-
Összes hozzászólás:
13.154 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
27
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
Pildi összes hozzászólása
-
Így van! A gyerekek miatt kell a szinkron mindenképpen, és egyébként az SE szinkronja meg nagyon jó is!
-
OFF Ez különösen azért érdekes, mert az SW még csak nem is igazi sci-fi, így felesleges rajta tudományos törvényeket számon kérni. OFF
-
Köszönöm a tanácsot, de nincs rá különösebben szükség. Amiket írtam, vagyis, hogy a droidokat szinte élőlényeknek tartom, csupán pontatlan fogalmazás. Igazából csak Artut és Thripiót tekintem ilyennek, mert teljesen emberi módon viselkednek sok esetben. Persze lehet, hogy ez is hiba, de mit csináljak? Úgy a szívemhez nőttek, hogy képtelen vagyok őket (és nem azokat! ) gépeknek tekinteni, akiket beprogramoztak erre-arra. Artu értelmi képességei meg egészen biztosan túlmutatnak egy átlagos asztromech droidén, ez már a legelején látszik rajta. Hiába, elfogult vagyok.
-
Karrde, nem felejtettem el, amit írtam a múltkor. Lehet, hogy lesz belőle valami.
-
OFF Nem csak az amerikaiak szeretnek lazítani a szabályokon. Pl. a francia nyelv az angolnál sokkal jobban kötött szabályokra épül, és mégis a beszélt nyelv ott is lazán kezeli a kérdő mondat szabály szerinti fordított szórendjét, adott esetben a segédigéket, ráadásul a szép kacifántos kérdőszavakat is erősen leegyszerűsíti. A "Questions?" egyébként franciául is épp így nézne ki, csak más kiejtéssel mondanák. A magyarról meg már ne is beszéljünk, ahol szintén működik a "Kérdések?" De "What do she do?" formáció valóban fület sértő, ilyet én még a beszélt nyelvben sohasem hallottam. Szerintem ilyet egy amerikai még extrém körülmények esetén is ritkán mond. ON
-
Azt gondolom, hogy az egy dolog, hogy milyenek a droidok az SW-ben. Én elfogadom, hogy egyéniségek, szinte élőlényként vesznek részt a történetben, vannak érzelmeik, megmakacsolhatják magukat adott esetben, lehetnek lojálisak is a gazdájukhoz, vagy csalódhatnak is benne stb. De egész más dolog, hogy mi a kötelessége egy droidnak (R2-nek vagy bármilyen más típusnak) csata vagy bevetés közben. Márpedig az az engedelmesség gazdájának, felettesének, vagy akit kísérnie kell ? és ebben semmivel nem várok el tőlük többet, mint adott esetben egy embertől. Egy ütközet kimenetele, és emberéletek múlhatnak azon, hogy képes-e egy droid végrehajtani az utasításokat. Artu, bár már olyan mint egy élőlény, soha nem tett keresztbe a ?felettesének?, akár Anakinról, akár Luke-ról volt szó (igaz, Thripióra soha nem hallgatott, de ez más tészta ); ha problémája volt, akkor közölte az ellenvetéseit, de minden utasítást pontosan végrehajtott, a legjobb tudása szerint. És ez feltétlen elvárható egy droidtól, Artu részéről sem ez az extra teljesítmény, hanem hogy önállóan tudott megoldásokat keresni nehéz helyzetekben, amikor senki másra nem számíthatott (pl. amikor Luke-ot rávette, hogy vegye le róla azt a biztonsági szelepet, mert kifundálta a kis okos, hogyan tudna Owen bácsi házából lelépni ). Szóval amikor értetlenségemet tolmácsoltam tegnap este, ez állt mögötte, ami abszolút kiemeli Goldie totális alkalmatlanságát, és ami már helyből szemet szúrt. Ezt dramaturgiailag csak akkor tudom elfogadni, ha tényleg kiderül róla, hogy szabotőr. Ez pedig igen könnyen lehetséges, tekintve a Duel of droids epizódcímet.
-
Remélem, Artu hozza majd a szokásos innovatív formáját, de alapvetően nem kétséges, ki lesz a győztes.
-
Közben megtudtam egyet s mást, és értem, mire gondolsz.
-
Nekem is ez a véleményem. Valósznűleg azért nem boncolgatta az Ep1-2-3 jobban ezt a témát, mert az már tényleg a misztikum ellen hatott volna, amit nyilván Lucas sem akart. Az Erő és annak hatása az eseményekre az SW egyik kulcstémája, és a technikai dolgok mellett az egyik legnagyobb vonzereje. Részletekbe menő tudományos magyarázattal megölték volna az egészet. Így viszont megmaradt egy több síkon is értelmezhető és vizsgálható tényezőnek: egyrészről olyan, mint a gondviselés, mint valami isteni akarat, vezérli az élőlények cselekedeteit (hogy mennyire, azon lehet vitatkozni, és már vitatkoztunk is erről), védi a benne hívőket ("Az Erő legyen veled!") és segít elérni a céljaikat; másrészről pedig segítségével azok, akikben a midichloriánszám meghaladja a küszöbértéket, sokkal többre képesek, mint a többiek. Ennyi kellett, hogy tudjuk, miért mások a Jedik, mint a többiek.
