Darth Sky

Igen, Qui-Gon egyértelműen szentül hitt a Próféciában, amiből következhet a Sith-ek szerepe, de nem kizárólagosan. Én csupán ezért furcsállom a mester magabiztosságát az Ep1-ben. Mert, ha Qui-Gon nem egy elvakult Prófécia-hívő, és hajlik az ésszerűbb érvekre is, akkor saját nézeteitől függetlenül fenn kéne tartani annak lehetőségét, hogy a vörös fénykardos zabrak, akivel a Tatooine-on találkozott csak egy renegát szekta tagja. Vagy esetleg egy Sötét Oldalra tért Jedi, aki kivéreztette a fénykardját. De nem, minden kétséget kizáróan egy Sith, akik a Jedi Rend szerint, egy millennium óta kihaltak. A tojásos Prófécia idézet pedig szerintem (a Köztársaság Fénykora 1-2. fázisa alapján) egyértelműen a Névtelenekre utal.

Sajnálom, hogy Kelnacca ennyi volt, (mondjuk így világos, miért nem Burryagát szerepeltették - nem akarták őt megölni). Szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle, mint felnőtt wookiee Jediből, még ha a szerepe a halálát kívánta is meg. Értem, hogy a thiller jegyében, a rejtélyesség fokozása érdekében nem mutatták a halálát, de egy harcjelenet a Sith-tel (ugyanis szerintem nem nagy misztikum, hogy ő ölte-e meg) adta volna magát.

Kíváncsi vagyok, miért fogja olyan magabiztosan úgy gondolni 100 évvel később Ki-Adi, hogy a Sith-ek visszatérése képtelenség, mondván egy évezrede kihaltak. Itt ha érintőlegesen is, de része az eseményeknek, így minimum a lehetőségtől nem kéne elzárkóznia a jövőben, hogy a Jedik ősi ellenlábasai fennmaradtak/visszatértek. Mivel nincs még itt a nagy felfedés pillanata, a Sith valószínűleg úgy keveri majd a lapokat, hogy a gyanú elterelődjön róluk, talán épp egy renegát szektára, amire ebben a részben is utaltak. Szerintem nem feltétlenül kell minden Jedinek elhaláloznia, akik itt találkoznak a Sith-tel. Sőt... valamiért kockáztatják a korai lebukást - és kétlem, hogy mindezt csak egy teszt kedvéért Mae számára. Talán épp az a céljuk, hogy kétségeket ültessenek el a Jedikben, megosztva a Rendet, hogy elkezdődjön a bukásuk hosszas folyamata. Ami még kérdéses az Ep1 fényében, hogy Qui-Gon miért állítja Maulról, hogy az az egyetlen konklúziója, hogy nem lehetett más, csak egy Sith Nagyúr. A jelek szerint mások is harcoltak a Jedikhez hasonlóan (a nyitószövegből kiderül, hogy a galaxis sötét zugaiban néhányan megtanulták használni az Erőt), így nem feltétlenül kellett volna arra a következtetésre jutnia, hogy Maul egy Sith.

Asszem ez is sokaknál kiveri majd a biztosítékot.

Remélem, hogy egy Sith-tanítvány hatalomátvételét nem intézik el off-screen. Kihagyott ziccer lenne.

A metál műfaj és a Duel of the Fates kedvelőinek kötelező darab.

