Pildi

Este 8 körül én sem tudtam feljönni, és most is nagyon lassú...

Hát asszem mára befejeztem... Fejembe szállt a mai szülinapi parti.

Kár. Ezen a hétvégén pedig mennyi idő lett volna nyugodtan megnézni...

Tudom. És jól esik ilyesmit olvasni, nem tagadom. A remény pedig kölcsönös.

Én sem láttam a Casino Royalt, de Craig nekem szimpatikus volt a plakátokon.

Nekem sem tűnt úgy, hogy sikerült volna beleugrania a holdba, hiszen nem úgy történt, hogy a hajó eltűnt és a hold felrobbant, hanem a hajó még a hold előtt felrobbant.

Na tessék, még ezt sem tudtam eltalálni...

Gyoka, kudarmubat, Rog, MissKarrde, Dzséjt, Donát, kolmilan, Phobos, Lara, Ody, orki, frenkie, SimonZ: köszönöm szépen a jókívánságaitokat! Donát, Ody: külön köszönet a kedves bókokért! Bár asszem a 30 éves korral megelégednék, 18 éves már nem szeretnék lenni, túl sok mindent kellene előlről kezdeni. Karrde: szép kerek, valóban! És hogy aztán szellemileg hány évesnek érzem magam, arról most nem beszélnék… De kicsit komolyabbra fordítva a szót, a szép kerek évfordulók 20 év felett már megkívánják a számadást, amit e jeles nap tiszteletére én is megtettem, és elégedett vagyok az eredménnyel. Igazából nem szeretnék ismét 30 éves lenni, mert az elmúlt tíz évben lett belőlem ’ember’, az, aki most vagyok, és mert történt közben velem számos pozitív változás, aminek sokat köszönhetek mindenféle szempontból. Szerencsés esetben még csak az életem felén vagyok túl, és bár 20 évesen a 40 évesek többsége már eléggé idős (értsd: csak a munkájának él, túl komoly, begyepesedett, rugalmatlan, kellő humorérzékkel nem rendelkező) kategóriába esett nálam, azt örömmel nyugtázom, hogy magamnál ezen ismertetőjelek egyikét sem fedeztem még fel. Egészségem kiváló (bár egyesek szerint 40 felett már minden nap ajándék ), még az idegeim is nagyjából (majd ha lesz gyereketek, pláne több is, majd megértitek, ez milyen nagy szó ), így ezen alapokon jósolok még magamnak pár boldog évet...

Nem a tervben hisz, hanem Anakinban. Tetszik, ahogy hunyorít a szemével.

Basszus, Grivi beszállása a keselyűdroidba teljesen elkerülte a figyelmemet, és az sem tűnt fel, hogy utána már a pilótafülkéből kommunikál a droidjaival, sőt Dookuval is... Úgy tűnik, tegnap nagyon fáradt voltam, amikor megnéztem.

Azt hiszem, a trilógiát egyben kell majd megnézni (erre még nem volt lehetőségem), és úgy értékelni, mint kerek egészet. A három epizód más-más hangulatot áraszt külön-külön, kíváncsi vagyok, egyben milyen lehet. A harmadik kicsit kilóg a sorból (több benne az utalás a Saga-ra, viszont kevesebb az új ötlet), ami nekem most tetszett, kellett ez a Padmé-Anakin találkozás, jót tett a lelkemnek , és mert egyébként felesleges lett volna egy egész epizódot szentelni annak, hogy végre elpusztul az előző részben már oly erősen megtépázott Malvolence, hogy az önmagában kevés izgalmat adott volna.

