A lentiekkel szinte teljesen egyetértek, de a fenti kiemelt mondatoddal azért picit vitatkoznék, Oldie...
A házasság normális esetben semmivel nem jelent kevesebb szabadságot, mint a papír nélküli együttélés, kultúremberek nem azért házasodnak, hogy legyen otthon egy rabszolgájuk, akinek csak füttyenteni kell, és máris azt csinálja, amit mondanak neki, mert úgyse tud olyan könnyen szabadulni. Valóban kicsit macerásabb szétválni, ha mégsem jön össze a dolog, épp ezért ezt a lépést alaposan meg kell fontolni, ezt nem vitatom. Sokan csak akkor kötik így össze az életüket manapság, amikor már gyermeket várnak, és ez szerintem rendben is van így, hiszen egy közös kis lurkó sokkal inkább összeköt két embert, mint az a bizonyos papír.
Az én tapasztalatom az, hogy a szabadság megnyirbálása nem a házassággal kezdődik, hanem a gyerekvállalással. Attól kezdve a szülők életének nagy része áldozat lesz, de ez olyan áldozat, amit (szintén normális esetben) örömmel hoz meg az ember. Kevés dolog van, ami nagyobb örömöt okozhat annál, hogy láthatod a saját gyereked/gyerekeid fejlődését, rácsodálkozását a világra, az is hatalmas érzés, hogy te taníthatod meg egy csomó mindenre (pl. hogy szeresse a Star Wars-t ), és nagyrészt rajtad múlik, hogy milyen ember válik belőle. Ez óriási felelősség, de egyben olyan jó érzés is, amit nehéz mással pótolni.