The Acolyte - 3. rész spoiler

Meglepett, hogy egy egész részt szántak a flashbackre. Bár kérdőjelek azért így is maradtak bőven. Szerintem valid lehet mindaz, amit láttunk (tehát, nem egy eltorzított emlék, vagy valami hasonló, mint az Ep8-ban). Noha jórészt Osha szemszögét láttuk, szerintem/remélem nem szánnának egy komplett epizódot egy "kamu flashbackre". Persze számos lyuk maradt ebben a 16 évvel korábbi eseményben, főleg a Jedik és a boszorkányok kapcsán... mi okozta a nők halálát, ha egyértelműen nem a tűz? Miért élt olyan teherként a történtek súllya Torbinban, hogy Barash-esküt fogadtott, majd végül kioltotta a saját életét, hogy megbocsátást nyerjen Mae-től? Miért vonult el a Galaxis elől Kelnacca a Khofarra? De ezek megválaszolása, később remélhetően teret kap. Aniseya és Koril teremtős sztorija kapcsán egyből Plagueis ugrott be, aki "rá tudta venni a midi-chloriánokat, hogy teremtsenek életet." Érdekes adalék lenne, ha valóban Osha/Mae eredetsztorija lenne az a hiányzó láncszem a Sith-ek ilyetén tudását illetően. Mert mi van, ha Plagueis nem magától jött rá az ominózus képesség elsajátítására (kódexekből, holokronokból, sírhelyekből, stb.), hanem egy rejtélyes, az Erőt természetellenes módon használó boszorkány szekta kapcsán? A háttérből a kártyákat keverő Sith pedig simán lehet ő, vagy egy hozzá köthető személy (a mestere, Tenebrous?). Ez pedig elvezethet minket akár Anakin születéséig, amit lehet, hogy megbolygatnak még... nekem legalábbis baromi gyanúsak ezek a véletlenszerűnek nem nevezhető párhuzamok. Aniseya amúgy meglepően szimpatikus volt, igaz, Koril már jóval kevésbé. Az ikrek esetében ugyanez a kettősség áll fenn Oshára és Mae-re nézve. Már az 1-2. rész alapján is az volt az érzésem, hogy egy (a jelek szerint teremtett) Erő-diádot láthatuk az ikrek személyében, annak minden dualista mivoltával együtt. A Világos és Sötét Oldal, a Jó és Rossz jól ismert pólusai ütköznek és egészítik ki egymást kettejük személyiségében. Jin Jang feeling. Azonosak, mégis nagyon másmilyenek. Míg Mae a boszorkány gyülekezethez hithű vonalat képviseli, addig Osha a saját útját szeretné járni, még ha az nem is egyezik társai elképzeléseivel. Látszik rajta, hogy őrlődik a saját vágya (hogy Jedi lehessen) és a többiek iránti megfelelési kényszer között. Amiért nem lehet hibáztatni. Vajon mi történt, ami miatt Osha elmondása szerint önként maga mögött hagyta végül a Jedi Rendet? A Jedik felbukkanása felveti annak kérdését, hogy mi alapján találtak rá a Brendokra, hiszen Sol már eleve figyelte az ikreket - így kellett, hogy legyen infójuk arról, hogy két potenciális Jedi gyerek rejlik a bolygón. Másrészt, mi lett volna, ha a boszorkányok nem egyeznek bele a gyerekek távozásába, akkor sem, ha bizonyosságot nyer az Erő-érzékenységük a tesztek