Pildi

Nekem sem, még sokadik nézésre sem.

Unokaöcsém azt mondja, hogy náluk pl. az osztályban nem is tudták, hogy mi ez a mozifilm (ő sem, amíg én el nem vittem moziba ), mindenki azt hitte, hogy a Klónok támadásának rajzfilm változata. Ha majd nálunk is lemegy a CN-en, a DVD-re is többen lesznek kíváncsiak. Úgy tűnik, tényleg a sorozat állítja helyre a mozifilm renoméját.

Remek!

Neked is köszönöm, Coce! (csak most vettem észre a hsz-edet ) A szombati 22 perceket én is mindig várom, bár nem mindig szombaton tudom őket megnézni. De ha már örömről beszélünk, ahhoz egy újabb kvízjáték, CW-témában akár, jelentősen hozzájárulhatna.

Köszi, Krande!

Biztos gyereke válogatja. Nálunk még konszolidált a helyzet, de ismerek családokat, ahol kő kövön nem marad a gyerekek mellett, és ez szülői idegrohamokat eredményez. Szerk: orki, azért adnék egy kis adalékot arról, mire gondoltam. Képzelj el három alapvetően aranyos gyermeket, érdeklődőek, értelmesek, aktívak, de akik valami rejtélyes oknál fogva minden közös étkezésnél egyszerre szeretik megosztani veled a halasztást nem tűrő mondanivalójukat, és mindegyikük elvárja, hogy csakis rá figyelj, és ennek úgy próbálnak érvényt szerezni, hogy egyre hangosabban mondják a magukét - minden hétköznap reggel-este, hétvégén ebéd alatt is. Még jó, hogy van humorérzékem...

Köszönöm, Bomarr!

Este 8 körül én sem tudtam feljönni, és most is nagyon lassú...

Hát asszem mára befejeztem... Fejembe szállt a mai szülinapi parti.

Kár. Ezen a hétvégén pedig mennyi idő lett volna nyugodtan megnézni...

Tudom. És jól esik ilyesmit olvasni, nem tagadom. A remény pedig kölcsönös.

Én sem láttam a Casino Royalt, de Craig nekem szimpatikus volt a plakátokon.

Nekem sem tűnt úgy, hogy sikerült volna beleugrania a holdba, hiszen nem úgy történt, hogy a hajó eltűnt és a hold felrobbant, hanem a hajó még a hold előtt felrobbant.

Na tessék, még ezt sem tudtam eltalálni...

Gyoka, kudarmubat, Rog, MissKarrde, Dzséjt, Donát, kolmilan, Phobos, Lara, Ody, orki, frenkie, SimonZ: köszönöm szépen a jókívánságaitokat! Donát, Ody: külön köszönet a kedves bókokért! Bár asszem a 30 éves korral megelégednék, 18 éves már nem szeretnék lenni, túl sok mindent kellene előlről kezdeni. Karrde: szép kerek, valóban! És hogy aztán szellemileg hány évesnek érzem magam, arról most nem beszélnék… De kicsit komolyabbra fordítva a szót, a szép kerek évfordulók 20 év felett már megkívánják a számadást, amit e jeles nap tiszteletére én is megtettem, és elégedett vagyok az eredménnyel. Igazából nem szeretnék ismét 30 éves lenni, mert az elmúlt tíz évben lett belőlem ’ember’, az, aki most vagyok, és mert történt közben velem számos pozitív változás, aminek sokat köszönhetek mindenféle szempontból. Szerencsés esetben még csak az életem felén vagyok túl, és bár 20 évesen a 40 évesek többsége már eléggé idős (értsd: csak a munkájának él, túl komoly, begyepesedett, rugalmatlan, kellő humorérzékkel nem rendelkező) kategóriába esett nálam, azt örömmel nyugtázom, hogy magamnál ezen ismertetőjelek egyikét sem fedeztem még fel. Egészségem kiváló (bár egyesek szerint 40 felett már minden nap ajándék ), még az idegeim is nagyjából (majd ha lesz gyereketek, pláne több is, majd megértitek, ez milyen nagy szó ), így ezen alapokon jósolok még magamnak pár boldog évet...

Nem a tervben hisz, hanem Anakinban. Tetszik, ahogy hunyorít a szemével.

Basszus, Grivi beszállása a keselyűdroidba teljesen elkerülte a figyelmemet, és az sem tűnt fel, hogy utána már a pilótafülkéből kommunikál a droidjaival, sőt Dookuval is... Úgy tűnik, tegnap nagyon fáradt voltam, amikor megnéztem.

