-
Összes hozzászólás:
10.488 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
57
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
Darth Sky összes hozzászólása
-
Boldog születésnapot, @Darth Revan9!
-
Boldog születésnapot, @Pildi és @Bence1997!
-
Joker: Kétszemélyes téboly Friss, rövid, és spoilermentes vélemény: Akinek a Joker első része tetszett, az szerintem mindenképp adjon egy esélyt a második filmnek is. Ugyan a javarészt lehúzó kritikák kissé elvették a kedvemet a filmtől, szerencsére ennek ellenére ma este megnéztem, és nem mondhatom, hogy megbántam. Nyilván nem egy akció- és látványorientált blockbuster mozi (ez az első rész alapján talán evidens), de elgondolkodtató, merész és szerintem hozza azt, amiért az első részt szerettük. Egy érdekes karakterdráma a javából. Phoenix még mindig zseniális és Gaga is meglepően jól hozta (Har)Lee-t. A film vége szerintem jól illik a két film dramaturgiájába, így nem éltem meg csalódásként. Egyedüli bajom a zenés betétek voltak. Nem csak azért, mert nem kedvelem a musical műfaját, hanem, mert semmi pluszt nem adott a történethez, a karakterek drámájához, inkább a játékidő elnyújtásának érződött. Viszont az megint erős csúsztatás, hogy a film 80%-a musical lenne (csak mert ilyen "kritikát" is olvastam). Nem értek egyet azzal a nézőponttal, hogy kár volt elkészíteni ezt a filmet, mert csak a kapzsiság vezérelte az alkotókat. Persze, minden film a pénzről szól. Viszont megértem, miért lesz megosztó, esetleg anyagilag bukta - a merészsége, és elvárásokkal való szembeszállása miatt. Ezzel együtt, a körülötte lévő hiszti - ahogy manapság sok esetben - csak műbalhé, ami sajnos sok nézőt (majdnem engem is) befolyásol.
- 1.630 válasz
-
- 2
-
- dc
- képregények
-
(további 3 címke)
Címkézve mint:
-
Boldog születésnapot, @Dzséjt és @Yoda József!
-
Én örülnék neki, ha esetleg megvalósulna. Viszont, szerintem is maradjon Kenobi a Tatooine-on, plusz az újabb Vader remach-et is kihagynám. Az Outlaws alapján nem félek attól, hogy a sokszor látott Tatooine önmagában nem elég nagy és változatos játszótér. De lehetőség így is van bőven egy második évadban: - Bővebben megismerésre kerülhetne a Rejtett Ösvény, akár olyan vendégszereplőkkel, mint pl. Quinlan Vos. - Folytatódhatna az 1. évad végén pedzegetett spirituális szál Qui-Gonnal és az Erővel kapcsolatban. - Reva karakterével is lehetne még mit kezdeni, az Inkvizícióról nem is beszélve. - A Birodalom mellett a bűnszervezetek is előtérbe kerülhetnének (Hutt Kartell, Pyke Szindikátus, Vörös Hajnal, Fekete Nap, stb.) - Bail révén Ahsoka is simán kapcsolatba kerülhetne Obi-Wannal, egy ilyen újratalálkozás szerintem nagyon jól elsülhetne. - Luke és a Lars-család is aktívabb szerepet kaphatna. Meg is jött a kedvem egy leendő újranézéshez.
-
Egyébként van valami ajánlott sorrendje a Toshara utáni világok meglátogatásának? Mert én ND-5 javaslatára a Tatooine felé vettem az irányt, de akár a Kijimi vagy az Akiva is lehetett volna a cél. Ha jól értelmezem, mindegy, milyen sorrendben szedjük össze a tagokat a nagy rabláshoz.
-
Én is normál nehézségen nyomom, de nekem a mentési rendszerrel nincs gondom (főleg a Jedi játékokhoz képest nincs). A zárfeltörős mini-game pedig kimondottan tetszik, nem érzem borzalmasnak a DualSense-en. Szerintem a haptikus ravasz enyhe ellenállása szándékos, ami nálam hozzáad a feelinghez. Amúgy remélem, hogy a többi bolygó is legalább olyan részletes és tartalmasan bejárható lesz, mint a Toshara és a környező űr. Mert 23 óra játék után még mindig itt tartok úgy, hogy továbbra is számtalan felfedeznivaló van. Oké, mondjuk tegnap is vagy másfél órát szabakkoztam, és a számtalan szerződés teljesítése is meglepően jól leköt. Igazából nem bánom, hogy lassan haladok a főszállal, mert annál tovább tart a játék, ami szerintem simán 100+ óra lesz.
-
Azt a képességet már sikerült feloldani, hogy Nixel meglesem az ellenfelek lapjait, ami hasznos tud lenni - már ha nem fognak gyanút a többiek. Az ilyen-olyan módosító tokenek is meg tudják csavarni a játék végkimenetelét. Azokból is szert tettem már egy-két újra. Amúgy szerintem ott szúrtam el korábban, hogy a zsetonok számára nemigen figyeltem, és csak pislogtam, amikor kiestem. Pakliban van, de én az adatpadon olvasható tuti befutót nem találtam a választható hajtók nevei között. Aztán visszamentem, hogy még egyszer elolvassam, de a tippet adó fickó és az adatpad is eltűnt.