során? Mert a Jedik nem élhetnek a hatalmukkal, ennélfogva sem erőszakkal, sem elmetrükkel ilyen esetben. Vagy létezik egy erre vonatkozó köztársasági/Jedi törvény, amely kötelezi a szülőket a gyerektől való megválásra? Többször is utaltak rá, hogy ha sikeres lesz a teszt, akkor a gyerekeknek a Jedikkel kell tartaniuk - mintha ez valami íratlan tövény lenne. A másik, ami szöget ütött bennem, az a kor kérdése... Anakin 9 évesen már túkoros volt a Tanács döntése alapján, hogy Jedi-padawan legyen Qui-Gon mellett. Itt viszont, Solék simán elvinnék a 8 éves Oshát és Mae-t, minden fennakadás nélkül. Vagy pont az ikrek esete miatt alakul ki később az a szabály, hogy még családi kötödéstől mentesen (0-4 év) kell befogadni a leendő Jediket? Aniseya boszijai kapcsán nekem a Nyitott Kéz Útja és az Éjnővérek elegye ugrott be. Bár használják az Erőt (a Szálat), tisztában vannak annak törékeny és érzékeny mivoltával, miszerint a legapróbb rezdülés is komoly változásokat eredményezhet. Ugyanakkor a sötét praktikáktól sem ódzkodnak, ha hihetünk az utalásoknak Osha és Mae teremtése/születése kapcsán. Kíváncsi vagyok, ki üldözte a szektájukat a bolygóra, mert, ha a Jedik, annak semmi jelét nem láthattuk. A Jedik pont, hogy megtűrték a kevésbé veszélyes Erő-használó csoportosulásokat a Galaxisban (nyilván nem a Sith-eket és hívőiket), erre jó példa a korábban a Jedhán tartott Erő-gyűlés, ahol számos Erő-használó egyház képviseltette magát. Plusz ott van Obi-Wan és Anakin, akik lazán eltrécselgettek Talzinnal, minden felelősségrevonás nélkül az Éjnővérek frakcióját illetően. Ami még az Éjnővérekre emlékeztetett, az Mae szertartást követő tetoválása. Elsbeth ugyanígy a szertartásos tetkóval kapta meg az Éjnővérek erejét, így simán lehet, hogy Mae-be is ennek során szállt át egy plusz tudás/hatalom. Amúgy, apróság, de kicsit fura, hogy Osha és Mae gyerekként két különböző színésznő, addig felnőttként ugyanaz. De szerencsére hasonlítanak egymásra annyira a gyerekek, hogy ez ne legyen zavaró. Az eddigiek alapján nálam úgy fest a sztori, hogy Mae bepöccent, amiért a Jedik a felbukkanásukkal úgymond befolyásolták Oshát, hogy letérjen a számára mások által kijelölt útról, ezért folyamodott a tűzgyújtáshoz. Bár ott még érzek némi kérdőjelet, hogy képes lett volna csak azért megölni a testvérét (a másik felét), csak mert az önálló, saját életre vágyott. És ez arra sem elégséges magyarázat, hogy milyen Jedi-erkölcsilg aggályos dolgot kellett megtennie Torbinnak, Kelnaccának, vagy épp Solnak és Indarának? Sajnos sok mindent nem tudunk még, pedig személy szerint furdal a kíváncsiság. Jó lesz majd a 8 részt követően átértékelni ezeket az eseményeket, az új összefüggések tekintetében. Az eddigi 3 rész alapján nincs panaszom a sorozatra, kíváncsi vagyok, hol kötük ki a jövő héten!

