Pildi

Felfigyeltem Anakin és Padmé szerelmének visszásságaira. Anakin gyakorlatilag a magáénak tekinti a nőt, bár ez csak a végén bontakozik ki, mégis jól fel van építve a történet során.

Megrémíszt ez az aspektus, mert az elvakult szerelemesből uralkodó, és önző egyén válik. Bomarr az EPII kapcsán említette, hogy már akkor minden Anakin-ról szólt. A harmadik részben mindez kiteljesedik. Padménak szava sem lehet, mindig az számít, amit Anakin mond vagy gondol.

A végén látható tragédia így törvényszerű, és gyakorlatilag semmilyen úton el nem kerülhető, hisz Anakin teljesen más aspektusból nézi a dolgokat mint Padmé. Szomorú, de olybá' tűnik, Padménak az volt a legjobb ami történt vele.

 

Pildi neked mi a véleményed?

Hát az én véleményem, úgy látom, eléggé egyedi, mert szerintem Anakin szerette Padmét, tényleg nagyon szerette, és ez a szíve mélyén végig ott volt (erre a legfőbb bizonyíték az Ep6 vége - ebben ma már teljesen egyetértek frenkie-vel), csak olyan szinten került fokozatosan a Sötét Oldal befolyása alá, hogy ez az érzés, magának a szerelemnek a varázsa, az öröme egyre inkább eltemetődött benne, és hiába érezte, nem tudta kimutatni. Igen, volt benne birtoklási vágy is (neki soha nem volt semmije, csak az anyja, aki meghalt, és most a felesége a születendő gyermekükkel, akikhez a végsőkig ragaszkodik) meg a kényszeres megmentési vágy is (egyrészt mindig jellemző volt rá a világmegmentő szerepkör, Qui-Gonék kisegítésével kezdődően, a klónháborúban megtett mentőakciókon keresztül az Ep3 elejéig, másrészt az az érzés, hogy az anyját nem tudta megmenteni, ezért Padmét kényszeresen óvni akarja), ami teljesen görcsössé teszi.

A Sötét Oldal egyre erősebb befolyásának tudható be, hogy az érzései már csak árnyékai a régieknek, nem veszi észre, hogy a feleségének őszinte ölelésre volna szüksége, nem a védelmére. Ahogy Sidious befolyása egyre erősödik, és Anakin csalódása a Rendben egyre nagyobb, úgy látja Anakin egyre kevésbé egy normális ember szemszögévelk a világot, és amikor esküjévek Sith-té válik, gyökeresen megváltoznak az érzelmei is, mert egy Sith szívében nincs helye szerelemnek, mert egy Sith csak önmagát szeretheti: a szeretet és a szerelem, amit Padmé (ill. a barátság, amit Obi-wan) iránt érez, féltékenységgé és gyűlöletté változik, és ez vezet a tragédiához. Anakin a végére teljesen megőrül, teljesen elveszíti a kontrollt maga felett, és ez lesz az oka Padmé halálának, ami így valóban elkerülhetetlen tragédia. És mellesleg egybecseng Sidious érdekeivel, akinek Padméra és az iránta érzett szerelemre csak a csábításhoz volt szüksége, de az átállás után már feleslegessé vált, ezért gondoskodott róla, hogy kihúnyjon: szerintem az elkötelezettség bizonyításán túl azért is kellett Anakinnak személyesen kiírtania a Jedi Templomban maradottakat, mert Palpi tudta, hogy ezt Padmé soha nem bocsátaná meg.

De szerintem az igazi szerelme túléli mindezt, túléli azt is, hogy Vaderből a mustafari vereség, a testi szenvedés és a Padmé elvesztése miatt érzett kín után kihal minden egyéb emberi érzés - mert ha belegondoltok, Vader még csak gonosz sem volt, csupán hideg, számító és könyörtelen, és teljesen érzéketlen minden emberi dolog iránt , ezért is lehet belőle tökéletes csatlós (ezt látta előre Sidious, amikor Vader Ep3 végi fájdalmas ordítása alatt csak kajánul mosolyog). Viszont Luke felbukkanása után apránként megváltozik, az Ep6-ra már nem az a hatékony gyilkológép, aki volt (Sidious ezért is akarja lecserélni Luke-ra) és a végén a felesége iránt egykor érzett szerelem soha ki nem hunyó parazsából tud fellobbanni az a láng, ami képessé teszi arra, hogy szembeforduljon az uralkodóval.

És hogy már az Ep2 is róla szólt? Ez mondjuk a lucasi koncepció, mert hiszen azt kellett bemutatni, fokozatosan mi vezet a Vaderré váláshoz. Hiteltelen lett volna másként az átállás...

Pildi: az avatarodon a Te rajzod látható?

Igen, alapjául egy ceruzarajz szolgált, amit aztán valamelyik egyszerű MS Photo Editor effekttel kicsit karakteresebbé tettem, mert a ceruzarajz önmagában elég halvány volt (nekem nincs szkennerem, ezért lefényképeztem és a fényképet szerkesztettem). A ceruzarajz egyébként papíron jobban néz ki.