Azt hiszem, a trilógiát egyben kell majd megnézni (erre még nem volt lehetőségem), és úgy értékelni, mint kerek egészet. A három epizód más-más hangulatot áraszt külön-külön, kíváncsi vagyok, egyben milyen lehet. A harmadik kicsit kilóg a sorból (több benne az utalás a Saga-ra, viszont kevesebb az új ötlet), ami nekem most tetszett, kellett ez a Padmé-Anakin találkozás, jót tett a lelkemnek , és mert egyébként felesleges lett volna egy egész epizódot szentelni annak, hogy végre elpusztul az előző részben már oly erősen megtépázott Malvolence, hogy az önmagában kevés izgalmat adott volna.

Szerintem ez az epizód volt eddig a legjobb! Az egész hangulata nagyon kapcsolódott a Saga-filmekhez, erre több utalás is volt: a szereplők, bizonyos beszólások (Hello there!, plan B), bizonyos helyszínek (vonat=futószalag a dridgyárban, vonónyaláb=Halálcsillagnál ugyanez), és ez nekem nagyon tetszett. Még a londoni metróra is volt utalás (Mind the gap!). Remek volt a zene végig! Az arcmimikákról annyit, hogy eddig valóban Ahsokáé volt a legkifejezőbb, de most Anakin is felzárkózott hozzá, és Padmé is nagyon kifejezően tud nézni. Jó volt látni, hogy a hozzá közel állók már most mennyire bíznak Anakinban. Padménál ez korábban sem volt talán kérdéses, de Obi-Wan esetében az Ep3 elején az újdonság erejével hat, hogy milyen baráti és mély a viszonya volt tanítványával, és lám, ez már itt, a háború közepén is megvan. Kétkedve fogadja Anakin tervének megvalósíthatóságát, de mégis rábízza magát. Padmé nagyon helyes itt (is), szerény, nem értékeli túl önmagát ("Micsoda?? Mit kerestek itt??" - fel sem merül benne, hogy a Jedik miatta jöttek a hajóra, pedig Anakin a férje; "A kezdők szerencséje." - pedig mindannyian tudjuk, milyen kiválóan bánik a fegyverrel). És milyen öröm lehetett Anakinnal viszontlátniuk egymást! Gondolom, a háború kitörése óta nem sokat találkoztak. A csók elmaradásáért nagy kár (főleg nekik), amit egyébként azért sem értek, mert bőven lett volna rá idejük... Amikor a kép átugrik Obi-Wanra, az jó pár másodperc kihagyást lehet, ennyi idő alatt simán megcsókolhatták volna egymást, számomra érthetetlen, miért nem azzal vált rájuk vissza a kép, hogy már elválnak az ajkaik... Végül egy kérdés: Griveous vajon hogy menekül meg? Még azelőtt elhagyja a hajót, mielőtt az felrobban? Mintha erre nem lett volna már ideje...

Elismerem, igazad volt. Már rendeltem jegyet a Tizenkét dühös ember c. drámára, ahol állítólag szintén nagyot alakít, majd arról is beszámolok pár sorban. Más műfaj, más karakter - most már igazán kíváncsi vagyok, abban milyen jó lehet.

Most értem haza, és amíg a CW epizód töltődik, addig megosztom veletek, hogy nagyszerű előadást láttam ma a Nemzeti Színházban, Csíky Gergely Buborékok c. vígjátékát! Senki türelmét nem akarom próbára tenni a részletekkel, a lényeg, hogy bár tele volt az előadás túlzónak tűnő színészi alakításokkal, de remekül működött az egész együtt, és 5 perc múlva már teljesen benne voltunk a hangulatában. De ami miatt leginkább írni támadt kedvem, az Stohl András játéka. Pár hónapja vitatkoztunk arról, hogy jó színész-e vagy sem, és én sem a pozitívan hozzáállók táborát gyarapítottam, mivel finoman szólva nem vagyok egy kimondott Buci-rajongó. Nagy részben miatta akartam megnézni ezt a darabot, mivel igen sok jót olvastam róla (a Nemzeti honlapján minden előadáshoz tartozik fórum, ahol jó kis élménybeszámolókat lehet olvasni), és meg kell mondanom, fejet hajtok előtte. Soha eszembe sem jutott volna Stohlra osztani egy olyan karaktert, aki félszeg, dadogós, esetlen, és mégis végtelenül kedves, bánatában méltóságteljes, szerelmében magával ragadó. Lenyűgöző alakítás volt!

Azt én sem hiszem, hogy átlépnék ezt a bizonyos határt, hiszen akkor az Order 66 precíz végrehajtása teljesen érthetetlen volna. De a játék a gondolattal, hogy azért ez nem egy totálisan és minden szempontból egységes hadsereg, jó vonal, és szerintem el is fognak vele menni a határig maximálisan.

Ha van bennük némi marketing érzék, akkor ezt komolyan fontolóra veszik.

A történeteitek alapján az egyenleg egyértelműen a pozitív tapasztalatok irányába mozdul, amit öröm hallani. Ezek szerint a jó emberek vannak többségben , csak a rosszak mindig feltűnőbbek.

És aztán lehet, hogy egész másért fog köhögni, mint amit eddig tudtunk.