The Acolyte 1. rész spoiler

Én nem éreztem különösebb gondot Kelnacca viselkedésében, akár Jedinek tartja még magát ekkor, akár nem. A wookiee habitusa nyilván dominált, amit nem egy buksisimogatással fog kifejezni az otthonába betörők ellen. Megfélemlítéssel ha élt is, valószínűleg nem szándékosan. Szerintem a Jedik java (akaratuk ellenére) félelmetesek a Galaxis lakóinak nagy részének szemében. Kelnacca szimplán távozásra akarta bírni a betolkodókat, se több, se kevesebb. Ha nem-Jedihez méltón akart volna fellépni, tehetett volna sokkal morbidabb dolgokat, mint pár fegyver kiiktatása.

Eddig szimpi, bár Ahsokától szerintem jelentősen eltér a személyisége (ami nem feltétlenül baj). Ő sokkal szabálykövetőbbnek és engedelmesebbnek tűnik, akiben nincs meg az a makacs tettre készség és a mestere által fűtött egyedi látásmód, mint a togrutában. Féltékenységet én egyáltalán nem éreztem a részéről Osha irányába. Sol mester szárnyai alatt remek Jedivé válhat, aminek várom a kiteljesedését. Remélem, nem az lesz a sorozat konklúziója, hogy minden Sith-tel összefutó Jedi (így ő is) a Kozmikus Erő részévé válik...

Qimir szerintem egy szimpla oppurtunista, aki a saját érdekeit gond nélkül helyezi mindenki elé a Galaxisban. Nyilván jól ismeri Mae-t (hiszen együtt dolgoztak, fegyvereket adott el neki), a Jediknek pedig azért segített, hogy mentse önmagát. Ennél többet egyelőre viszont nem látok bele a karakterébe. Nekem úgy tűnt, mint aki tart Mae Erejétől, így nehezemre esik elképzelni, hogy a Sith mester vagy akár a tanítvány lenne.

