 2. osztályosként az Alfa Holdbázis egyik, 14 éven felülieknek ajánlott részét - ami azért volt nagy fájdalom, mert másnaponként mindig eljátszottuk a játszótéren az előző napi részt, és én nem voltam képben... Viszont ehhez képest a kisgyermekkorom leggyakrabban visszatérő lidérces álmát egy gyerekfilmnek köszönhetem. Nem tudom láttátok-e a Hahó, Öcsi! c. tvfilmet Kovács Krisztiánnal a főszerepben (ősrégi, 70-es évek eleji darab) - na abban van az, hogy a kissrác felszáll egy repülőgépre a körhintán, aminek menet közben elszakad a lánca és elrepíti kis hősünket a sárkányok birodalmába (nagyjából valahogy így volt, de ezt a filmet azóta sem néztem meg újra a rossz emlékek miatt). Még most is emlékszem, hogy sokszor kötöttem ki emiatt a film miatt éjszaka a szüleim hálószobájában, mert azt álmodtam, hogy én is elrepülök...

Biztos belenéztek a kristálygömbjükbe, és ezt olvasták ki belőle. Egyébként nem mindenhol vannak teljesen visszahívva ezek a filmek, az USA-ban szerintem még lehet kapni egy-egy változatot, és a nyáron a német amazonnál is láttam árulni az Ep2-t.

A CW rajzfilmnek csak a 2. szériáját láttam, abból sem minden részt, annyira nem is hozott lázba, így engem sem zavar, ha a TCW másként rendezi az Ep3 előzményeit. A Labyrint, mint előzmény viszont tetszett, különösen a Jedik nyomozása Sidious után Coruscanton, ez a szál azonban nem kapcsolódik szorosan a háborúhoz, tehát lehet, hogy a TCW-ből kihagyják. Ezt nem bánnám, mert akkor maradna a könyv története. De ez itt OFF.

Néha el kell az embernek tévelyednie, hogy aztán lássa, melyik a helyes irány. De szerintem az nem baj, ha valaki többféle zenei stílust is ismer, és netalán egymással látszólag totál ellentétes zenéket is szeret. Meg hát minden stílusban vannak jó és kevésbé jó zeneszámok, együttesek. Speciel a hip-hop, mint kategória nekem sem jön be, de lehet, hogy egy adott helyzetben/helyen/időben azért tudna tetszeni - átmenetileg.

Jaj, most láttam a Trópusi vihart, és hatalmas volt! És ami meglepő, hogy totál tele volt a nézőtér, pedig hát megy már pár hete ez a film. Viszont pár lökött szülő elhozta az alig 6-7 éves gyermekét is. Nekik aztán remek lehetett: szerintem nem értettek az egészből semmit, legalábbis azt biztos nem, amiért érdemes ezt a filmet megnézni, viszont láthattak kibelezett embert, hallgathatták a jó szaftos dumákat..., amelyek egyébként tök jók, csak hát nem ilyen korú füleknek valók.

Te jó ég!!! Remélem, jobban lesz szegény!

Azon én csodálkoztam is, hogy-hogy nem tudja kívülről, mit kell mondani, elvégre előre programozott harci droid. Márpedig a "Tüzet szüntess!" elvileg alapszókincs kellene, hogy legyen egy parancsnoknál. De persze lehet, hogy kényszerből vagy tévedésből lett belőle parancsnok, ez magyarázat lehet arra, miért nem tudott egy egyszerű parancsot sem kiadni.

Vasember versus TDK: Én mindkét filmet láttam, és mindkettő nagyon jó film, remek szereplőkkel, történettel, zenével. De azon túl, hogy mindkettő képregény adaptáció (ami nálam nem sokat számít, mivel egyiket sem olvastam képregény formában), sok közöset nem találok bennük, egész más filmes kategóriát képviselnek. A Vasember akció-vígjáték, Robert Downey Jr. jutalomjátéka az egész, ő viszi el az egész filmet (ezzel nem a többi színész játékát akarom leminősíteni, egyszerűen ilyen a történet), az ember a megtekintése után pihent aggyal és könnyű szívvel távozik a moziból, sokáig emlékezetében tartva, hogy milyen jól szórakozott. A TDK pedig tömény dráma, a humor csupán pillanatokra tűnik fel benne, egyáltalán nem One Man Show, felszabadító katarzis nincs a végén, helyette tömény letargia marad, az embernek leginkább sírni volna kedve, és csodálkozva távozik a moziból, hogy milyen mély hatást gyakorolt rá az egész, pedig soha nem volt képregény-Batman rajongó...

Igen, ez a film jó pár érdekes dolgot vet fel (meddig kell egy gyereknek tiszteletben tartania a szülői akaratot, és meddig kellene erőltetnie egy szülőnek a saját akaratát a gyermeke sorsa felett, hogyan érdemes tanulni és tanítani, merjünk-e kockáztatni, ha fontos dolgokról van szó, és még sorolhatnám), és nagyon meg tudja dobogtatni az ifjú szíveket. Számomra egyébként a "Ragadd meg a napot!" volt a legmaradandóbb üzenete, amelyet a mai napig igyekszem fejben tartani.

Ezt anno én is háromszor láttam egymás után moziban, annyira tetszett.