-
Egy kis Tales of the Jedi - The Clone Wars párhuzam: (Anakin tovább adta a tanítványának az Obi-Wantól szerzett tapasztalatait )
-
Szavazás - az első évad legjobbjai
Darth Sky hozzászólást írt ebben a topikban: The Acolyte - 1. évad
Én is szavaztam. -
Háttérben lévő érdekességek, történetek
Darth Sky hozzászólást írt ebben a topikban: Episode II - Attack of the Clones
Nem is tudtam, hogy eredetileg Padmé fejezte volna be C-3PO-t. -
Eddig nekem is tetszik a game. Főleg a részletgazdagsága fogott meg. Sokszor csak megálltam bámészkodni a random npc-k között, akik éppen siklót hegesztettek, szkanderoztak, kártyáztak, vagy egy vitát rendeztek le agresszív véleménycserével. Még csak a Tosharán járok, de már most megvettek ezzel a részletgazdagsággal. A tennivalók tárháza pedig nem szegényes, és főleg nem monoton. A fathier fogadások és a szabakk partik esetében nem teljesen világos a győzelmi kimenetel, mert elég szerencse (és képesség fejlesztés) alapúnak tűnik - tudom, ezért szerencsejáték. A fathier fogadás kapcsán pl. a Cantonicán találtam egy adatpadot, de nem sok haszna volt. Aztán másodjára, a Tosharán random eltaláltam a győztest. A szabakknál pedig csak egy fordulót hagyott nyerni (szerintem a tutorial kedvéért), aztán osztotta a lehetetlen lapokat. Gyanítom, hogy itt a későbbi képességek elsajátítása megkönnyíti majd a dolgokat. A különféle szindikátusok közti lavírozás már most tetszik. Én elsőként a Vörös Hajnal kegyeibe férkőztem, de izgalmas, hogy nem lehet előre tudni, melyik a legkifizetődőbb opció. Az Assassin's Creedre hajazó játékmechanika és a Star Wars hangulat ötvözete nálam telitalálat.
-
Pöpecre sikerült az Alien: Romulus, nekem simán az egyik kedvencem lett a franchise-ból az Aliens mellett.
- 2.073 válasz
-
Boldog születésnapot, @MissKarrde!
-
Isten éltessen, @Ody Mandrell!
-
Melyik a kedvenc élőszereplős sorozatotok?
Darth Sky hozzászólást írt ebben a topikban: Star Wars Univerzum
Én jelenleg így rangsorolnám az eddigi Star Wars sorozatokat (teszem hozzá, eddig mindegyiket imádom a maga nemében): 1. Ahsoka 2. The Acolyte 3. Obi-Wan Kenobi 4. The Mandalorian 5. The Book of Boba Fett 6. Andor -
Párhuzamok az Acolyte utolsó része kapcsán:
-
Erről ez ugrott be.
-
Röviden: Nekem tetszett a finálé, és úgy összességében maga a sorozat is. A negatív visszhangokat irritálóan hangosnak, és alaptalannak érzem a széria átfogó minőségét nézve. Nagyon remélem, hogy kapunk 2. évadot. Nem feltétlen azért, mert sok kérdés maradt volna a levegőben a finálé után - a sztori szempontjából leginkább kardinálisak szerintem javarészt megválaszolásra kerültek. Sokkal inkább azért, mert ez az 1. évad egy olyan potenciálban gazdag alapot teremtett meg, amire szépen lehet(ne) tovább építkezni, akár több évadon keresztül is. A Sith- és Jedi-szál egyaránt izgalmas témák feszegetésének lehet táptalaja a következő évad(ok)ban, szorosabbá fogva az előzmény-trilógiával való átkötést. Sajnálnám, ha mindez veszendőbe menne, csak mert a nézőközönség egy hangos kisebbségnek nem tetszik az adott szereplőgárda rassza, és/vagy az alkotó nemi identitása... Bővebben: Osha és Mae karaktereivel összességében érdekes felállást generáltak a készítők. Kezdetben nekem úgy tűnt, hogy míg Osha a Világos-, addig Mae a Sötét Oldal megtestesítője, képviselője, de ez gyorosan árnyalódott a későbbiekben. Mae nekem már a korábbi részekben sem tűnt született pszichopatának, vagy fára felkötni való személynek. Ezúttal pedig már-már ellentétes szerepben tűntek fel: Osha volt az agresszív, haragos karakter, míg Mae a nyugodtabb, józanabb jellem - ez főleg a brendoki küzdelmükkor látszott. Ugyanakkor, szerintem Oshát sem véletlenül tanácsolták el a Jedik, és hagyta maga mögött a Rendet: többször mutatta érzelmi labilitás jeleit - az elengedés és megbocsátás nem az erősségei, illetve a hirtelen haragra és gyűlöletre is hajlamos. Ezek tökéletes táptalajt jelentenek egy sötét oldali Erő-használónak, ahogy azt a rész végkifejlete is szépen bizonyítja. Gyakorlatilag mindkét lány egyazon tudat/lélek/identitás (az Erőben is egyek). Mégis, az eltérő élettapasztalataik és traumáik más-más jellemű embereket faragtak belőlük, akikben kölcsönösen jelen van egy kicsi a másik habitusából. Ismét a már sokszor emlegetett yin-yangot tudom felhozni, ami szépen passzol ide. Érdekes kérdés, hogy Osha mennyiben vált volna más emberré, ha Mae tapasztalatait éli meg, és fordítva. Mert a 3. részből nekem úgy jött le, hogy Mae eredendően negatívabb jellem volt, mint Osha. Viszont könnyen lehet, hogy ez csak Korilnak köszönhető, aki negatívan befolyásolhatta a kislányt, míg Oshát nem. Mae és Osha ezen részbeli "helycseréjét" a fentebb írtak miatt nem éreztem hirtelennek. Mivel ők ketten egyet