Hogy 100% Itt egy összeállítás róla:

http://dzsejt.sfblogs.net/2007/08/15/sw-vs-eu/

Dzséjt, és azt tudod véletlenül, hogy mitől G, C, S, N canon? Gondolom, hogy angol szavak kezdőbetűi, a G talán a genuine, vagyis eredeti, de mi lehet a többi? Csak kiváncsiságból érdekelne...

Pildi, olyan jó volt olvasni a beszámolódat, hogy kedvet is kaptam az összes Star Wars film megnézéséhez, ami nagy szó, hiszen 1,5 éve nem láttam egyet sem! Köszönöm!

Donát, én amióta olvasom ezt a fórumot (jóval azelőtt, hogy regisztráltam), az egyes topikokban kibontakozó érdekes viták és véleménycserék kapcsán sokszor kaptam kedvet egy-egy jelenet vagy egy-egy film megnézéséhez. Nagyon örülök, hogy most az én írásom hozott ehhez kedvet.

Valóban másabbak az új filmek (főleg az EPII), de akkor is van benne SW feeling. Ez mindig megfoghatatlan, hogy kinek mi az SW érzés, de nekem ezekben a részekben ugyanúgy benne van, mint a régiekben.

Egyetértek, Ody, az általam leírt sok-sok mindennek végül is az a lényege, hogy az SW feeling fogalma némileg átalakult számomra az új részekkel, tágabb értelmet kapott, de az SW saga egyértelműen a hat rész együtt, mert egyrészt nagyon rossz volna, ha a történet az Ep3-mal érne véget, másrészt senki nem mehet el szó nélkül a régi részek nagyszerű karakterei, története, humora, forradalmian új technikai megoldásai mellett. A régi Star Wars trilógia abszolút etalon a filmművészetben és a filmzene történetben egyaránt.

(Hogy nekem meg melyik fele tetszik jobban, az igazából csak árnyalatok kérdése...)

A lövegállásokhoz nem értek, de a látvány és a zene nagyon hatásos, az tény. És hogy itt milyen zene szól, azt csak azóta tudom felismerni, amióta megvan az Ep3 zenei CD-hez ajándékba adott zenei DVD, amelyen végigvezetik a saga történetét a legfontosabb dallamokon keresztül, mert annyira egységes élmény volt az egész, hogy az agyam nem bontotta szét zenére és látványra, csak azt tudtam, hogy nagyon tetszik.

Pont ez a szuper az egészben: én nem vártam sokat, de nagyon sokat kaptam, és teljesen mást, mint amire annak idején azt gondoltam, hogy tetszene, és most pont azért tetszik, amiért egészen más, mint a régi részek.

A klasszikus trilógiát annak idején imádtam. Gyerekként nagyon tetszett a mese, mert az Ep4-5-6 igazi mese: a szegény farmerfiú elindul, hogy kiszabadítsa a hercegnőt a gonosz fekete vitéz fogságából, és sikerrel jár (ANH), a gonoszság túlerőben van, fizikai erejével átmenetileg fölénybe kerül, megnyer egy csatát (TESB), de végül a jóság legyőzi a gonoszságot, a szeretet győzedelmeskedik a gyűlölet felett (ROTJ). Ezek tipikus mesemotívumok, a karakterek vagy jók, vagy rosszak, elég egyszerű eldönteni, kinek a pártjára álljunk, kinek drukkoljunk.

Ezzel szemben az Ep1-2-3 egészen más miatt jó (és ezért örülök, hogy a ?folytatást? gyerekként láttam, az ?előzményeket? pedig közel 20 év múlva), pont amiatt, hogy a történet és a szereplők is sokkal komplexebbek és pl. nem teljesen egyértelmű, ki a jó és ki a rossz, és ezt mi, nézők, még jobban tudjuk, mint a történet szereplői. És ma már azt gondolom, hogy az első három rész nélkül a második három fele annyit sem érne, felértékelték az egész történetet. És hogy visszakanyarodjak a topikhoz, nálam ez a teljes véleményváltozás a klónok támadásával kezdődött...

Frenkie, akkor te tényleg nagyon egy hullámhosszon lehettél Lucasszal! Számomra abból, hogy Vader feláldozta magát a fia megmentése érdekében, akkor még nem következett az, hogy nagyon szerethette az anyját (ezt csak ma hiszem teljes szívemből), inkább olyasmire gondoltam, hogy az apa-fiú kötelék olyan dolog, amit még a Sötét Oldal sem tud elvágni, és ennek nem feltételnül kell összefüggésben lennie az anya személyével (én ismerek olyat, hogy az apa imádja a fiát, de a fiú anyját már kevésbé...)

Hogy én mit vártam az új részektől? Ez az én sötét titkom ...

