Pildi

De ezt ő nem tudja. Ő tanítványnak hiszi magát, és Sith-té szeretne válni. Szerintem.

Éljen a McDonalds! Kár, hogy a gyerekek annyira szeretik azt a Happy Meal menüt... De mindig abban reménykedem, ha nem csinálok úgy, mintha ott enni valami nagy dolog volna, vagyis ha erősködnek, hogy menjünk be, akkor bemegyünk, szóval, hogy akkor nagyobb korukra már semmi érdekeset nem fognak találni az egészben.

Ha jól tudom, már korábban is tábornok volt, és mint olyan, nehezen viseli a kudarcokat, amelyek pedig bőven kijutnak neki a Jedik által, szerintem csak erről van szó.

Ez érdekes kérdés, főleg, mert épp fordítva kellene lennie. Nem tudom, talán azért, amit írtam: Grievous született hadvezér, és nagy kudarcnak éli meg, ahogy a Jedik időnként keresztbe tesznek neki, főleg úgy, hogy olyan képességüket is használják hozzá, ami neki nincsen.

Mintha Ventressben lenne egyfajta olyan hajtóerő, lelkesedés, bizonyítási kényszer, hogy méltó a Sith tanítványi címre, ami Grievous-ból teljesen hiányzik. Ventress szinte alázatosan szolgálja Dooku-t, ki akar tűnni előtte, Grievous viszont technokrata módjára csupán teljesíti a felettese parancsait a legjobb képességei szerint, és sértésnek veszi, ha kétségbe vonják a képességeit. Mások a motivációik. Ventress Sith-lovag szeretne lenni, aki mindenben engedelmeskedik mesterének, Grivious pedig meg akarja nyerni a háborút - önérzetből.

Aki magánál védtelenebbre vagy gyengébbre támad, legyen az állat vagy ember, az egy nulla minden szempontból. A háziállatok kínzása meg azért nagyon durva még mindenek felett, mert azok ráadásul helyből bizalommal fordulnak az emberhez, és a bizalomért így fizetnek nekik...

Nagyon aranyos

Donát, Te érted a lényeget... Nagyon jó kis írás lett!

No azt én sem.

Akkor elnézést a téves következtetésért. Ha már kávé, én a melange-ot szeretem a legjobban, sok forró tejjel és mézzel. Feketekávét magában én sem iszom, mert az úgy kiüt, hogy órákig masszív szívdobogásom lesz tőle - a tej miatt lassabban szívódik fel, így nem annyira lórugásnyi a hatása. És persze tejjel sokkal finomabb is. Egyébként a fekete tea sokkal tartósabban képes élénkítő hatást kifejteni, és még kevésbé ártalmas a szervezetre, mint a kávé, bár ez utóbbiból is napi egy-két csészényi, főleg tejjel, nagyjából ártalmatlan még hosszabb távon is. De a legjobb nem éjszakázni, és eleget aludni. (bár ennek teljesítésében én sem jeleskedem...)

Óh, hát persze, csak szépen fokozatosan.

Nagyon jó kis jelenet, meg is néztem most, és nem álltam le a végén, továbbment a film egy csöppet... Remek ez a Hoth-i csata, és hogy ennél a chapter-nél maradjak, nagyon izgalmas a kezdése. Ahogy az egész film eleje már azt sugallja, érezhető, hpgy elég reménytelen a felkelők helyzete, a legtöbb, amit remélhetnek, hogy még a bázis elfoglalása előtt sikerül evakuálni a helyszínt, és ehhez valószínűleg többek önfeláldozása kell majd. De legalább már úgy indulhatnak a csatába, hogy tudják, az első transzport sikeresen elindult...

Hajrá, Ody!

Obi1: gratulálok én is! kolmilan: aki TCW-t fordít, annak is sok esélye van a sikerre orki, Donát, Krande: ha már most masszív kávéfogyasztók vagytok, mi lesz később? Én a vizsgaidőszakok alatt teával és csokival doppingoltam, a kávére csak 30 fölött az éjszakai munkák miatt szoktam rá... de ezt senkinek nem ajánlom, tipikus rossz példa!

Oldie, ez nagyon biztatóan hangzik.

Így már abszolút érthető az izgatottságod.

Látod, nekem a hétköznapokon sok minden másra kell az idő, csak szabi alatt jut idő igazán sorozatot nézni, a TCW-n kívül mást nem is nézek, még az is necces néha.