Én a régi Legendák alapján úgy képzeltem el a Sith-ek hatalmának gyarapodását Bane és Palpatine között, hogy a tanítvány (miután a mester átadta minden tudását - a Sith Rend fennmaradása és erősödése érdekében), alkalmasnak érezve magát a kihívásra, végzett mentorával, majd újabb tapasztalatokkal gazdagodva, tovább adta a tudását a következő tanítványnak. Így lettek egyre erősebbek a Sith-ek generációról generációra, amíg el nem jutunk a Jedi Rend bukásáig. Bár a bölcs Plagueis története ékes példája annak, hogy a Sith-ek nem feltétlenül 1v1 mérkőztek meg egymással a mesteri címért, hanem akár aljas és észrevétlen módon tettek a másik alá, saját előnyükre. Viszont felmerül, hogy ha a tanítványok folyton összefognak egy ígéretes akolitussal (vagy akárkivel), hogy legyűrjék a mestert, akkor nem fog valójában gyengülni a Sith-ek hatalma? Márpedig egyelőre én is arra tippelek, hogy a vörös kardos Maszkos csupán a Sith-tanítvány, Mae pedig az akolitusa, akivel ki szeretné iktatni a mesterét, legyen az bárki is. Lehet, hogy maga Tenebrous az, akitől a sorozat végére eljutunk Plagueisig, általa pedig Palpatine-ig, tökéletes összeköttetést teremtve az Ep1-el.

Neked is köszi, @Nute Gunray!

Köszönöm szépen, @Ody Mandrell; @Dzséjt; @Pildi; @Frenkie; @Sinistra és @tomcsi80!

Boldog születésnapot, @Sinistra!

Tetszett, hogy átvették Barriss Jedi-gyógyító mivoltát a Legendákból (ahol két regény is szólt erről) a Kánonba is. Amúgy szerintem Barriss nem biztos, hogy meghalt... oké, láthatóan abbamaradt a légzése a jeges lehelet hiánya alapján, de ez az érv gyenge lábakon áll a Star Wars univerzumában ahhoz, hogy halottnak nyilvánítsunk egy karaktert. És az Obi-Wan Kenobi + az Ahsoka fényében, már a fénykard által szúrt seb is csak egy sérülés, ami megfelelően kezelve túlélhető. Nekem dramaturgiailag nagyon gyanús volt azt, hogy a jelek szerint, végül sikerült megtérítenie a Negyedik Nővért (a Sötét Oldal és jelképesen a jégbarlang fogságából - hiszen a nő szó szerint maga mögött hagyta az Inkvizítor-fénykardját), aki közölte, hogy Barrisst is kijuttatja innen. Összességében nagyon tetszett az, amit Barriss Offee karakterével műveltek. A TCW után nem hittem volna, hogy egyszer még szimpatizálni fogok vele (bár ez így volt Crosshair esetében is a TBB-ben). Határozottan előnyére érlelődött a karakter, akit bár a jó szándék vezérelt, korábban óriásit hibázott, majd naívan azt hitte, hogy az Inkvizíció a Jedi Rend hibáit kiköszörülendő - az igazságosság érvényesítésére jött létre, mint egy új Rend. Jó nagy pofon lehetett Barrissnek a Negyedik Nővér vérszomjas és fennhéjázó viselkedése, amely során ráébredt a Birodalom aljasságára is. Minden esetre, már nem bánom, hogy nem belőle lett a Hetedik Nővér, amit korábban többször is fájlaltam. Sokkal jobban tetszik ez az út, amit itt járt be: egy vétkeit elismerő, megtért személy, aki végeredményben jót akart cselekedni, de átmenetileg elragadta a sötétség. Aki kész volt az életével vezekelni azokért a hibákért, amiket a múltban elkövetett (többek között barátnője és padawan-társa, Ahsoka ellen). Hiszen egyértelműen úgy maradt hátra a Negyedik Nővér ellen, hogy nem hagyja el élve a bolygót. Remélem, hogy az Erő-érzékeny gyermek és a szülei eljutottak végül a Rejtett Ösvényhez Ez utóbbi sorsára kíváncsi lennék... mert Luke Skywalker Jedi utódokat hajkurászó korszakára nemigen rémlik ez a csporot, pedig adná magát. Remélhetően, ezeknek az Erő-érzékeny gyerekeknek jobb sors jutott a Birodalom által elgondoltnál...

