Ez már nagyon OFF, de nem állom meg szó nélkül:
A karácsony bennünk van, fiúk, nem kell a médiára, meg a reklámokra hallgatni, engedni, hogy elragadjon a vásárlási láz. Sőt nyomulni sem kell az ilyen olyan arany meg ezüst vasárnapokon az áruházakban.
A karácsony olyan, amilyennek megéljük. Nem kell ajándéközönnel készülni (persze nálunk a közeli család 20 emberből áll, akiknek bár csak aprósággal kedveskedik az ember, de azért a volumen miatt ez némi időigénnyel bír - ezért kezdem én a beszerzést már novemberben), sokkat többet ér, ha az ember lelkileg hangolódik rá a dologra. Feldíszíti a lakását, mécseseket gyújt itt-ott, karácsonyi dalokat hallgat hébe-hóba a szabadidejében, mézecskalácsot süt, aminek a finom illata belengi a lakást. Az egész advent a várakozásról szól, amivel lelkileg rákészülünk a karácsony boldog együttlétére. Nem vagyunk egy hívő család, de a karácsony valahogy mégis nagyon meghitt tud lenni nálunk.
De az igaz, hogy én magam is azóta érzem azt, hogy milyen is az igazi karácsony, amióta gyerekekkel lehet készülődni, akik segítenek mézecskalácsot szaggatni, csillogó szemmel hallgatják a karácsonyi dalokat, és még olyan ártatlanul hisznek abban, hogy az ajándékot valami angyalka hozza.