Ez most végre nekem is összejön majd talán. A legtöbb részt csak egyszer láttam, egy-két kivételtől eltekintve, de most szeretném majd megnézni mind a tizet egymás után (ha nem is egyfolytában). Két hét szabiba bele kell férnie.

Az lehet ebben, hogy az Erő-használat magas fokú koncentrációt kíván, és az egy pergő ritmusú harcban nehezen megvalósítható, nagy gyakorlat kell hozzá, és megkockáztatom, hogy van olyan küzdelem (főleg ami többszereplős az ellenség oldaláról), amikor megvalósíthatatlan.

Nekem úgy rémlik, hogy a Jedik inkább tárgyakat mozgatnak, ha kell (pl. Obi-wan az Utapaun lehozza azt a nagy "akármit", és úgy intézi el Grivi testőreit, vagy pl. Vader a Bespinen a mindenféle kiálló alkatrészeket szakítja ki a falból és vágja hozzá Luke-hoz), nem az ellenséget dobálják ide-oda. Bár jobban belegondolva, ha az megy, akkor ez utóbbi is mehetne, és tudna is menni szerintem. Hogy miért nem használják, az számomra is rejtély, főleg akkor, amikor már nem az erőfitogtatás kategóriájáról beszélünk, hanem tényleg szükséghelyzet van.

Vavyan Fable-el én úgy vagyok, hogy egyszer kölcsönkaptam egyet, akkor elolvastam egy csomót. Az elsőnél egy ideig, pár oldalig csak néztem, hogy "Ez mi?" , aztán mintha átkapcsoltak volna az agyamban valamit, nagyon ráálltam a humorára, a hangulatára, és onnantól kezdve nem tudtam letenni, és elolvastam, amit tudtam, a Halkirálynő-sorozat pár részét, ráadásul össze-vissza, nem időrendben, hanem ahogy jött. Egyszerűen remek volt rosszkedv, nehéz meló, betegség stb. esetén. Aztán vége lett, de az idén ismét kezembe került két kötet, az Ébredj velem és az Apád-anyád idelőjön, és megint nagyon tetszett. Fable-t egyszerűen fel lehetne írni orvosságként bármely okú rossz kedély esetére.

Ezt írtam én is lentebb.

Kicsit olyan, mintha páncélozott volna - mint Grivi, csak szörnyben. Pedig valószínűleg nem kiborg.

Nagyon izgalmas epizód volt, nekem is nagyon tetszett! Jó volt a történet, az egész szituáció, amibe Fistóék kerültek. Sodró lendületű cselekmény, váratlan fordulatok, az esélyek többszörös újraértékelődése - itt is, mint az előző epizódban ez nekem nagyon bejött. Dooku packázása Grievous-szel, amit aztán a kiborg tábornok ismét a kapcsolat bontásával kommentál (bár ez többször volt már tényleg, de látszik, hogy Grivi egyre idegesebb ) aztán az orvosdroid beszólásai a gazdájának - ezek is mind-mind igazán jól sikerült jelenetek. De persze a párbaj volt a legjobb! A szörny maga és az egész helyszin nagyon Ep6-os érzésű volt. Igaz Gor fizimiskája nekem sem tetszett különösebben, de én örültem, hogy végre van egy igazi SW-hagyományokhoz igazodó szörny, így ezen nem akadtam fenn. Kit Fisto remek Jedi mester (nagyon jó, hogy itt karakteresebb, igazán nemes arcvonásokat kapott), bölcs és határozott, kár, hogy Nahdar nem hallgatott rá eléggé. Az egykori tanítvány nekem sem volt különösebben szimpatikus - de ha azt vesszük, hogy Fisto volt a mestere, akkor ebben a vonatkozásban ő sem volt igazán sikeres, ugyebár. De igaza lehet Ody-nak, háborúban a lovaggá avatás gyorsított ütemben megy, legfeljebb annyit tehetnek a Jedik, hogy egyedül nem küldik bevetésre az ilyen friss, és talán kevésbé megérdemelten előléptetett lovagokat - mint ahogy most is így történt. Fisto nem a harc híve, ez egyértelműen be volt mutatva, ezért próbálta végig kerülni a konfrontációt, ahol és amíg lehetett, de aztán ahol kellett, ott bátran és jól harcolt. A végén esztelenség lett volna nem odébbállnia - ha feláldozza magát, azzal senkinek nem használ, és arra, hogy legyőzi Grivit, az őrökkel együtt már kevés esélye volt. Felmérte az erejét, az esélyeit, és döntött - méghozzá jól.