Én nem vártam az első három rész bemutatását, legfelejebb csak az átlagos mozinéző kiváncsiságával, mert azt gondoltam 1984-ben, hogy azt a trilógiát nem lehet felülmúlni, mert hogyan is lehetne jó egy olyan SW történet, amiben Luke, Leia és Han nem szerepel? Darth Vadert olyannyira utáltam az Ep4 és az Ep5 után, hogy addigi bűneit csak részben tudta feledtetni velem az Ep6 végi megtérése (amire az előzmények ismeretében én a legcsekélyebb mértékben sem számítottam), és nem villanyozott fel különösebben a hír, hogy az előzményeket is idővel filmre akarja vinni Lucas, mivel azt gondoltam, hogy ez az Anakin Skywalker valami nagyon unszimpatikus fickó lehetett, mert hogy is fordulhat szembe normális ember egy olyan karakterrel, mint Obi-wan, és állhat a roppant gusztustalan uralkodó szolgálatába?

Sose hittem volna, hogy az első három rész nekem tetszeni fog, úgyhogy a dolog eléggé hátránnyal indult, és hát az Ep1-nek még nem sikerült engem meggyőznie. De néha az embernek felül kell bírálnia önmagát, amit mi sem bizonyít jobban, hogy most itt fórumozok veletek, és történetesen Anakin/Darth Vader a kedvenc karakterem.

De ez már eléggé OFF, úgyhogy be is fejezem gyorsan.

Remélem a gyerekeid is szeretik a Klónok Támadását!

A két kicsi 3 éves még csak a képernyővédőimen, meg a 8 éves lányom figuráin keresztül találkozott a SW-vel, és egyelőre kóstolgatják a neveket.

A lányom viszont nagyon szereti ezt a filmet, és az Across the Stars-t is, a szobája SimonZ akkori témába illő képeivel van nagyrészben kidekorálva, természetesen leginkább az Anakinról és Padméról szólóakkal. Persze ő még nem érti teljesen a történet mögötti erkölcsi kérdéseket és egy gyerek szemével látja az egészet, amibe az is belefér, hogy szereti JarJar-t és az ewokokat is, viszont nem szereti az Ep6-ot, mert az már nagyon rémísztő, és nem nagyon tud azzal mit kezdeni, hogy Anakin árulóvá lesz, megöli a szerelmét és kiírtja a rendtársait. Ehhez még fel kell nőnie.

Köszönöm az elismerést mindenkinek, máris sokkal jobban vagyok !

Dzséjt: igazad van, az, hogy Palpi belelátott Anakin gondolataiba, talán kissé erős kifejezés, az talán jobb, hogy ráérzett erre a gyenge pontjára.

Ody: az érett nő titulusát bóknak veszem, bár anyukám biztos vitatkozna veled, főleg ha kiderülne, hogy honnan ismerjük egymást .

Egyébként tényleg örülök, hogy a szerelmi szálat illetően egy állásponton vagyunk, mert eddig én még ezt bárhol előhoztam (mondjuk, nem rajongói körökben), mindenhol teljes értetlenség fogadott, mondván, hogy csak azt nem értik, minek kellett ez bele. Hát igen, olyan ez, mint amikor egy vaknak próbálod elmondani, milyenek a színek...

De a gyerekeim megfelelő nevelésére ezen a téren nagy hangsúlyt fektetek . Álmodozni a mai világban szerintem kötelező!

Én most szavaztam, és 5-öt adtam. Éppen betegállományban vagyok itthon, és gyógyulásom érdekében tegnap úgy döntöttem, hogy ismét megnézem a már nem is tudom hányszor látott EP2-t. Részben SimonZ idevágó posztersorozata adta az ihletet, részben hogy annak kapcsán a film színvilágát tekintve kissé melléfogtam, szóval azt gondoltam, már régen láttam, hát akkor hajrá? - és ismét nem csalódtam benne.

Bevallom, hogy 2002-ben moziban látván elsőre eléggé ambivalens érzéseket keltett bennem. Ez már tényleg visszaadott valamit a 4-5-6. rész élményéből az akciót tekintve, de nem nagyon tudtam mit kezdeni a szerelmi szállal, erre nem voltam felkészülve (Darth Vadert ismerve ki gondolta volna, hogy a szerelem lesz az egyik lényeges lépés a sötét oldal felé vezető úton...). De minél többször láttam, annál inkább tetszett, és ma már minden szinten nagyszerűnek tartom.

Olyannyira, hogy bár tudom, hogy a kedvenc részem A Sith-ek bosszúja, de A klónok támadása megnézése után azért mindig felmerül bennem a gondolat, hogy talán holt verseny van kettőjük között?Hogy miért? Ennek több oka is van, de kezdjük talán a látvánnyal.

Ez a film lenyűgöző látványvilágot vonultat fel végig a cselekmény során - ha a látvány szépsége alapján kellene dönteni, biztos, hogy nálam ez kapná az első helyet a 6 film közül. Mondhatnánk, hogy szépen fényképezett film ? ha a képek többsége nem lenne digitálisan megrajzolt , de így is az. Külön kiemelem az alábbiakat:

A coruscanti esti üldözés hátterét, ami eleve unikumnak számít a filmek között, hiszen hasonló környezetben játszódó üldözéses jelenet nincs több (a legtöbb ilyen jelenet az űrben játszódik, vagy kisebb számban természeti körülmények között, mint pl. a Geonozison vagy az Endoron), és az éjszakai kivilágított városbolygó látványa nagyon jól sikerült.