Szerintem ez az epizód volt eddig a legjobb! Az egész hangulata nagyon kapcsolódott a Saga-filmekhez, erre több utalás is volt: a szereplők, bizonyos beszólások (Hello there!, plan B), bizonyos helyszínek (vonat=futószalag a dridgyárban, vonónyaláb=Halálcsillagnál ugyanez), és ez nekem nagyon tetszett. Még a londoni metróra is volt utalás (Mind the gap!). Remek volt a zene végig! Az arcmimikákról annyit, hogy eddig valóban Ahsokáé volt a legkifejezőbb, de most Anakin is felzárkózott hozzá, és Padmé is nagyon kifejezően tud nézni. Jó volt látni, hogy a hozzá közel állók már most mennyire bíznak Anakinban. Padménál ez korábban sem volt talán kérdéses, de Obi-Wan esetében az Ep3 elején az újdonság erejével hat, hogy milyen baráti és mély a viszonya volt tanítványával, és lám, ez már itt, a háború közepén is megvan. Kétkedve fogadja Anakin tervének megvalósíthatóságát, de mégis rábízza magát. Padmé nagyon helyes itt (is), szerény, nem értékeli túl önmagát ("Micsoda?? Mit kerestek itt??" - fel sem merül benne, hogy a Jedik miatta jöttek a hajóra, pedig Anakin a férje; "A kezdők szerencséje." - pedig mindannyian tudjuk, milyen kiválóan bánik a fegyverrel). És milyen öröm lehetett Anakinnal viszontlátniuk egymást! Gondolom, a háború kitörése óta nem sokat találkoztak. A csók elmaradásáért nagy kár (főleg nekik), amit egyébként azért sem értek, mert bőven lett volna rá idejük... Amikor a kép átugrik Obi-Wanra, az jó pár másodperc kihagyást lehet, ennyi idő alatt simán megcsókolhatták volna egymást, számomra érthetetlen, miért nem azzal vált rájuk vissza a kép, hogy már elválnak az ajkaik... Végül egy kérdés: Griveous vajon hogy menekül meg? Még azelőtt elhagyja a hajót, mielőtt az felrobban? Mintha erre nem lett volna már ideje...

Elismerem, igazad volt. Már rendeltem jegyet a Tizenkét dühös ember c. drámára, ahol állítólag szintén nagyot alakít, majd arról is beszámolok pár sorban. Más műfaj, más karakter - most már igazán kíváncsi vagyok, abban milyen jó lehet.

Most értem haza, és amíg a CW epizód töltődik, addig megosztom veletek, hogy nagyszerű előadást láttam ma a Nemzeti Színházban, Csíky Gergely Buborékok c. vígjátékát! Senki türelmét nem akarom próbára tenni a részletekkel, a lényeg, hogy bár tele volt az előadás túlzónak tűnő színészi alakításokkal, de remekül működött az egész együtt, és 5 perc múlva már teljesen benne voltunk a hangulatában. De ami miatt leginkább írni támadt kedvem, az Stohl András játéka. Pár hónapja vitatkoztunk arról, hogy jó színész-e vagy sem, és én sem a pozitívan hozzáállók táborát gyarapítottam, mivel finoman szólva nem vagyok egy kimondott Buci-rajongó. Nagy részben miatta akartam megnézni ezt a darabot, mivel igen sok jót olvastam róla (a Nemzeti honlapján minden előadáshoz tartozik fórum, ahol jó kis élménybeszámolókat lehet olvasni), és meg kell mondanom, fejet hajtok előtte. Soha eszembe sem jutott volna Stohlra osztani egy olyan karaktert, aki félszeg, dadogós, esetlen, és mégis végtelenül kedves, bánatában méltóságteljes, szerelmében magával ragadó. Lenyűgöző alakítás volt!

Azt én sem hiszem, hogy átlépnék ezt a bizonyos határt, hiszen akkor az Order 66 precíz végrehajtása teljesen érthetetlen volna. De a játék a gondolattal, hogy azért ez nem egy totálisan és minden szempontból egységes hadsereg, jó vonal, és szerintem el is fognak vele menni a határig maximálisan.

Ha van bennük némi marketing érzék, akkor ezt komolyan fontolóra veszik.

A történeteitek alapján az egyenleg egyértelműen a pozitív tapasztalatok irányába mozdul, amit öröm hallani. Ezek szerint a jó emberek vannak többségben , csak a rosszak mindig feltűnőbbek.

És aztán lehet, hogy egész másért fog köhögni, mint amit eddig tudtunk.

