A második kánon regényemként végeztem a Sith Nagyurakkal is. A kiszámíthatósága és tét nélkülisége ellenére alapvetően nem volt rossz olvasmány, bár a Sötét tanítvány színvonalát nem közelíti meg. A címmel ellentétben a regény legalább annyira fókuszál a Szabad Ryloth mozgalom tagjaira és a birodalmi hierarchiában való előretörésért küzdő Belkorra és riválisára, Morsra, mint a Sith Sötét Nagyuraira. A karakterek jelleme hitelesre sikerült (ami nagy megkönnyebbülés, főként Sidious esetében), ugyanakkor jóval több potenciál rejlett a két Sith interakcióiban. Az akciójelenetek leírása jól sikerült, én nem éreztem üresjáratnak Vader és Sidious lylekek elleni akcióját, sőt, kimondottan hangulatos volt, a helyenkénti Aliens/Legacy of Terror beütés ellenére.
Cham Syndulla karaktere jól működött, itt sokkal szimpatikusabb személy volt, mint a The Clone Wars, vagy a Rebels sorozatokban. Bár érthető, hogy a történtek után miért változott a férfi jelleme, így számomra nem hiteltelen a regénybeli és a Rebels-ben látott Cham személyisége közti különbség.
A regény nem ad hozzá túl sokat a "nagy egészhez", a végkimenetel nem tartogat sok meglepetést, ennek ellenére szerintem élvezetes olvasmány, egy helyenként meglepően sötét hangulatú kalandregény. Átlagosan jó volt, még ha nem is kiemelkedő.
Kíváncsi vagyok a soron következő Tarkinra és Új hajnalra, miután James Luceno és John Jackson Miller a legjobb SW-írók között foglalnak helyet a listámon.
Egyébként ehhez a regényhez tartozik a Célirány c. novella is, ami érdekes adalék a történethez.