alkotnak, nem meglepő, ha egy adott helyzetre ugyanúgy, vagy hasonlóan (attól függően, mennyiben szereztek más élettapasztalatokat) reagálnak. Osha gyászba való kapaszkodása rezonál Mae bosszúvágyával, szép párhuzamot alkotva a két karakterív között. Mindketten könnyen sebezhetőek emocionálisan, fogékonyak a negatív érzelmekre. Amiért egyikük sem lenne jó Jedi. Viszont szerintem Sith sem... Oshában én távolról sem érzem azt a fanatikus és mélyről jövő elköteleződést a Sith Rend iránt, ami sikeressé tehetné a majdani tanítvány szerepében. Mint ahogy Mae-ben sem. Mert hiába bírnak kivételes erővel, fogékonyak a sötét oldali érzelmekre, és gyűlölték meg Solt... ez szerintem kevés ahhoz, hogy valakiből jó Sith legyen. Egyelőre nem látom - jelen helyzetben - Oshában a sötét oldal Rendjének fennmaradásának zálogát, mint utód. De a jövőt ismerve tudjuk, hogy amúgy sem ő lesz a Sith-vérvonal továbbvívője. Legalábbis, nem a klasszikus értelemben. Azt viszont könnyen el tudom képzelni, hogy teremtésük természeténél fogva, az Aniseya lányok lesznek a kulcs Plagueis kutatásainak progressziójához, hogy elsajátítsa az élet teremtésének képességét. Qimir kapcsán is körvonalazódtak a dolgok: beigazolódtak azon tippek, hogy egykor ő volt Vernestra tanítványa, aki kivált a Jedi Rendből (és megkapta a hátára azt a csinos heget a fényostortól), majd meghitt kapcsolatba kezdett a Sötét Oldallal. Az ismeretlen bolygón rejtőzködő muun kapcsán biztosra vehetjük, hogy Darth Plagueisről van szó. Alapból is már-már egyértelműen adja magát, de Leslye Headland is megerősítette egy interjúban. Ha csak pár másodpercre tűnt is fel, nagyon feelinges volt élőszereplős Kánon műben látni ezt a hírhedt és legendás Sith-et. Szerintem túlzás nélkül állíthatom, hogy Az akolitus-beli feltűnése SW-történelmi mérföldkő. Én nem éreztem furának, tökéletesen jelképezte az árnyak közt ólálkodó, és onnan titokban figyelő, fenyegető Sith-et. Szerintem jelenleg a leglogikusabb opció az, hogy Plagueis a Sith-mester, Qimir pedig a tanítványa (akár Tenebrous néven fut, akár nem), aki egy akolitust keresett magának, hogy megölje mesterét, majd átvegye a helyét. Talán Plagueis tisztában van tanítványa szándékaival, ezért is követi sunyiban, és figyeli meg őt a sötét barlangból... hogy aztán a kritikus pillanatban szabotálja tanítványát annak akolitusával együtt, majd keressen magának egy új tanítványt, teszem azt... a fiatal Sheev Palpatine-t a Naboo-ról. De ezer és egy irányba elmehetnek ezen kívül - elképzelhető, hogy Qimir a saját útját járja, aki más kapcsolatban áll a Bölccsel, mint mester-tanítvány. A párbajok ismét prequelt idézően látványosak és akrobatikusak voltak, noha nekem az az ugrálós-röpködős koreográfia már kicsit sok volt. Ezzel együtt kaptunk szépen Ep3 és Ep6 utalásokat (ezeket majd igyekszem megcsinálni, és berakni a Párhuzamok topikba), és hát, a fénypont nálam egyértelműen a fénykardkristály kivéreztetése volt. A Jedi: Survivor után jó volt élőszereplős formában, és mélyrehatóbb módon látni azt. Remek szimbolika, ahogy a kyber szép lassan megadja magát a Sötét Oldal nyers energiáinak, és válik a kék penge vörössé, úgy adja meg magát Osha is lassan, de biztosan a haragjának, gyűlöletének, és válik végül ex-Jediből Sith-akolitussá. Sol és Qimir újabb párbaja kapcsán nekem az az érzésem, hogy a Jedi összességében kétségtelenül erősebb az Idegennél, ezt a Khofaron és itt, a Brendokon is bizonyította. Tapasztalatai, harci technikái és az Erőben való jártassága szerintem túlszárnyalják Qimir képességeit, aki bár jó és kegyetlen harcos, a cortosisnak és a Jedik zavartságának/meglepettségének sokat köszönhet a khofari harc végkimenetelét illetően. Viszont (és ez egy hangsúlyos viszont!), én úgy látom, hogy Qimir egyértelműen nem harcolt 100%-os erőbedobással, révén, Solt ugyanúgy nem akarta megölni, mint ahogy Palpatine sem Mace Windut. Mert mindkét esetben: a Sith arra várt, hogy a kiszemelt tanítványjelölt megérkezzen, és a kritikus pillanatban felhasználja a Jedit, hogy a Sötét Oldalra billentse az érzelmileg ingatag, és befolyásolható jelöltjét. Míg Anakin Padmé, addig Osha Mae életének megmentéséért kötött alkut az ördöggel - jelen esetben a Sith-tel. A különbség Palpatine és Qimir esete között az, hogy míg előbbi szerintem képes volt/lett volna legyőzni a Jedit, addig utóbbi nem, akkor sem, ha tanítványjelölttől függetlenül, élet-halál harcot vív. Mae memóriatörlése a karakter szempontjából sajnálatos és szomorú, egyébként viszont, alkotói szemmel nézve, szükséges döntés volt. Én nem éreztem gyenge írói húzásnak. Persze kérdéses, hogy így mennyire tekinthetünk Mae-re Mae-ként a jövőben. Hiszen, ha az "egy lélek két test" állításból indulunk ki, akkor összességében Osha