Szeretem a Jedi-templom eddig nem látott impozáns belsejét, ami olyan, mint egy patinás egyetem, az ember szinte érzi a könyvtárszagot (pedig a holokronok nyilván nem papíron vannak?) és az évezredek alatt összegyűjtött bölcsességet, valamint azt, hogy tényleg privilégium lehetett az, ha valaki Jedi-lovag volt.

Ebben a részben megkapóan szép a Naboo is, meg ami ott történik is ? én bevallom őszintén, hogy bár elsőre szokatlan volt, de aztán ez a romantikus szál nem kevéssel járult ahhoz hozzá, hogy az első három részt ma már jobban szeretem a második három résznél. Számomra olyan megkapó, hogy a zabolátlan Anakin és a saját érzelmeire rácsodálkozó Padmé milyen ártatlanul sodródik bele ebbe a szerelembe, amiről ugyan tudják, hogy megnehezíti majd a jövendő életüket, de még nem sejtik, hogy mennyire ? tényleg olyan ez, mint a Rómeo és Júlia, ahol a szerelmesek úgy érzik, ugyan egy egész világ esküdött össze ellenük, de ők mégis képesek lesznek az akadályokat legyőzni. Itt még egyikük sem sejti, milyen végzetes lesz számukra, hogy vállalják az érzelmeiket.

És még visszatérve magához a bolygóhoz: nagyon találó, ahogy a könyvváltozatban leírtak szerint Anakin látja a Naboo-t, mint Padmé tökéletes képmását: részben fenséges, mint a királyi székhely, Theed, részben tiszta és természetesen szép, mint a tóvidék? Mondhatnánk, hogy a Naboo-iak biztos mind ilyenek, de akkor hogy lehet, hogy Palpatine is odavalósi? (ez egyébként egyike volt számomra a negatív meglepetéseknek). Persze a szimbólumok szintjén ez is passzol: minél jobban ragyog valahol a fény, annál sötétebb a megbúvó árnyék?

És egyébként feltűnt már nektek, hogy miért is indulhatott be a fiatalok szerelme? Ez nekem is csak nemrég jelent meg kristály tisztán. Mert Palpatine a film elején kitalálta, hogy Padmét Obi-wan védje, biztosan tudva, hogy padawanja is vele lesz, és szerintem Palpatine ismerhette Anakin vágyakozását az egykori királynő iránt (nem azért, mert a fiú beszélt róla, hanem mert mindig is belelátott a gondolataiba). Ezért ismerve a fiú kitartását és a Jedi morálhoz való lazább hozzáállását jól gondolta, hogy csak egy kezdő lökés kell és máris megvan az első ék, ami Anakint idővel egyre jobban el fogja választani majd a Rendtől, és a döntő pillanatban majd neki nagyon jól fog jönni?Az öreg nemcsak jó stratéga, hanem jó emberismerő is volt.

A posztereknél kifejtett véleményem ellenére a film közepétől valóban az aranysárga, a lemenő nap fénye dominál a filmben, de ez a napszak szimbolikus jelentésén kívül abból is következik, hogy a film második fele a Tatuinon és a Geonozison játszódik, ahol az első sivatagbolygó, a második pedig kicsit sziklásabb és agyagosabb, de hasonló színvilágú. A Tatuin sose volt a kedvencem (egyik kedvenc főszereplőm se szerette, aki onnan származott, és ez valahogy átragadt rám is?). Viszont a Geonozis-i aréna nagyon bejött nekem az ókori római hangulatával, ami teljesen ellentétes kellene, hogy legyen a droidgyár technikai világával, de mivel annak meg a szűkebb környezet miatt középkori hangulata van (ezek a tornyok belülről olyanok, mint egy katedrális), ez valahogy eklektikusan összeillik.

Ha jelenetekben gondolkodom, akkor a kedvenceim a kandallós jelenet, az aréna és a film vége a klóncsapatok útnak indításával és az esküvővel ? de igazából könnyebb megmondani, melyik nem tetszik, mert abból csak egy van: a Kamino ? ez a tuti embertelen, tudományos-fantasztikus csíramentes jövőkép, amellyel gyakran lehet a sci-fi irodalomban találkozni, ez egyáltalán nem az SW világa (szerencsére). Aláírom, hogy a feladathoz passzol a helyszín, és az ott zajló cselekmény rendben is van, de magával a bolygóval és a lakóival látvány szempontjából sokadszori nézésre sem tudtam megbarátkozni.