Ütős felvonásra sikerült ez a birodalmi is. Remélem, még számos "Tales of the..." animációt kapunk a jövőben, mert sok potenciált látok ebben a formátumban. Rövidebb, de annál tartalmasabb szösszenetek, amik kiváló kötőanyagot jelentenek az ilyen-olyan SW tartalmak között. Remek összekötések születnek a karakterek életének már ismert fejezetei között.

Vernestra úgy módosította a fénykardját, hogy ostorrá is át tudja változtatni. Lényegében kapcsolgatni tud a "fénykard" és a "fényostor" módok között. Remélem, ezt látjuk majd a sorozatban is - már ha még ekkor is így van.

Nekem tetszett a finálé, nagyjából azt kaptam, amire számítottam. Mondhatni, győzött a papírforma. Bár szerintem sem a legerősebb sorozatzáró, bőven hozta a megszokott TBB szintet, ami nem éppen negatív jelző. Megválaszolatlan kérdések persze maradtak (ami nem feltétlen baj a jövőbeli művek fényében), és egy-két apróságot én is hiányoltam, de az összképpel elégedett vagyok. Az Osztag megérdemelte a boldog befejezést, így nincs hiányérzetem az érához jobban passzoló, sötétebb lezárás miatt. Már amennyire boldognak lehet nevezni a Weylanden történteket, ahol azért nem egy kiszabadított klón veszett oda. "Noname" mivoltuk számomra nemigen csorbít a drámán. Bár a pozitív főszereplők mindegyike túlélte, azért nem mondanám full happy endnek a végkimenetelt. Crosshair önfeláldozását mondjuk el tudtam volna képzelni, és láthatóan a klón is sokat kacérkodott a gondolattal, hogy ezzel nyerje el a végső megváltását, de ahogy Hunter is mondta: a többieknek szüksége van rá. Élve több jót tehet, mint egy nagy hősi halállal. Plusz, fellélegezhetünk: Tech nem tért vissza, így az ő halálának súlya megmaradt, mint az Osztag egyik legfőbb vesztesége. Örülök, hogy nem mentünk el az ő az egyik CX-klón, vagy kiborg lett irányba. Rexet valamelyest hiányoltam a klónmentőakcióból, ha már ez az ellenállóinak az egyik fő profilja. De ez a küldetés egyértelműen a 99-esekre helyezte a fókuszt, így nálam Rexék nélkül is működött a dolog. Plusz, talán sok lett volna már a jóból az elszabadult Zillo, a megtért Emerie, a kiszabadított klónok és a magánakciózó Nala Se után még Rexék felbukkanása is, mint a létesítményt fenyegető elemek. Ventressre egyáltalán nem számítottam, mert a 3x09 után szinte biztos voltam benne, hogy őt már nem látjuk ebben a sorozatban, és csak azért hozták be, hogy lássuk: él és virul. Aztán később, egy másik műben majd foglalkoznak a hogyannal, és a további útjával. Rampart szerencsére megmaradt ugyanannak az irritálóan gőgös és végletekig önző figurának, akinek megismertük. Azért szerencsére, mert így nagyobb elégtételt okozott az, amikor Nala Se az arcába küldte azt a hődetonátor nevű szeretetcsomagot. Rampart láthatóan nem sokat tanult a történtekből, és semmi nem ragadt rá a klónok egymás iránti lojalitásából, vagy úgy összességében a helyesen cselekvés fogalmáról. Ennél nagyobb elégtételt csak Hemlock halála okozott, akiből a mélységbe zuhanása előtt azért a biztonság kedvéért még szitát csináltak. Jó volt látni, ahogy a pszichopatával együtt az ambíciózus tervei is aláhullottak a sötétség homályába. Az azért megmosolyogtatóan ironikus volt, amikor a cellában azt ecsetelte Rampartnak, hogy ő miért kulcsfontosságú a Birodalomnak, majd a végén Tarkin még egy vállrándításra sem méltatta a halálhírét. Tarkin kapcsán érdekes, hogy önkényesen átirányíthatta a Nekromantára szánt pénzeket a Halálcsillag finanszírozására. Vagy korábban egyeztetett erről Palpatine-nal? Palpatine és a Nekromanta további sorsa kapcsán is van némi hiányérzetem. Az öreg Sheev igazán felbukkanhatott volna, hogy szemtanúja legyen a tantissi kudarcnak, és legalább utalás szintjén képbe jöhetett volna az Exegol. Bár, ha Nala Se minden kutatási anyaga odaveszett, akkor hogy is áll a Projekt? Lehet, hogy a következő évtizedekben újrakezdik a kutatásokat a nulláról, és így lyukadunk majd ki az exegoli végeredményhez, és Gideon saját mellékprojektjéhez? Érdekes kérdések, amikre bár hiányérzetként hathat a válasz hiánya erre a sorozatra nézve, én azért valahol örülök neki, hogy fenntartják az érdeklődést, és későbbi alkotásokban jobban kibonthatják ezeket. A Pabu kapcsán bennem is egyből felmerült, hogy nem veszélyes-e az ottani élet a Birodalommal való legutóbbi összetűzés fényében. Az kiderült, hogy a lakosokat nem deportálták, vagy ölték halomra, és a bolygó valószínűleg nem különösebben értékes erőforrás, vagy nyerő taktikai szempontokból. Viszont Hemlock már egyszer rátalált a Pabura az egyik CX révén, és ki tudja, nem jutott-e el ennek ténye a nagyobb birodalmi gépezethez. Mert ebben Hunterék sem lehetnek biztosak. Az szerintem fix, hogy Hemlock próbálta viszonylagosan fű alatt intézni Omega kézre kerítését, így a saját emberein kívül (akik jórészt meghalhattak a Weylanden) talán nem is tudnak a Paburól a Birodalomban. De én azért nem mernék így letelepedni az összes szerettemmel egy ennyire kétes biztonságú világon. Persze a kb. 20 éves időugrás alapján, legalább két évtizedig viszonylagos nyugtuk lehetett a pabuiaknak. Amúgy kellemes meglepetés volt Omegát felnőttként látni (talán 30 éves lehetett), és jó, hogy kitértek a sorsára, mint a Lázadás pilótája. Ami persze nem életbiztosítás, és aggodalomra adhat okot, főleg egy apának, de örökké egy gyereket se lehet megvédeni a való világtól, és attól, hogy azt tegye, amit szeretne. Tetszett, hogy aggodalma ellenére, Hunter végül útjára engedte Omegát, aki bár veszélyes terepre merészkedik pilótaként, remélhetően túléli a polgárháborút, és később még láthatjuk. Bíznunk kell az Erőben, és Dave Filoni karakter-armorjában. Mindent összegezve, az apróbb, beteljesületlen személyes vágyak ellenére, nekem tetszett a finálé, ahogy az egész sorozat. Hiányozni fognak ezez a szerdák, ahogy Omega és a srácok is.