és Mae is az eltérő módon átélt tapasztalataik miatt váltak más-más emberekké. Ha viszont Mae-t nyolcéves koráig "resetelte" az Idegen memóriatörlése, akkor semmire nem emlékszik a Jedik elleni bosszúhadjáratából, vagy az Oshával való újratalálkozásból, meg úgy összességében az 1. évad jelenbeli eseményeiből. Így az általunk, a sorozatból megismert Mae személyisége elveszett, és bárkit is kapunk egy esetleges 2. évadban, az már-már egy új karakter lesz. Rayencourt szenátor és Vernestra verbális konfrontációja nagyon elgondolkodtató jelenet volt, több szempontból is. Továbbá érdekes és fontos kiegészítő adalék ahhoz, hogy a Köztársaságon belül viszonylag egyenrangúként és függetlenül működő Jedi Rend hogyan vált az évtizedek/évszázadok során folyamatosan a Szenátus alárendeltjévé, beosztottjává. Rayencourt számos valid érvet sorakoztatott fel a Jedi Rend feletti hatósági ellenőrzés mellett, míg Vernestra dacos és gyenge hárítások sorozatával próbálta menteni a menthetetlent. A Jedik bár kivételes hatalommal bírnak, ugyanúgy emberek (személyek), mint bárki más a Galaxisban. Tehát, ugyanúgy emberi gyengeségeik (félelem, harag, bosszúvágy, féltékenység, gyarlóság, stb.) vannak, amik kiküszöbölhetetlenül felszínre fognak törtni a nagy számok törvénye és az idő kombinációja által. Hiszen, bármilyen ideális és tökéletes is egy Jedi Rend, egy idő után, mindig lesz olyan, akit megkísért a Sötét Oldal, aminek aztán teret enged. Ezt szerintem nem lehet kivédeni. Nagyképűség lenne egy galaxist hehálózó rendtől, ha az érzelmek feletti uralom elsajátítását univerzális tényként jelentenék ki, biztosítva a Szenátust, hogy: baj bizony nem történhet. Qimir, Dooku, Vader, Kylo, Ventress, Barriss, Krell - másfél évszázad leforgása sem kellett, hogy a Jedi Rend kitermelje ezeket a nem kispályás galaktikus fenyegetéseket. Így Rayencourt félelmét teljesen jogosnak érzem. Vernestra hárítása pedig ironikus annak fényében, hogy konkrétan az ő tanítványa is a Sötét Oldalhoz fordult. Viszont a másik véglet is hatalmas tévút, ahogy azt látni is fogjuk az előzmény-filmekből: ha a Szenátus mindent ellenőriz a Jedikkel kapcsolatban, akik a teljes autonomitásuknak búcsút inthetnek, akkor nem lesznek többek a politika rabjainál, akik a szenátorok bábjaiként tetszelegnek, és szófogadó házőrzőkként engedelmeskednek a gazdájuknak. Meghozva olyan erkölcsileg aggályos döntéseket, amiket pl. ebben a részben Vernestra, vagy a későbbiekben a Jedi Tanács Ahsoka tárgyalásán. A Szenátustól való félelem alá rendelik önnön Jedi-eszméiket, évtizedről évtizedre, észrevétlenül sodródva a végzetük felé. Bár a Köztársaság Fénykora regényekben és képregényekben is emberinek lettek ábrázolva a Jedik olyan téren, hogy a tökéletes lovag illúziója valós élet- és személyiségbeli problémákkal vegyült, mégis... korábban Sol és Jedi-társai, míg a jelen részben Vernestra morálisan elítélhető tettével, a Rend érezhetően egy hatalmas lépéssel közelebb került a 66-os parancshoz, és szakadt el azoktól a fennkölt lovagoktól, akiket ezen éra elején láthattunk/olvashattunk. Palpatine gyilkos rendelete, amihez az út félelemmel, hazugsággal, manipulációval és megtévesztéssel van kikövezve. A Jedi Rend úgy csúszik egyre lejjebb a Sötét Oldal gyomrába, hogy észre sem veszik... Sol, majd Vernestra is azzal igazolják erkölcsileg kétséges tetteiket, hogy egy nagyobb jót tartanak szem előtt (Sol Osha, míg Vern a Rend jövőjét), mégis vakokká válnak azokra a Jediként elfogadhatatlan bűnökre, amiket elkövetnek, a "cél szentesíti az eszközt" szellemében. Yoda, Windu, Ki-Adi és a többiek képesek lettek vona kivégeztetni egy padawant, hogy mentsék a hátsójukat a Szenátus előtt. Vernestra pedig képes volt egy általa nagyra tartott Jedi, egy állítólagos barát emlékét meggyalázni, csak hogy taktikázzon a Szenátus porondján, jó színben tűnve fel előttük. Mindezt ráadásul a semmiért: hiszen pont Rayencourt aggályait igazolandó - azért telepedett a Szenátus végül a Jedi Rend nyakára, mert a sajátjaik közül került ki az a közveszélyes felelős, aki Jediket ölt és fenyegetést hozott a Galaxisra - tökéletesen beváltva a szenátor félelmeit. Itt nem is értem, miben reménykedett Vernestra. Mert ugye, egy sokat tapasztalt, 116 éves Jedi-mester már csak tudja, hogy a hazugság és a megtévesztés célravezetőek, és összeegyeztethetőek a Jedi-eszmékkel. Vagy várjunk csak... Arra is kíváncsi lennék, hogy a Nagytanács - köztük Yoda - mennyire van képben a történtekkel kapcsolatban. Mert ez nem mindegy a Jedi Rend kollektív bűnössége szempontjából. Vern állítása szerint a Nagytanács jóváhagyta a döntését. Később viszont, beszélni akar Yodával valamiről. Megfordult a fejemben (tudom, nagyon erőltetett teória következik, de eszembe