Láttam, hogy a zenei topikban eléggé kritizáltátok az Ep2 zenéjét, főleg a geonozisi részeket, ami biztos igaz, de szerintem a szerelmi téma (Across the Stars) olyannyira nagyszerűre sikerült, hogy emellett én minden mást megbocsátok. Nagyszerű, ahogy át-átszövi a filmet. SimonZ írta azt valahol, hogy ebben a zenében benne van a teljes film, és nagyon igaza van: ahogy a fuvola lágyan elkezdi, utalva a kölcsönös érzelmek ártatlan kibontakozására, majd a dallamot a teljes zenekar viszi tovább sodró lendülettel, bemutatva, hogyan sodródnak bele hőseink a szerelembe, közben belép a baljós rész a vonósokkal, jelezve, hogy távolról sincs minden rendben és még bajok lesznek, ennek ellenére a vége előtt erőteljesen kitárul a dallam, mondván hogy a szerelem győzedelmeskedik a józan érvek felett, és a vége a baljós rész ismétlése után a szerelmi téma csendes lágy ismétlése, jelezvén, hogy minden akadály ellenére hőseink a szerelmet választották, de nekünk nézőknek tudnunk kell, hogy ezzel tényleg még gondok lesznek. Tökéletes, egymás mellett van jelen a harmónia és a diszharmónia, pont mint a filmben.

Az én abszolút SW toplistámon ez a zenei téma felér a klasszikus elődökhöz, számomra abszolút egyenrangú már az Erő-témával, a Birodalmi indulóval és a nyitótémával is.

Sokadszori megnézés után még mindig nem tudok igazán a részletekre koncentrálni, mert még mindig magával ragad a cselekmény, aminek önmagán túl az is érdeme, hogy nagyon jól előkészíti az Ep3 történéseit. A szereplők nagyon jók, nekem Anakin kamaszos nyafogásai még az elviselhetőség határain belül vannak (bár ha én lettem volna a rendező, akkor talán kevésbé erőltettem volna ezt), a karakter jellemfejlődése korrektül bemutatott, és a fiú Jedi-hez nem illő jellembeli hibái és a taszken tábor lemészárlása ellenére szimpatikus tud maradni. Én pl. teljesen megértem, miért szeretett bele Padmé ? pont azért, amiért nem tipikus Jedi: féktelen, önfejű, vakmerő, vagyis kiegészíti őt, és mert minden hibája ellenére nagylelkű és odaadó társ és barát. És szerintem igazából magában Anakin soha nem vádolta Obi-want azzal, hogy irigy és visszatartja őt, ezt csak mondta, mint ahogy a kamaszok mondanak ilyesmiket, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy ők szeretnék, a szüleiknek, akiket alapjában szeretnek, de akkor éppen a lázadó korszakukat élik?

Padmének ez az igazi jutalomjátéka, mert az Ep3-ban már csak asszisztál Anakin bukásához, de itt még tevékeny részese a dolgok alakulásának. Láthatjuk, hogy megszabadulva a királynői protokoll mesterkélt ruha- és frizurakölteményeitől, de megtartva a Naboo-i csatában tanúsított bátorságot és tartást Padmé szebb és szeretetre méltóbb, mint valaha, így az sem csoda, hogy Anakin a gyermeki gyengéd emlékek talajáról indulva, de azt messze túllépve megszállottan szerelmes lesz belé. (Ha Palpatine-nek nem lettek volna Sith-tervei, akár boldogok is lehettek volna, hiszen ők tényleg összeillettek?).

Obi-wan itt még kevésbé tetszik (az ő jutalomjátéka az Ep3), kedveli a tanítványát, de nincs meg még benne az a bizalom és szeretet, amit majd a háború hoz meg, most még inkább megoldandó feladat számára Anakin, akit nem győz dorgálni, és még nem elég bölcs ahhoz, hogy rájöjjön: az Anakin típusú emberek esetén a dorgálás semmit sem ér, mert csak olaj a tűzre, többre jutna bizalommal és dicsérettel, mert a fiú mindennél jobban áhítja az elismerést? (Erre az Ep 3 idejére már ösztönösen rájön, de sajnos már túl késő: addigra Palpi már teljesen Anakin bizalmába férkőzött a folyamatos dicsérgetésével.) A kapcsolatuk sajnos elszúrva indult (Obi-wan nem a szíve szerint, hanem kötelességtudatból lett Anakin tanítója, sem a tudása, sem az élettapasztalata nem volt meg hozzá ? és bár szerintem így is többet hozott ki a dologból, mint amire más Jedi képes lett volna, de ehhez a feladathoz egyértelműen Qui-Gon kellett volna).

De nem célom a teljes elemzés, inkább csak a mostani legfrissebb benyomásaimat szerettem volna megosztani egy értő közönséggel.

Végezetül bocsássátok meg ezt az igen hosszúra sikeredett beszámolót, de mentségemül szolgáljon, hogy én még nem vehettem részt a cinematography-ban?

Ja szerintem is a legjobb EU-könyv.Nekem azért mert tökéletesen klappol a filmekke.

Ilyen szinten, hogy pár óra idő telik el a könyv vége és a film eleje között, már nem lehet különbséget tenni, hogy az egyik EU, a másik meg G canon. Úgy tudom, hogy a Gonosz útvesztője együtt készült az Ep3 filmmel és a regényváltozattal, a két iró egymással és Lucas-szal is folyamatosan egyeztetett, hogy még véletlenül se legyenek a könyvekben egymásnak és a filmnek ellentmondó információk. És nincsenek is. Szerintem is tökéletes előzmény az Útvesztő.