@Wilde, boldog születésnapot!

Nyerő rész volt ez is. Az szerintem fix, hogy minden a sorozatban felvetett kérdésre nem fogunk választ kapni az utolsó epizódból, legyen akárhány perces is. De amilyen átfedések vannak ma már az SW matériák között, abban is biztos vagyok, hogy a fontosabb szálak folytatódni fognak valamilyen formában, és így a releváns kérdéseket is megválaszolják idővel. Pl.: Ventresst biztos nem azért a 20 percért "támasztották fel", de Rex ellenállóiról is csak morzsákat kaptunk a TBB-ben. A Nekromanta-projekt sorsának további alakulását is megismerhetjük még máshol. Ha az utolsó rész keretbe foglalja majd a karakterek útját, és ad egyfajta lezárást nekik, nekem már nem lesz komolyabb hiányérzetem. Jó volt látni Hemlock óvatosságát és a Birodalom szokatlan kompetenciáját, ami megnehezítette hőseink dolgát. Kihangsúlyozva ezzel a létesítmény és a Projekt fontosságát. Bár azért Echo így is ügyesen beszivárgott, és nem kis mázlija volt Emerie régóta érő pálfordulásával. Bennem olyan érzést keltett ez az ügy, hogy a dokicsaj mindvégig tudta, mi a helyes, de mégsem mert lépni, és igazán tenni érte... akár a tettlegesség súlyából adódó félelemből, akár egyfajta hűségből, ami Hemlockhoz kötötte, amiért az úgymond a szárnyai alá vette. Meggyőzte magát, hogy miért nem tehet semmit. Egy külső erő kellett hozzá, hogy végre feloldja a két választás közti őrlődését, és segítsen a Tantiss jobb sorsra érdemes lakóin. Emerie vívódása végül Echo személye által csúcsosodott ki, de egyértelműen Omega volt az egésznek a mozgatórugója. A lány tényleg kihozza a legjobbat másokból, még az igazán nehéz esetekből is (előbb Crosshair, most Emerie). Az szerintem ezen a ponton már 100%, hogy Emerie nem lesz áruló, és a belé fektetett bizalom kifizetődik. Crosshair kapcsán tetszik az éles kontraszt, ami a sorozat eleji és a 2. évadbeli önmagával köti össze a mostani énjét. A 66-os parancskor még követte ugyan Hunter utasításait, de láthatóan kelletlenül, és az Osztag vezetőjével egyet nem értve. Aztán jött a mélypont, amikor vadászott egykori társaira, és a Birodalom oldalán bemutatott tetteivel elképzelhetetlenné tette, hogy egy nap még szimpatizáljak vele. Most viszont, önszántából, meggyőződésből követi Huntert és Wreckert, és csak azért visszatért a Weylandre, legyűrve a traumáját, hogy segítsen Omegának, viszonozva ezzel azt, amit a lány érte tett. Ez már láthatóan egy megváltozott Crosshair, aki ténylegesen jó útra tért, és igyekszik vezekelni múltbeli hibáiért. Rampart ezúttal is hű volt önmagához: hozta a bevallottan önző, erkölcstelen és gyáva figura összképét. Nem is olyan régen, még a kényelmes irodájában ülve, magát láthatóan felsőbbrendűnek és sebezhetetlennek tartva, gátlástalan parancsokat osztogatott, ki tudja hány életet oltva ki. Most pedig a veszélyes dzsungelben gázol, szánalmasan iszkolva egy vadállat elől, egyenesen az őt eláruló Birodalom karjaiba. Az már csak hab a tortán, hogy az a Hunter mentette meg az életét, akinek anno parancsot adott a likvidálására a Kaminón. Hunter helyében én lehet, hogy "véletlenül" mellé lőttem volna. Bár valószínűleg Rampart rosszabbul jár azzal, ha Hemlock fogságába kerül. Hiába: egyszer fent, egyszer lent. Szerintem a tatntissi létesítmény sorsát megpecsételi majd a Zillo, és kitombolja magából a Birodalom iránnti ellenszevét. A gyerekek viszont mindenképp, és talán a klónok is megmenekülnek majd. Rexék érintettségét maximum szállítóhajó gyanánt tudom elképzelni, komolyabban szerintem nem fognak részt venni Hemlock álmainak összetörésében. Várós a finálé, kíváncsi vagyok, mit hoznak ki az utolsó felvonásból.