jutott), hogy Vernestra a Brendokon nem csak megérezte egykori tanítványa jelenlétét, hanem, mivel nem volt rajta a sisak, olvasni is tudott a gondolataiban. Innen esetleg szuper-gyorsan kiszűrhette azt az infót, amit Qimir is tudhat: hogy "a Sith-ek mindig ketten vannak", majd ezt megoszthatta Yodával. Yoda viszont, komolyabb bizonyíték híján, a Névtelenek fenyegetéséhez hasonlóan, ezt megtartotta magának (bár később beavatta Windut). Mint ahogy a teljes szenátusi kontroll és a Jedi autonómia között is az egyensúlyra szavazok, úgy a Jedik érzelemmentessége és túlzott emocionalitása közt is ebben látnám a helyes utat. Mert az szerintem nem járható út egy Jeditől, hogy érzelemmentesen sétál végig a Jedi-társai tetemei között, és halott barátja emlékét sárba tiporva, mindenfélét összehazudozik, hogy a Szenátus kedvében járjon. Viszont az is rosszra vezet, ha az illető túl sok teret enged az érzelmeinek, és Jedi-mivoltából kivetkőzve, a saját vágyait vetíti ki "helyes út"-ként, majd a hibás döntéseit próbálja igazolni nonszensz állításokkal. Az arany középút lenne itt is a nyerő: ne legyél empátiahiányos terminátor, de azért azt se hagyd, hogy az érzelmeid vezessenek. Igen, Vernestra és Sol kettősére gondoltam a két véglet kapcsán. Bár várható volt, szerintem Sol nem érdemelte meg a halált. Nem gonoszságból, vagy rosszindulatból cselekedett anno a Brendokon, egyszerűen hibázott. Alapvetően a jó szándék (és némileg persze az önzés) vezérelték. A történtek fényében sem tartom rossz embernek. Viszont Jediként végső soron megbukott. Félelemtől vezérelve ölte meg Aniseyát, félelemtől vezérelve nem mondta el Oshának az igazságot, és saját lelkiismeretét nyugtatgatva próbált békére lelni a 16 év során úgy, hogy közben hazugságban élte az életét, és annak ártott/hazudott a szemébe leginkább, akit állítása szerint a legjobban szeretett. Mindezt úgy, hogy Osha szemében Mae-t tette felelőssé a kovenben történt tragédiáért, és 16 évig hagyta ebben a tudatban élni a lányt. Amúgy már az a szó is önmagában szembe megy a Jedi-tanokkal, amit Sol utoljára próbált kimondani, mielőtt a számára legkedvesebb személy megfojtotta. Ragaszkodás ugye... Sol szerintem ugyanúgy a halállal akart vezekelni, mint az öngyilkos Torbin, vagy az önvédelem jeleit nem mutató Kelnacca. Úgy gondolta, hogy bármilyen büntetést is szán neki Osha, megérdemli azt. Ezért nem védekezett, és a "semmi baj" kijelentéssel, már-már felhatalmazva a lányt, engedte Oshának, hogy kivégezze. Sol kapcsán szembeötlő még, hogy a halálig sem ismerte fel azt, hol is hibázott pontosan. A végsőkig balesetnek tartotta Aniseya anya halálát, és mindazon haláleseteket, amik ez után történtek, kezdve a bosziktól, a Jedi-társaiig. Pedig Sol Osha iránti megszállottságát kivonva a képletből, egész biztos, hogy teljesen máshogy alakultak volna az események. A befejezés előrevetíti Yoda aktívabb szerepét, és Vernestra felelősségét bukott tanítványa iránt. Az ismeretlen bolygón Qimir és Osha keze úgy fonódott rá közösen Sol kivéreztetett fénykardjára, ahogy kettejük sorsa is összefonódott a Sötét Oldalon. Romantikus viszonyt én egyelőre nem látok bele egyértelműen a kapcsolatukba, bár meg kell hagyni, hogy az eddigiek alapján, nagyon Kylo-Rey húrokat penget a viszonyuk. Viszont ez nekem fura lenne a mester-tanítvány (vagy tanítvány-akolitus) szerepkörben. Noha van köztük némi érzelmi jellegű tenzió, ebből még bármilyen irányba elmehetnek a folytatásban. Bár, ha eredetileg valóban Osha és Qimir csókjelenetével végződött volna az évad, ám túl korainak érezték, akkor nem sokat enged a találgatásnak, hogy mire számíthatunk kettejük kapcsán a későbbiekben. Amik még az eszembe jutottak: az aszteroida öves üldözés tetszetős volt, egyszerre hajazott az Ep2 és az Ep5 idevágó jelenetsoraira. Bazil szerintem azért szabotálta Sol hajóját, mert látta, mire készül a Jedi: a célzószámítógéppel már befogta Mae-t, így valószínűleg le akarta lőni, hogy megbénítsa és mozgásképtelenné tegye. Ezt nem akarta hagyni a kis nyomkövető hörcsög, nehogy komolyabb baja essen a lánynak, ezért tette azt, amit (hangsúlyozom, szerintem). Szinte biztos, hogy nem írtam mindenről, amiről szerettem volna -, de ez egybevág azzal, hogy még az én gondolataim is kavarognak, és emésztgetem a látottakat. Összességében, eddig elégedett vagyok a sorozattal. Nyilván vannak apróságok, amiket én máshogy csináltam volna, de ahogy egy sorozatnál, úgy itt sem reális elvárás az, hogy 100%-ban az én ízlésemhez igazodjon. Hatalmas hiba lenne nem folytatni - mert lenne mit, de mint évad, szerintem önállóan is megáll a lábán, és betölti a funkcióját: elkalauzol minket egy új érába, új karaktereket és történetet tárva elénk, esztétikusan bővítve a Star Wars univerzumát.