A Sötét Nagyúr szerintem is jó könyv, én is angolul olvastam, de már nagyon várom magyarul, mert annyira nem tudok jól angolul, hogy a kis nüansznyi hangulatokat is teljesen érteni tudjam. Természetesen nem lövöm le a poént, csak annyit mondok, hogy néhány régen a levegőben lógó kérdésre én választ kaptam.

De gyönyörű... Padmé is és a kép is...

Az előző poszterrel együtt teljesen hűen visszaadja azt a szomorú hangulatot, reménytelenséget, ami az Ep3 végén eluralkodik az emberen, hiszen minden elmúlt a világból, ami jó volt: egy nagyszerű barátság, egy hatalmas szerelem, a galaxis békéjén őrködő Jedi rend, a demokratikus Köztársaság. És ugyan az ikrek megszületése reménysugarat ad egy boldogabb jövő eléréséhez, de engem még ez sem tud igazán megvígasztalni ezekben a jelenetekben, mert hiába tudom, hogy Luke és Leia majd helyrehozzák az apjuk hibáját, de addig még mennyi évnek kell ehhez eltelnie....

Szerintetek kérjek akármit karácsonyra, vagy kérjem inkább az árát fontban? Röhögjetek ki de szerintem nálam ez HONVÁGY.

Igen, vannak olyan helyek, ahol az ember az első pillanattól jól érzi magát. London nagyon ilyen, és a Star Wars érzés még dobott rajta egyet - jobb helyszínt Európában nem is találhattak volna a CelEu megrendezésére.

De mi is lesz 2009-ben? (Bár minden alkalom jó alkalom... )

SimonZ, ez a kép egyszerűen lenyűgöző! (Ha nem tragikus dolgokról szólna, azt írtam volna, hogy csodaszép). És pont azok a képkockák köszönnek vissza rajta, amiket ebben a jelenetsorozatban a legjobban szeretek... Szerintem ez a legjobb képed ebben a témában.

Na akkor lehet, hogy találkozunk.

Remélem, így lesz.

Én is megyek a klubnapra, ha nem jön közbe semmi, a 8 éves lányommal. Ő is nagyon szereti ezeket az alkalmakat, két éve együtt járunk oda.

Akkor legyen...

Próbálkoztam a spoiler beállítással, de nem ment (újra kellett írnom a bevezetőt, mert eltünt - hiába, nem vagyok gyakorlott fúrumozó ), úgyhogy bocs, csak az olvassa tovább, akit ez nem zavar...

A Tatooine Ghost az endori csata után játszódik 5 évvel, Leia és Han házassága után nem sokkal, és az akciódús történet igazából arról szól, mi segíti Leiát, hogy végre megbocsásson az apjának, hogy meglássa Anakint Darth Vader maszkja mögött (mi Luke-nak az Ep6 végén sikerül). Leia tele van haraggal és gyűlölettel Darth Vader/Anakin iránt, nem érdeklik a miértek, még Luke-kal sem hajlandó erről a témáról beszélni, és retteg tőle, hogy gyerekeket szüljön, hátha azok öröklik nagyapjuk romlott vérét.

De egy titkos felkelő kódot tartalmazó ellopott festmény után nyomozva eljut Hannal a Tatuinra, ahol apja felnőtt, és ahol a nagyanyja meghalt, és az Erő segítségével olyan érzések kerítik hatalmukba, amelyeket nagyon nehezére esik elfogadni. Kezébe kerül Shmi Skywalker holonaplója, amelyből megismeri Anakin gyerekkorát, hogy mennyire szerették őt az édesanyja és a barátai, és utazása során az is kiderül, hogy hősként tisztelik még ma is, mint az egyetlen emberi lényt, aki megnyert egy fogatversenyt, ráadásul csalás nélkül. Barátai el sem hiszik, hogy Anakin lett volna Darth Vader ? egyszerűen kizártnak tartják.

Aztán eljutnak annak a taszken tábornak a maradványaihoz, ahol Shmit a taszkenek halálra kínozták, és ahol Anakin őrjöngésében az egész tábort lemészárolta:

?Leia nem bírta tovább nézni. Amennyire elborzadt attól, amit Shmi elszenvedett, annyira fájt neki eltűnődni azon, mi történt itt ? mégis még jobban megrettent attól a szörnyű körforgástól, amelyet apja indított el. Legalább száz koponya volt a rakásban, de lehet, hogy két- vagy háromszáz. Anyja haláláért cserébe Anakin taszkenek tucatjainak vette el az életét, amire a buckalakók még több gyilkossággal válaszoltak. A halál öröksége, amelyet apja itt hagyott azon a napon, egyre nőtt, élőlények százai fizettek az életükkel érte, és Leia a végét sem látta az egésznek.

- Jobban kellett volna tudnia ? adta át Leia a távcsövet Hannak. ? Jedi volt.

- Kölyök volt, akinek meghalt az anyja ? Han felemelte a távcsövet, de úgy tűnt, inkább a banták felé néz, mint a csontok felé. ? Azokon töltötte ki a haragját, akik megölték az anyját. Én is ezt tettem volna.

