Nagyon izgalmas epizód volt, nekem is nagyon tetszett! Jó volt a történet, az egész szituáció, amibe Fistóék kerültek. Sodró lendületű cselekmény, váratlan fordulatok, az esélyek többszörös újraértékelődése - itt is, mint az előző epizódban ez nekem nagyon bejött. Dooku packázása Grievous-szel, amit aztán a kiborg tábornok ismét a kapcsolat bontásával kommentál (bár ez többször volt már tényleg, de látszik, hogy Grivi egyre idegesebb ) aztán az orvosdroid beszólásai a gazdájának - ezek is mind-mind igazán jól sikerült jelenetek. De persze a párbaj volt a legjobb!
A szörny maga és az egész helyszin nagyon Ep6-os érzésű volt. Igaz Gor fizimiskája nekem sem tetszett különösebben, de én örültem, hogy végre van egy igazi SW-hagyományokhoz igazodó szörny, így ezen nem akadtam fenn.
Kit Fisto remek Jedi mester (nagyon jó, hogy itt karakteresebb, igazán nemes arcvonásokat kapott), bölcs és határozott, kár, hogy Nahdar nem hallgatott rá eléggé. Az egykori tanítvány nekem sem volt különösebben szimpatikus - de ha azt vesszük, hogy Fisto volt a mestere, akkor ebben a vonatkozásban ő sem volt igazán sikeres, ugyebár. De igaza lehet Ody-nak, háborúban a lovaggá avatás gyorsított ütemben megy, legfeljebb annyit tehetnek a Jedik, hogy egyedül nem küldik bevetésre az ilyen friss, és talán kevésbé megérdemelten előléptetett lovagokat - mint ahogy most is így történt.
Fisto nem a harc híve, ez egyértelműen be volt mutatva, ezért próbálta végig kerülni a konfrontációt, ahol és amíg lehetett, de aztán ahol kellett, ott bátran és jól harcolt. A végén esztelenség lett volna nem odébbállnia - ha feláldozza magát, azzal senkinek nem használ, és arra, hogy legyőzi Grivit, az őrökkel együtt már kevés esélye volt. Felmérte az erejét, az esélyeit, és döntött - méghozzá jól.