-
Azért szerintem nem pont olyan könnyen. Torbin elméjét Aniseya egymaga találta be, szimpla ígéretekkel manipulálva. Ráadásul úgy, hogy a külső szemlélők ebből semmit nem láttak - a nő valószínűleg csak az ereje egy kis százalékát használta ekkor. Torbint eleve nem nagyon kellett befolyásolni, hiszen minden vágya volt elhúzni a Brendokról. Kelnaccához viszont egy egész csoportnyi szektás egyesített hatalma kellett, akik kívülről nézve is teljesen átszellemültek. Abban nem vagyok biztos, hogy a boszik a wookiee elméjét is ugyanúgy hódították meg, mint Torbinét. Lehet, hogy erőszakkal vették át az irányítást Kelnacca felett. Szerintem a Jedi az e miatt érzett szégyentől (hogy mentálisan nem volt elég erős ellenállni a bosziknak) vezérelve vonult száműzetésbe a Khofarra.
-
Szerintem arra is ugyanúgy van esély, hogy a boszik a Jedikhez hasonlóan az Erő-konvergencia révén találtak rá az Erőben csomópontot jelentő, ám ekkor még élővilágilag kietlenebb Brendokra. Aztán, hogy leteszteljék az élet teremtésének lehetőségét ezen csomópont/hatalom által, először létrehozták a "brendoki yggrdrasilt"/az élet fáját, amiből végül, az Erő révén kiburjánzott a Brendok további vegetációja. Ezt a tesztet követően pedig, Aniseyáék hozzáláthattak a tényleges célhoz: Osha és Mae megteremtéséhez.
-
A sorozat által feltett, fontosabb kérdések jelentős részére, szerintem kellően kielégítő választ kaptunk ebben a 40 percben. Nem bánom, hogy megdőlt az utóbbi epizódok során pedzegetett elméletem, és a 3. rész visszatekintése, nem annak eredménye, hogy Sol mire írta át Osha emlékeit. Így kellően valid és jelentős maradt az az epizód is. Ez a rész sokkal inkább olyan, mint egy érme másik oldala, Osha helyett a Jedik szemszögéből mutatva be a brendoki történéseket. Remek volt az utalás a Nagy Hiperűr Katasztrófára, azonnal bevillantak az idevágó Köztársaság Fénykora regények. A konvergencia kifejtése is tetszett. Nálam más megvilágításba helyezte az Ep1-et, mert eddig nemigen tudtam hova tenni a fogalmat. Tehát, az Erő-konvergencia miatt látogattak a Jedik a Brendokra, ahol a boszik ezen hatalmat megcsapolva újra-terraformálták a bolygót (ezért vizsgálgatták a növényeket a Jedik), és megalkották az ikreket. És a konvergencia különlegességéből/ritkaságából kifolyólag, nem teremthet akárki úton-útfélen életet. Ezzel máris nem, hogy nem degradálódik le Anakin fogantatását, hanem inkább még egyedibbé tették - hiszen, ha minden igaz, őt maga az Erő teremtette. Érdekes, hogy a "kettő, mégis egy" értelmezése az Erő-diád mellett lehet akár az is, hogy Osha és Mae bár egy lenyomatot képeznek az Erőben, mégis két külön indivídum, az Erő más-más aspektusát képviselve. Továbbra is tetszik a jó-rossz megjelenítésének dualista motívuma, ami persze mindig is jellemző volt a Star Warsra a Világos- és Sötét Oldal, a Jedik és a Sith-ek, a Köztársaság és a Birodalom megközelítéseken keresztül, csak hogy néhányat említsek. A Brendokon történtekről: a Jedik felelőssége szerintem elsősorban Torbin, másodsorban Sol kapcsán említhető. Előbbi önzése, míg utóbbi emocionalitása vezetett el a kovenben látott drámához. Indara szinte végig tartotta a minta-Jedi (nem pejoratív értelemben) szerepkört, míg Kelnacca gyakorlatilag csak egy áldozat volt az események sűrűjében. Az teljesen világossá vált, hogy a Jedik nem élnek az erőszak eszközével, olyan értelemben, hogy nem erőltetik rá a hatalmukat másokra. Qui-Gon sem véletlenül mondta az Ep1-ben Obi-Wannak, hogy ők nem élhetnek a hatalmukkal, akkor sem, ha a gunganek nem állnak kötélnek a naboo-i csatát illetően. Indara hozzáállása, majd a Jedi Tanács válasza egyértelművé tett egy régi dilemmámat: hogy a Jedik nem rabolnak Erő-érzékeny gyerekeket a Galaxisban, és nem erőltetik rá a módszereiket és a nézőpontjukat idegen világokra. Legalábbis elméletben. Fura volt a bölcsebb és megfontoltabb Sol mester után egy sokkal forrófejűbb, éretlenebb, "anakinosabb" változatát látni. A jelen szálhoz képest, itt még jobban kikristályosodott az, hogy alapvetően mennyire érzelemvezérelt jelleme van, Jedi-mércével nézve talán túlságosan is. És bár úgy érzi, hogy a szívére és az Erőre hallgat Osha kapcsán, valójában ez lesz a sorozat eseményeinek origója. Ez a túlzott empátia és szentimentalizmus sajnos könnyen vihetik rossz ösvényre a Jedi-mestert a jelen szál folytatásában. Bár kétlem, hogy a Sötét Oldalra állna, mégsem érzem azt, hogy olyan magabiztosan horgonyozna a Világos Oldalon, mint pl. Indara. Indara szerintem egyértelműen a csapat