Pildi

Remek rész volt! Jó volt viszontlátni Herát és Cham-et, no és megismerni Elenit! A Birodalom a szokásos vérgenya módszerrel operált a Rylothon is: mézes-mázas kommunikáció, de közben a bolygó lakóinak a jóléte a legutolsó dolog, ami számít, sőt, ellenkezőleg: nem a szabadságot hozták el, hanem a szolgaságot és kizsákmányolást. Howzler századoson szinte az első pillanattól látszik, hogy nem igazán tud azonosulni ezzel a vonallal, amire a színes öltözete is reflektál (elég beszédes ). Hera nagyon bájos kislány, már itt látszik, hogy méltó utóda szabadságharcos szüleinek, és tök jó, hogy már Chopper is feltűnt. Imádom ezeket az összefonódásokat a Rebels-szel! Orn Fee Taa-ért a legkevésbé sem lett volna kár, ha meghal, kánon ide vagy oda, de persze jobb, hogy nem keletkezett újabb ellentmondás. Crosshair esetében pedig már az a gondolatom támadt, hogy amennyire ellenszenves és sunyi módon kezeli a feladatokat, kifejezetten rosszindulattal, az nem fakadhat a 66-os parancs aktiválásából, mert ez nem egyszerűen parancskövetés, hiszen egyrészt már régen nem a Jedikről van itt szó, másrészt az a kifejezett kegyetlenség, amivel eljár bármilyen helyzetben nem lehet a chip következménye - esetleg abból fakadhat, hogy túlkondicionálták. Nem hiszem, hogy régen a BB tagjaként is ilyen lett volna.

Carl Weathers alig szerepelt a 2. évadban, és ugyan rendben volt az alakítása, de semmi extra különleges nem volt vele kapcsolatban.

Lassan 13 éve volt a premier. Az unokaöcséimmel pont emlegettük nemrég, hogy elvittem őket rá a moziba, akkor még kisiskolásként, ők akkor lettek rajongók. (Kis szépséghiba, hogy a ST-vel nem igazán tudtak megbarátkozni, míg a PT-t és a TCW-t imádják, a Mandaloriant szintén, s már várják, hogy mikor darálhatják a The Bad Batch-t. )

Nagyon informatív beszámoló lett, köszi szépen! Én 1991-ben jártam Athénban, s ugyan az Akropoliszt, az olimpiai stadiont és a Nemzeti Kertet magam is lenyűgözőnek találtam, a Plakát pedig nagyon hangulatosnak, de összességében a város nem igazán tetszett, és azon kevés helyhez tartozik, ahová nem mennék vissza. De örülök, hogy Neked ennyire tetszett! A Meteora kolostorokkal kapcsolatban viszont teljesen egyetértünk! Szintén 1991-ben és nagyon kalandosan (vonattal és autostoppal) jutottam el oda barátokkal, és akkor éreztem azt először igazán, hogy érdemes volt eljönni Görögországba, annyira különleges helyek ezek - bár ez még azelőtt volt, hogy komppal elhajóztunk volna Krétára , ami vitán felül életre szóló élmény volt, a tájjal, a tengerrel, múzeumokkal és az ottani emberekkel együtt. Mivel hátizsákos, kispénzű turisták voltunk, a mai mércével mérve sokkal jobban rászorultunk a helyiek segítségére, mert a tájékoztatás akkor sem volt jobb, és internet sem volt, még a szárazföldön a kalambakai állomáson pl. nem tudták megmondani, mikor jön vonat, görög betűs volt a menetrend, ezért is stoppoltunk ( amit ma már nem tennék). De most is emlékszem a vendégszeretetükre, ami abszolút nem függött a vendégek pénztárcájától. Azóta nekem Görögországban leginkább a szigetek jönnek szóba, ha nyaralásról van szó. A vidéki görög vendégszeretetnek egyszerűen nincs párja.

Az biztos, hogy nyitottnak kell lenni, nyitott szemmel és szívvel járni-kelni.

Majd ha megdobban a szived valakivel kapcsolatban, akkor kell lépni. Ez teljesen bizonytalan, mikor lesz, hogy valakinek megtetszik a mosolya, az írása, vagy bármi más vele kapcsolatban.

Bátraké a szerencse

Üdv újra itthon @MissKarrde! Szívesen vennénk egy fényképes összefoglalót a világkörüli topikba.