-
Nekem tetszett a Thrawn-trilógia, de speciel ez az Ysalamiri-ötlet nem. Jó, én 2005-ben olvastam, vagyis már tudtam a midichloiánokról, Ben Erővel kapcsolatos magyarázatáról meg pláne, és ez azokkal teljes mértékben idegen megközelítést vet fel. Szerintem jó, hogy ezt a vonalat a prequel filmek egyszerűen elfelejtették.
-
Hát mi tagadás, ez volt a legkevésbé jó rész eddig. Kétszer néztem meg, és összességében arra tudok gondolni, hogy két dolog hibádzott, de nagyon: az egyik a zene, ami amennyit hozzá tud tenni egy filmhez, ha jól passzol, és ugyanannyit el is tud belőle venni, ha viszont nagyon nem. Hát itt nagyon nem passzolt. Már alapból eltüntette az SW-érzést ez az ide nem illő téma. A másik a cselekmény, ami el lett szúrva. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a sorozaton belül Artu kapott egy önálló egységet (két epizódot, ha jól sejtem), megerősítendő jelentőségét, Anakin ragaszkodását hozzá, és az ügyességét, hogyan húzza majd ki magát a bajból (ez ugyan a következő rész reszortja lesz majd, de nem fogunk benne csalódni, ebben biztos vagyok). Mivel Artut mindenki szereti, és erényeiről eddig már számtalan alkalommal lehetőségünk volt direktben meggyőződni, ezért a sorozat készítői úgy döntöttek, hogy most azzal is megpróbálják Artu jó tulajdonságait erősíteni, hogy mellé tesznek egy másik hasonló droidot, aki viszont nagyon elbénáz mindent, amit csak lehet. Nekem ez a bénázás túl sok volt. Amúgy is tudjuk, mire képes Artu, nem kellett volna ezt egy ilyen kiélezett ellentéttel még megfejelni. Eleve, hogy lehet, hogy egy droid nem azt csinálja, amit mondanak neki? Hogy rossz kapcsolókat kapcsol be? Olyan biztos van, hogy az asztromech-driodok között van hierarchia, vannak fejlettebb típusok, amelyek több funkcióra is képesek, de nem hiszem, hogy amiket Anakin kért, azok túlzottan bonyolult dolgok lettek volna. Remélem, a folytatás jobb lesz.
-
Ilyentájt születtek azok, akik szülei a hideg-ködös januári-februári estéken a tavaszt várván összebújtak.
-
Boldog szülinapot, Rog!
-
Ez szuperjó volt! Tiszta "Ki mit tud?" Egyéb kategória
-
Boldog szülinapot Obi1! (hogy pont egy ilyen rossz hír után kelljen gratulálnom...)
-
Nyugodjék békében Nekem nagyon tetszett az Androméda törzs és a Zaklatás is (főleg az informatikai része - azon ámultam és bámultam anno).
-
Nekem továbbra is jó november 29. De ha lenne más konkrét időpont javaslat, akkor azt még fontolóra lehetne venni, mert végül is jó, ha legalább 4-5-en vagyunk. A lényeg, hogy mielőbb legyen eldöntött időpont, amivel aztán lehet tervezni.
-
Hát basszus, ezt gondoltam én is, de ez annyira borzasztó volt, hogy gyorsan elhessegettem az ötletet... Ha hiszed, ha nem...
-
Sajnálom, de reménytelen... Elolvastam harmadszor is, koncentráltam arra, amit mondtál, ahogy csak tudtam, de hiába. Nekem hiányzik egy láncszem - olyan szinten ellentétes a végén kapott információ azzal, ami előtte van, hogy továbbra sem áll össze a kép. Volt már olyan ember, aki ezt elsőre megértette?
-
Egyikük sem tűnt halálos betegnek, az igaz, de ettől még nagyon elszántak voltak.
-
Minden elismerésem!
-
Én is pont ezt érzem ennél a jelenetnél, mióta láttam az előzményeket. Az Erő sok-sok év után Vader útjába sodorja Luke-ot, és Vader veszi az adást, hajszolja a találkozást. Szerintem ekkor még döntően a leendő tanítványt látja a fiában, a potenciális szövetségest, és a családi kötelék csak ilyen szempontból izgatja (Luke potenciálisan olyan erős, mint ő, márpedig eddig még senki meg sem közelítette ezt a szintet). Luke és Han búcsúja nekem is nagyon tetszik.
-
Érdekes, ezt mostanában annyit hallottam Boldog szülinapot!
-
Oldie, elolvastam a novelládat, kétszer is, de esküszöm, még mindig nem értem teljesen, ki ölt meg kit a végén... Nagyon jó írás, amolyan Ponyvaregény-féle idő keverős stílusban, meghökkentő végkifejlettel - csak majd még egyszer nekifekszem valamikor, hátha akkor összeáll a teljes kép. És nem csodálom, hogy még nem találtál neki jó címet, mert ha találót akarnál, az valószínűleg megkönnyítené a fenti kérdésem megválaszolását, és az egész már nem lenne annyira rejtélyes.