legjedisebb tagja. Egy tapasztalt és bölcs mester, aki bár igyekszik helyesen cselekedni, azért merevebben követi az előírásokat és Solhoz képest sokkal kevésbé hagyja, hogy az érzelmei vezéreljék. Kár, hogy ebből nem tudott sokat átadni a padawanjának, Torbinnak. És bár kevésbé enged teret érzelmeinek, mégsincs empátia híján. Éppen ezért, Osha érdekében végül mégis beleegyezik abba, hogy titkolózik a Jedi Tanács előtt, illetve csak az igazság egy szeletét tárja eléjük. Hiszen nem hazudott sem azzal az állítással, hogy Mae tüzet gyújtott, sem azzal, hogy minden szektás meghalt. Viszont részletek és kontextus nélkül nagyon messze vihet az igazságtól ennek alapján a Brendokon történtek értelmezése. Mae kapcsán nálam árnyalódott az úgymond "gonoszsága" azzal, hogy bár szándékosan gyújtotta fel a jegyzeteket, a tűz már az akarata ellenére terjedt tovább, és okozott káoszt az egész kovenben. Láthatóan pánikba esett, és valójában nem akart végezni Oshával. Az, hogy miket mondott előtte annak kapcsán, hogy ha kell, Osha életére tör, szerintem nem feltétlenül vehető szó szerint. Csak ezzel akarta kifejezni az egészségtelen ragaszkodását a testvéréhez. De az nyilvánvaló a jelenbeli újratalálkozásuk fényében, hogy a maga módján szereti Oshát, és nem akar szánt szándékkal ártani neki. Bár ugye Anakin/Vader sem akart szánt szándékkal ártani Padménak, mégis milyen "jól" végződött az a történet is... A Jedik elleni bosszúhadjárata viszont a saját szemszögéből, a maga önző, egoista módján érthető: a Jedik hívatlanul betolakodtak a bolygójukra, megölték az egyik anyját - Aniseyát, kiirtották a szekta javát, és elhurcolták a testvérét, míg őt hagyták a halálba zuhanni. Nyilván Mae tele van negatív, sötét oldali tulajdonságokkal, de szerintem az ő szemüvegén keresztül nézve, nagyon is érthető (nem helyes, de átérezhető), hogy mit miért tett, és mik a jelen motivációi. De ha mindenképpen fel akarnám őt oldozni, akkor felhozhatnám azt, hogy mivel a boszik egy személy/lélek helyett kreáltak két kislányt, ezért Mae akarata ellenére is a sötét oldali tulajdonságok megtestesítője lett, míg Osha a világos oldal szimbóluma, noha mindkettőből van egy kicsi a másikból (Yin-Yang). Így végő soron, egyik karakter sem tehet róla, hogy milyen jellembeli kártyákat osztott neki az Erő. Ahhoz képest, hogy Indara tanítványa, Torbin meglepően gyenge jellemű padawanra sikerült. Képtelen gátat szabni az érzelmeinek és vágyainak, ami végül végzetes sorsot hoz el a Brendokon élő boszik jelentős része, és később számos Jedi számára is. Illetve, Aniseya is könnyedén manipulálta az elméjét, a legegyszerűbb módon, ócska ígéretekkel. Ezzel a gyengeséggel jól rezonál az, hogy később inkább Barash-esküt tett, csak hogy ne kelljen vállalnia a tettei következményeit. Az öngyilkosság pedig ezen gyávasága megkoronázása. Minden esetre érdekes volt ilyen Jedit is megismerni. Bár láttunk már bukott (Dooku), és megbicsakló (Barriss) Jediket, Torbin a maga módján gazdagította ezen listát. Ugye azért, mert valaki Jedi, még nem lesz automatikusan erős jellem is. Aniseya fekete varázslata nagyon hajazott Talzin teleportációjára, bár ő azért gyorsabban kivitelezte. Szerintem az anya szándékai teljesen őszinték voltak, ahogy Solnak is mondta. Csak szabadságot akart Oshának, ez már a 3. részből is lejött. Aniseya anya-gyermek páros élt meg kettejük kapcsolatában, nem valami szektás prófácia kifacsart beteljesedését. Az anyai ösztönei elnyomták a vallási fanatizmusát. De mivel Koril és a boszik jelentős többsége nem értett ezzel egyett, ezért el akarta teleportálni a lányt, mondjuk a Jedik hajójára, akik aztán útra kelnek vele a Galaxisban. Ezt értette félre nagyon súlyosan Sol, és szabott teljesen más medret az események folyásának. Kelnacca akciójeleneteit szinte pislogás nélkül néztem. Végre! Megkaptam a wookiee Jedimet harci üzemmódban! Még ha a rossz oldalon is állt. Igaz, önibáján kívül. De akkor is menő volt, nekem nagyon kellett egy ilyen jelenetsor. Sajnáltam, hogy nem kaptunk egy Qimir vs. Kelnacca párbajt az 5. részben (mondjuk ott párbajhiányra nem lehet kritikám), bár a wookiee testhelyzete alapján, talán nem is volt ott harc. Viszont, most kárpótoltak. Nekem eleve tetszik ez a tipikus wookiee vehemencia, és harci hév, amit jó volt végre Jedi-technikákkal ötvözve is látni (no offense Gungi - ő mégsem egy kifejlett wookiee Jedi, hanem egy gyerek padawan volt). Erős tudata lehetett Kelnaccának, ha egy csoportnyi boszi kellett hozzá, hogy megtörjék és irányítsák. Indara