Remek film, és nálam akkor jön az ötlet, hogy megint megnézném, amikor SW-t néznék, de valami könnyű darabot. Na ez a Solo! Tökéletesen üdítő SW élmény. Sosem tudni, hol talál az ember rokonlelkekre. Ja, és szerintem ebből is kultikus mű lesz pár év múlva.

Így van, az internet korában kissé módosulnak a hatások, de ami érték, az úgyis kiderül hosszabb távon. A netes fikázás inkább két dolog miatt rosszabb, mint ami régen volt: nem esik jól, ha pocskondiázzák, amit szeretünk, s a net korában sokkal nagyobb a merítés, ahonnan jön erről információ; másrészről vannak olyanok, akik emiatt már meg sem nézik az adott filmet, vagy már eleve előítélettel ülnek be a moziba, s akkor már nem olyan az élmény. Nekem is volt már olyan moziélményem, amit meg sem akartam nézni, annyira rosszakat olvastam róla, aztán valahogy mégis beültem rá, és a romkom kategóriában az egyik kedvencem azóta is (P.S. I love you). S közben rájöttem, hogy van egy harmadik dolog is: azok, akik szeretnek csatlakozni a mainstreamhez, azok nem szívesen ismerik be, hogy egy film szerintük is jó, ha az általános vélekedés az, hogy az sz*r. Ettől persze 10-20 év alatt bőven felnő egy olyan generáció, aki ezzel már nem fog foglalkozni, csak hallja itt-ott, hogy milyen isteni az adott film, úgymond apáról-fiúra, barátról-barátra száll ez, mint egy örökség, és így lesz a saját korában lesajnált műből kultikus darab. Revan, egyébként Te tudhatnád a legjobban, hogy az irodalomban is ugyanez a jelenség megvan, ráadásul sokkal régebb óta létezik, a többi képzőművészetről már nem is beszélve. A saját korukban divatos, jól fizetett, megrendeléssel bőven ellátott festők nevét sok esetben nem is ismerjük, miközben Van Gogh nyomorgott, amikor festett. (az egyik legkedvesebb Doctor Who epizódom, amikor a Doktor elviszi a festőt a Musée d'Orsay-be, ahol meghatottan láthatja, mennyire megbecsültek lettek a művei )

Mondjuk én anno megkaptam a baráti körömtől, akik legkevésbé sem voltak fanok, hogy mi tetszett az Ep3-ban ennyire (én azzal lettem újra rajongó), szóval az átlag mozinézőket is megosztotta valamilyen szinten. Más kérdés, hogy ehhez képest elég sokan megnézték. De persze ez azért is volt, mert akkor még mindenki azt hitte, hogy nem lesz több SW film, ez a lezárás.

Én már el is olvastam az első fordítást, jó lett! Angolul is menne, de ha így "házhoz hozod", annál nincs jobb. Köszi szépen!

Szerintem itt arról van szó, hogy általában a hadseregekben mindig vannak olyanok, akik elnyomott helyzetből érkeznek, akár társadalmilag, akár történelmileg, és a hadseregben a hierarchia és az előrelépés ad olyan lehetőséget számukra, hogy kitörhetnek az alárendelt szerepből, legalábbis részben biztosan: ugyan van egy felettes, de előbb-utóbb lesz alattas is. A Birodalom ezeknek a tiszteknek kiváló lehetőséget ad arra, hogy szép karriert fussanak be, ehhez semmi mást nem kell tenni, csak megszállni és terrorizálni egy-egy világot. Ugyan ezek a tisztek léteztek a Köztársaságban is, csak kevésbé kaptak szabad kezet és az előmenetel lehetősége is sokkal szűkebb vagy időben hosszabb volt. Simán el tudom képzelni, hogy nekik a Birodalom olyan lehetőséget ad, amiről korábban nem is álmodtak, a lelkiismereti kérdés ezzel egyáltalán nincs pariban. Szóval nincs itt szó utálatról, egyszerűen csak "alkalom szüli a tolvajt" esete: most van rá lehetőségük, most lettek elnyomók, mondhatni örömmel.