- De attól ez még nem volt helyes ? mondta Leia.

- És ez nem is tesz engem Sith szörnyeteggé ? vágott vissza Han. ? Amit tett, nem gonosz dolog volt, hanem emberi. Később Darth Vaderként sok szörnyűséget művelt, de ne felejtsd el, hogy ő az, aki megölte az uralkodót.

- Azt mondod, hogy megbocsátasz neki? ? kérdezte Leia. ? Azok után, hogy lefagyasztott egy széntömbbe?

- Én csak azt mondom, hogy nélküle még ma is Palpatine lenne az uralkodó.

- Szóval szerinted Darth Vader megmentette a galaxist?

Han megvonta a vállát. ? Hát, valójában Anakin Skywalker tette. Gondold csak át. Ha rendes fickó lett volna, gondolod, hogy valaha is lett volna esélye közel kerülni Palpatine-hoz? ? Han tovább nézte a bantákat a távcsővel. ? Lehet, hogy végig ez volt az apád sorsa, megmenteni a galaxist, ahogy az anyja hitte ? hát, lehet, hogy nem éppen pont úgy, ahogy ő gondolta. De megmentette a galaxist.

- Han? - Leia úgy érezte, mintha a világa a feje tetejére állna? újra. Han nagyon értette a módját, hogy ezt tegye vele. ? Han, néha teljesen ámulatba ejtesz.?

És a második részlet időben korábban játszódik, amikor a taszken tábor felé haladván az Erő sugallatának engedelmeskedve útba ejtik Ben Kenobi régi hajlékát, ahol tatuini száműzetését töltötte:

?Leia azon kapta magát, hogy bámulja a sivatagot, anélkül, hogy észrevette volna, hogy elfordult a szellem oázistól. Bár a homokbuckák még az éjszaka árnyaiba burkolóztak, a holdak már lebuktak a horizont mögött, és a Tatoo I aranyfénybe vonta a legmagasabb dűnék tetejét. A látvány, amely a magány és a bánat érzésével töltötte el Leiát, szinte több volt annál, amit el tudott viselni, és ő végre felismerte az erőteljes érzések forrását.

Obi-wan Kenobi.

Leia szinte érezni tudta őt maga mögött, ahogy a tévedésén tűnődik, amint az első napsugár végigkúszott a homokon. Milyen szörnyű lehetett a terhe? Milyen mély a bánata, hogy még kilenc évvel a távozása után is érezni tudja. Vajon itt állt minden reggel, felsorolva a Jedik és a barátok nevét, akik Darth Vader fénykardja által vesztek oda? Vajon felidézte minden beszélgetését Anakin Skywalkerrel, újra megvizsgálva minden leckét, amelyet tanított neki, minden hajnalon dorgálva magát, amiért elégtelen mester volt?

Leia úgy gondolta, talán ezt tette.

Ahogy ott ült, ahol Obi-wan állt minden reggel, érezni tudta, hogyan engedte át a Jedi mester a kételyeinek az élete irányítását. Obi-wan évekig alig gondolt másra, mint bukott tanítványára, amivel engedte, hogy aggodalmai elhomályosítsák a gondolatait ? éppen ahogy Leia engedte, hogy a saját dühe és gyűlölete uralja az apjáról vallott nézeteit.

Lehet, hogy ez volt, amit a látomása mondott neki ? hogy szüksége van arra, hogy megbocsásson az apjának a saját érdekében? Hogyha engedi, hogy a dühe uralja az életét, azzal senki másnak, csak magának és Hannak árt??

Hát igen, erre kellett rájönnie. Leia az apja lánya, benne is megvan a harag és a gyűlölet, de végül megtanul megbocsátani, mert rájön az igazságra, hogy az éremnek mindig két oldala van, és arra is, hogy ő maga nem lelhet nyugalmat, amíg meg nem bocsát az apjának.

És így születhetett meg aztán Jacen és Jaina...

OK, de akkor egy pár sort a történetről is kell ejtenem, mert különben nem lesz érthető, és lehet, hogy ez a könyv is meg fog jelenni magyarul egyszer, és akkor odalesz az első olvasás izgalma. Vállalod a kockázatot?

Nem olyan régen olvasok EU-t, eddig csak ezt A gonosz útvesztőjét, a Dark Lord-ot, a Tatooine Ghost-ot, a Rogue Planet-et és az Approaching Storm-ot olvastam (az elérhetőségek miatt csak angolul) valamint a Thrawn-trilógiát magyarul és ez alapján a nem túl nagyszámú halmaz alapján azt a következtetést vontam le, hogy az EU irodalom alapvetően három típusba sorolható:

1. azok a könyvek, amelyek szorosan a filmekhez kapcsolódnak (ide tartozik az első kettő, mint az Ep3 előzménye-folytatása) - és lehet,hogy ilyen könyv nincs is több, ezért talán túlzás ilyen külön kategóriát alkotni...