hatalmát és Erőben való jártasságát amúgy jól szimbolizálta azt, hogy egymaga átvette a gyeplőt egy maroknyi boszorkánytól. Az, hogy a boszik meghaltak, szerintem szimpla önvédelem volt. Indarát azért sem érzem hibásnak ebben, mert valószínűleg nem tudhatta, hogy halálos végkimenetelű lesz a kapcsolat megszakítása. Másrészt, a boszik törtek Kelnacca, rajta keresztül pedig Sol és Torbin életére, így a nő csupán a halálos veszélyben lévő társait védelmezte. Igazából, ez egy elég szövevényes ok-okozatni összefüggés. Bár Sol és Torbin nagyot hibáztak a Jedi oldalról, a boszorkányok harcvágya, provokációja és Koril általi befolyásoltsága erősebben nyomja annak a bizonyos mérlegnek a serpenyőjét, ha azt keressük, ki is volt a valódi "hibás" a Brendokon. Szerintem. Amúgy, így utólag nézve, a Sith érintettségére nem volt feltétlenül szükség, így ennek kimaradásával sem érzek gondot, ami ezt a részt illeti. Szájbarágás nélkül is érthető az, hogy Qimir valamikor, valahogy a 16 év során találkozott Mae-vel, akiben megérezte a sötét vágyakat, majd a bosszú eszközét felajánlva az oldalára csábította, mint akolitust. Így egy huszárvágással megoldódott annak a kérdése is, hogy miért tesztelgette 16 évig a lányt Qimir: nem tesztelgette. Valószínűleg az 1. epizód előtt nem sokkal találkoztak először. Ettől függetlenül, remélem, hogy az utolsó részből a Sith-ek kapcsán is helyére kerülnek azok a bizonyos kirakósok.
-
Acolyte 6. rész Osha - Qimir párhuzam/kontraszt Qimir - Kylo párhuzam
-
Én a lány harci képességeire gondoltam. Indarát egy gerinctelen trükkel ölte meg, 1 az 1 elleni küzdelemben viszont a Jedi-mester már-már játszadozott vele (Solról nem is beszélve). Torbinnak pedig még az Erő-pajzsán sem tudott áthatolni. Plusz Jecki is elég szépen helyben hagyta őt a Khofaron. Maul vele szemben egyszerre harcolt egy Jedi-mesterrel és tanítványával, és csaknem mindkettővel sikerült harcban végeznie, nem csak Qui-Gonnal. De az Ep1 eseményei előtt a twi'lek padawant, Eldra Kaitist is 1 az 1 elleni harcban ölte meg (persze a lány nem volt egy szinten Indarával vagy Torbinnal). Erős túlzásnak tartom, hogy egy nyolcéves kislányt fel kéne kötni. Szerintem senki nem születik gonosznak, ráadásul egy gyerek jelleme még formálható. De ami még fontosabb: nem ismerjük a teljes igazságot a Brendokon történtek kapcsán. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy a Jedik az Erővel átmosták Osha agyát, és csak azt láttuk a 3. részben, ahogy ő emlékszik az eseményekre. Nem azt mondom, hogy Mae ártatlan lenne (akárhonnan nézzük: felelős két Jedi haláláért, és közvetve még néhányért), de pakliban van, hogy a teljes sztorit megismerve érthetőbbé válnak a motivációi, és árnyalódik a karaktere. *** Amik még felmerültek bennem az újranézés során, és az értékelésemben nem írtam róluk: Vernestra képes olvasni az Erő-visszhangokban (pszichometria), hasonlóan Cal Kestishez, Quinlan Voshoz, Ahsokához és Reyhez? A Khofaron tett erdős sétája nagyon erre utal, amikor a holttestek között ballagva "hallja" a közelmúltban történtek egy részét. Ami viszont még furcsább, hogy miért nem közölte Moggal a benyomásait? Nevezetesen azt, hogy a nagy hatalmú bukott Jedi a tanítványa volt (már persze ha így van, de szerintem Qimir hegeit elnézve sanszos). Helyette, hagyja a bizonytalanság homályában tapogatózni a srácot, ezzel együtt Jedi-társait. Sőt, hogy Solra terelődjön a gyanú. Pedig lászik rajta, hogy többet tud, mint amennyit megoszt. A bizalmatlanság és titkolózás már ekkor is jelen volt a Jedik soraiban? Bár Yoda és a Névtelenek esete kapcsán ezen sem lepődnék meg. Aztán persze lehet, hogy nem ő volt Qimir Jedi-mestere, ebben az esetben tárgytalan a felvetésem. A másik érdekesség, hogy Sol mester miért szabotálta szándékosan Mae-t a kábítással, pont az előtt, hogy a lány bejelentkezhetett volna a Jediknél a pilótafülkében? Majd a Jedik hívását kikapcsolta a férfi, és a hiperűrbe ugrott, elkerülve Vernestráékat. Mintha nem is akarná, hogy a Jedik tudomására jusson az ügy - legalábbis egyelőre. Ellenkező esetben legalább felvette volna a kapcsolatot társaival. Nem is az, hogy órákat kellett volna várnia a segítségre (amúgy konkrétan 1 másodpercet, bár ezt nem tudhatta), de direkt kinyomta őket a kommon, hogy a saját feje után menjen. Remélem, hogy a történetírási szempontok (Solt mindenképp meg kell ölni, és a Jedik nem vághatják le a Sith-ek érintettségét) mellett ennek in-universe is lesz értelme a folytatásban.
-
Acolyte 6. rész spoiler
- 5.436 válasz
-
- 10