Nagyszerű rész volt! Raxus gyönyörű, az animáció elképesztően szép, de a legjobban a rész politikai vetülete tetszett, amit már Ti is kiemeltetek: a helyzet visszásságát remekül mutatja Raxus példája, amely a háború alatt ellenség volt (Echo nehezen is tud ezen túllépni), most pedig szövetségessé vált a Birodalom elleni harcban. Azt is jó volt látni, hogy a Bonteri családon túl más elöljáró is épp olyan elvhű tud lenni, hogy kiáll a meggyőződése mellett még a megszállás ellenére is. Azon mosolyogtam, hogy a BB tagjai továbbra sem zsoldosként gondolkodnak ("aki fizet, annak dolgozunk, teljesen mindegy, kicsoda, és bármit megteszünk, hogy sikeres legyen az akció" - ez lenne a zsoldos hozzáállás), mert eleinte nem tetszik a küldetés, hogy egy szeparatista szenátort kell kimenekíteni, és hogy csak kábítanak, nem ölnek, a saját régi bajtársaikat legalábbis nem. Nagyon szimpatikus csapat. Teljesen megértem, miért nem vitték magukkal Omegát, de ezek után nem kérdés, hogy bármikor megállja a helyét, észben legalábbis biztosan. Ugyan a biztonságára továbbra is vigyázniuk kell, de az akció megtervezésében és a váratlan helyzetek kezelésében jó hasznát vehetik. Én is amellett voltam az elején, hogy Erőérzékeny, de most már nem hiszem, inkább arra teszem a voksom, hogy nagyon okos. Szerintem Jango-n is simán túltesz.

Nagyon jól néz ki Ügyesen megoldottátok együttes erővel, grat mindenkinek!

Szerintem is sokkal jobb lett, köszönjük!

Van egy olyan érzésem, hogy Nala Se motivációi ki fognak derülni. Én egyébként arra tippelek, hogy kettős dolog van a háttérben: egyrész érzelmi, mintha a kislány saját gyermek lenne, másrészt tudományos. Ha nem is kerül vissza Kaminora, de legalább nem pusztul el egy értékes fejlesztés eredménye. Mivel az Omega az utolsó betű a görög ábécében, lehetséges, hogy ő volt Jango utolsó és a legjobban sikerült nyersklónja. Tudományos szempontból is kár lenne érte.

Lehet, hogy várni kell rá, de ha akkor rendez SW filmet, amikor ahhoz lesz kedve, ötlete, ihlete, akkor még biztosabban kapunk tőle egy elsőrangú filmet. Mondjuk azt én sem bánnám, ha erre nem kellene mininum 6 évet várni.

Ez kicsit olyan, ahogy A hobbitból, ami alapból egy kalandos mese, akciódús kalandfilm trilógiát készítettek. Egy új mű keletkezett, és ugyan nekem elsőre kicsit visszás volt ez a felturbózás, de a végeredmény tetszett, s ma már ugyanannyira szeretem, mint A Gyűrűk Urát. Reméljük, az Alapítvánnyal is így járunk, hogy kicsit más lesz, mint az eredeti mű, de jó lesz.

Én sem emlékszem harcra, a tudomány dominált. Biztos felturbózták a sztorit ebből a szempontból, hogy ilyen igényt is kielégítsen.

Ezzel kapcsolatban beszédes, hogy neki már az is elég volt arra, hogy kifizesse Fennecet, hogy Lama Su nem kapta meg a kislányt. Ez azért elég önzetlen tettnek tűnik. Nem tudom, ezek után milyen terve lehetne vele.

Annyira örülök, hogy Hayden benne lesz a sorozatban! A haja pedig csak akkor lényeges, ha lesznek flashback jelenetek.

Én is sztori párti vagyok a hangsúlyok tekintetében. Persze ha lesz benne egy látványos csata, az is szuper lenne, de egy újabb történetszál elindítása, ami felcsigázza a nézőt, kb. mint a Mando esetében, az sokkal lényegesebb vonzerő számomra. Egyébként a két téma simán elfér egy filmben, csak az arányok legyenek jók.

Akár élve hagyták ott őket, akár holtan, egyik sem vet rájuk jó fényt. Kérdés, hogy a maradványok csak hangulati elemek voltak, vagy kapunk Kamino múltjáról még információt, és ezzel kezdik, ami sokat mondóan lehangoló.

Lehetséges, hogy gyorsan kellett elhagyni a helyszínt, és a klónok meg ott maradtak, akkor még élve, aztán pusztultak el, mert nem működtek a berendezések.