2. azok a könyvek, amelyek azért íródtak, hogy újabb történeteket mutassanak be a már ismert szereplőkkel, hogy láthassuk a sorsuk további alakulását és közben újabb és újabb fontos karaktereket alkotnak (ahogy látom, ezek igazán az Ep6 után játszódó történetek, és ezek adják az EU irodalom derékhadát)

3. és végül azok a könyvek, amelyek azért íródtak, hogy egy-egy karaktert jobban megismerjünk, ill. az egyes fontos karakterek egymáshoz való viszonyát jobban megvilágítsák, és ezáltal magyarázzák meg azok későbbi egyes cselekedeteit (ez jellemzi talán a legjobban a prequel filmek előtt-között játszódó könyveket, amelyeket ugyan nagy részben még nem olvastam, de a tartalmuk elolvasható az amazon.com-on).

Ez persze elég durva kategorizálás, és talán elég merész is, tekintve az ismereteimet ebben a témában, de javítsatok ki, ha rosszul látom. És persze biztos vannak olyan művek, amelyek a fenti három kategóriából kettőbe, netalán háromba is beleillenek.

Igazából nekem a fenti felsorolt művekből azok a könyvek ill. azok a részletek tetszettek a legjobban, amelyek a 3. kategóriába tartoznak. A gonosz útvesztőjében is az volt a legjobb, ahogy bemutatja, hogyan vált Obi-wan és Anakin végre teljesen egy csapattá (az utolsó fejezet a méltó lezárása ennek a folyamatnak), bár engem nem zavart, hogy számos adalékot szolgáltatott a prequel filmek történetéhez, és jó volt olvasni a főkancellár "elrablásának" közvetlen előzményeiről is.

A Dark Lord is amiatt tetszett, mert nagyon jól bemutatta, miért is lesz Vader az uralkodó hű csatlósa, annak ellenére, hogy Sith-tanítványként elég rosszul indult a sora (az egész kerettörténet ehhez képest számomra csaknem érdektelen volt, én ezt vártam ettől a könyvtől és ezt teljesítette, bár erről szorosan véve csak néhány oldal szól...).

Na de nem akarom felsorolni az összes élményemet, viszont szeretném kiemelni a Tatooine Ghost-ot, mint unikumot, ami meggyőződésem, hogy kizárólag azért íródott, hogy bemutassa, milyen érzésekkel közdött Leia, amióta kiderült, hogy Vader az édesapja, és hogyan sikerül végül legyőznie az apja iránt érzett határtalan iszonyatot, és elfogadnia magát, mint a lányát. Ez nagyon jó téma szerintem, és valószínűleg eléggé hanyagolták az EU-írók korábban, ha 2003-ban megérte ezt a könyvet megjelentetni. Van két részlet, ami annyira tetszett, hogy lefordítottam magyarra, ha érdekel valakit, szívesen beteszem.

Megjegyzem Vader is tanult, akkor meg miatta "alakult úgy" hogy Leia végül elvezette őket a Yavinhoz.

 

Ep6-ban Palpi azt mondja, ő szivárogtatta ki a helyszínt. Hogy ez csak blöff volt-e, az jó kérdés.

Hát az öreg nem javult meg a köztes húszegynéhány év alatt, csak egyre magabiztosabb lett, vesztére... Vadernek azért ez nem ment ennyire jól, rosszabb volt a kiindulási anyag (Anakin soha nem volt nagy konspirátor).

Szerintem a második rész egyik védjegye a naplemente által narancsra festett táj. Kb. a film felétől egyre jobban érezhető.

Tulajdonképpen igazad van, Ody, de valamiért nekem a második részről színekben gondolkodva a kék, a zöld és a fehér ugrik be, a narancsos sárga nem (talán mert az a vörössel és a feketével együtt a ROTS színvilága...). De ha belegondolok, valóban a Tatuinon, a Geonozison, és a végén a Coruscanton és a Naboo-n is lemegy a nap...

Hát ez van

Jó, hogy elkészült ez a sorozat, és szerintem remekül visszaadja az adott bolygók hangulatát a II. részben. A naplemente valóban nem ennek a filmnek a sajátja (a végét kivéve), ezért nem hiányolom annyira a Coruscant-ról szóló képen. És nekem is a Tatuin tetszik a legjobban. A Naboo valószinűleg azért kevésbé tetszetős, mert az a legkevésbé összetett kompozíció - de lássuk be, ebben a részben ott csak egyetlen dolog történik (ha mégoly jelentős is), és a kép a kibontakozó szerelem hangulatát így is jól visszadja. A zöld mező a remény színe, és ekkor még a néző is megkapja azt az illúziót, hogy a két fiatal sorsa esetleg jól is alakulhat majd (leszámítva persze azt az aprócska dolgot, hogy ma már majdnem mindenki tudja előre - aki először látja az AOTC-t, az is - hogy mi fog történni velük... ). Szóval nekem a Naboo is tetszik.

"Így alakult". És ez az így alakulás Palpatine kedvenc eszköze az egész filmben.

Egyetértek! A prequel filmek egyik legjobb dobása, hogy biztosan nem tudhatjuk, mi Palpatine mesterkedésének az eredménye, és mi történik véletlenül.

Talán a durasteel miatt, mert kiejtve elég hasonlóak...