Nagyon jó ez téma! Zééé, Bomarr: A fenti idézettel, és egyébként a témában írt soraitokkal teljes mértékben egyetértek tudományos megközelítésből, de szerintem a sorozat készítői részéről éppenhogy szándékos, hogy a klónoknak személyiséget akarnak adni. A Saga releváns filmjeiben ugyanilyen szándékosan sugároztak egy leegyszerűsített képet, ami azt mutatta, hogy egy személytelen hadseregről van szó, amelyet az aktuális vezetés mindig a maga céljainak megfelelően tud mozgatni. Ez a személyiség bevonás, hogy nem csupán klónok, hanem konkrét egyedek cselekedeteit láthatjuk epizódonként, nem véletlen, a konkrét események tárgyalásán túl ezzel tud leginkább újat nyújtani a sorozat a nézőknek, és lám, mi is milyen jól eldiskurálunk róla. Ody, talán a téma kezdetét az animációs sorozat topikból áttehetnéd ide, hogy teljes legyen a kép.

Én úgy tenném fel ezt a kérdést, hogy vajon hogyan élik meg az egyes klónok a 66-os parancsot, okoz-e belül valami "válságot", hogy korábbi parancsnokaik és egyben harcostársaik ellen kell fordulniuk? A többségüknél valószínűleg nem, mert mint jó katonák, nem mérlegelnek. De az EU már boncolgatta ezt a kérdést pl. a Sötét Nagyúr regényben, ami épp így kezdődik: egy klónharcos nem csak hogy nem teljesíti a 66-os parancsot, hanem egyenesen segít a Jediknek a menekülésben. És épp részben a tisztelet miatt, amelyet korábbi bajtársa és felettese iránt érez.

Ez a lényeg: jó katonák, ilyennek teremtették őket a cél érdekében. De ez nem érzelemmentességet jelent, csupán azt, hogy az érzelmeiket alávetik a parancsnak.

Én megláttam ezt a nagyszámú sorozatot, és már el sem olvastam, mit takar. Kizártnak tartom, hogy ennyi mindent feltétlenül át kell alakítani, mert velük lényegesen élvezhetőbb lesz a film...

Akár a Clone Wars mozifilmet, akár a sorozatot teljesen felesleges összehasonlítani a Saga bármelyik filmjével, mert azon a közös tulajdonságukon kívül, hogy SW-t látunk, sok közös nincs bennük. A mozifilm jó nagyon, de a sorozat elkezdésével nyilvánvaló, hogy bevezetőnek, reklámnak szánták, amely funkcióját ugyan ellentmondásosan töltötte be, tekintve a "sikerességét", de a figyelmet mindenesetre felhívta a sorozatra, ami sokkal jobb lett, és imádják is a népek. Ilyen értelemben én a mozifilmet immáron a sorozathoz tartozónak sorolom, tényleg pilot volt. És vajon hogy is lehetne igazságosan összevetni egy jó hangulatú, ámde a filmeknél jóval könnyedebb, humorosabb, pörgősebb rajzfilmsorozatot a Saga bármelyik filmjével... Ez olyan (sőt még olyanabb), mintha az almát akarnád összehasonlítani a körtével, hogy melyiknek jobb az íze. Az almáé almás, a körtéé körtés, és mindkettő finom, csak másként (legalábbis szerintem) - és aki szereti a gyümölcsöket, az ezen nem fog fennakadni.

Számomra ez a sorozat egyik nagy erénye, az ínyencsége, hogy az epizódok nézése közben az ember olyan könnyen elfeledkezik a klónok létrehozásának valódi céljáról, és a későbbi rémtetteikről, annyira szimpatikusak a klónszereplők! Az Ep3 után el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is megkedvelem őket (Cody ugyan szimpi volt a filmben, de az érzés nem tudott kiteljesedni, hiszen hamarosan rálőtt Obi-Wanra); aztán Dzséjt novellája olvasása közben kezdtem azt érezni, hogy ez az emberi vonal, az emberi mivoltuk hangsúlyozása nagyon jó ötlet; és most a sorozat közben meg eszembe sem jut, hogy ezek ugyanazok a klónok, akik majd végrehajtják a 66-os parancsot. Persze, utólag a gondolatok összeszedése után ez már felmerül, hiszen adja magát a kontraszt a mostani és a majdani viselkedésük között, de filmnézés közben tökéletes az illúzió, hogy ők a jó oldalon állnak.

A júniusi Depeche Mode koncertre mi is készülünk! 1988-ban voltam utoljára DM-koncerten, nagyszerű buli volt, és a zenéjük csak javult azóta. Amint kezdik a jegyárusítást, meg fogom venni a jegyeket!