Igaz, Omega abban a hitben adta fel magát, hogy Crosshair révén a srácok utána indulnak. Viszont bármi is lesz a tantissi küldetés vége, a pabuiak szerintem nincsenek biztonságban a birodalmi megtorlástól. Hacsak nem semmisül meg Hemlock mellett a teljes Pabut megszálló birodalmi állomány, és Royce nem tartotta magában a 99-eseket bújtató bolygó koordinátáit. Remélem, kitérnek még a pabuiak sorsára, engem legalábbis érdekelne. A legtisztább az lenne, ha új otthont találnának, távol a Birodalom radarjától. A Birodalom számára minden élet egy eszköz/erőforrás csupán, szóval sanszos, hogy ha a gyerekek nem lennének a hasznukra valamilyen kiemelkedő képességgel (pl. technikai szakértelem, stratégiai érzék, Erő-használat, stb.), akkor mennének a süllyesztőbe rabszolgának... Kivégzésre szerintem csak nagyon szélsőséges esetben kerülne sor. Ha sosem hagyják el a Tantiss-hegyet, hogy beszéljenek az ott folyó kutatásokról (amiről szerintem kb. semmit nem tudnak), akkor birodalmi szemszögből nézve nem jelentenek fenyegetést, és hasznosabb életben hagyni őket. Mármint Hemlock. Igen, Emerie járt már abban a cipőben, amiben most a többi gyerek, így még furcsább, miért nem passzolja ezt az etikátlan birodalmi doktorosdit, és miért teszi azt, amit anno vele is tettek. Bár a kifacsart logikája mentén valóban gondolhatja azt (ahogy említette is), hogy a Birodalom valójában "gondoskodik" ezekről a gyerekekről...

Nekem is bejött a rész, ismét a szokásosan jó TBB szintet kaptuk. Tényleg durva belegondolni, hogy két hét múlva vége a sorozatnak. Persze az SW vonat nem áll meg, de azért így is hiányozni fog ez a széria. Omega kapcsán továbbra is nagyon tetszik a korához való érettsége, tanulékonysága és pozitivitása, amiket részről részre sikerül hatványoznia. Szimpatikus volt, milyen gyorsan összebarátkozott a többi gyerekkel, és szinte egyből az újabb szökési tervén kezdett agyalni, a kedvezőtlen esélyek ellenére. Korábban is akartam írni, hogy tetszenek ezek az (kissé a Szárnyas fejvadászra hajazó) aláfestő zenék, hatásosan erősítve a nyomasztó hangulatot, ami a tantissi létesítményben dominál. Durva, hogy Omega és a többi gyerek gyakorlatilag egy teremben és egy szűk cellában éli az életét, minimális játék/kikapcsolódás/szórakozás lehetőségekkel, miközben Emerie-t leszámítva, a többi doktornak vizsgálandó alanyok csupán, akiknek a szociális érintkezést, és érzelmi kötelékek kialakulását sem nézik jó szemmel. Hát még ha nem Emerie lenne a vezető tudós... Emerie a Birodalom elleni tétlensége miatt egyelőre nem emelkedik ki a többi kollaboráns közül, viszont az tény, hogy empátiából neki jutott a legtöbb, ami talán egy későbbi pálfordulásra is rávezetheti a karakterét. Az apró jelek (Omega játékbabájának sztorija, vagy a kedvesebb hozzáállás a gyerekekhez és a lélektelen doki rendre intése) erre utalhatnak. Omega újabb szökési terve egyszerre lelkesítően merész és bájosan naív, bár bizonyos szempontból nem értem. Hiszen azért adta fel magát, hogy a Pabu lakosai életben maradjanak. Ha megszökik, a Birodalmat semmi nem akadályozza meg abban, hogy ismét meglátogassák az egykor paradicsomi világot, és szétbombázzák a szigetet a lakosokkal együtt. Hacsak, azóta nem lécelt le mindenki, vagy nem történt birodalmi deportálás. Rampart nekem nem lett szimpatikusabb, de üdítő az Osztag oldalán látni, még ha csak kényszerből is. Tetszettek az olyan apróságok, mint az egyenruhán való kiakadás, a folyamatos negatív piszkálódása az Osztag felé vagy a birodalminak való jóleső parancsolgatás, amik mind karakterhű tulajdonságok voltak. Így bár a jelek szerint együttműködik az Osztaggal, mégsem hazudtolja meg önmagát. Jó volt annak nyomatékosítása, hogy Hunterék egyértelműen nem bíznak a fickóban, de valóban vele van a legtöbb esélyük a Weyland/Tantiss megtalálására. És a halvány esély is több a semminél. Egyébként, szerintem bár jogos és okos Hunterék félelme, miszerint Rampart elárulhatja őket, az (egykori) birodalminak jelenleg mégsem érdeke ez. Hiszen, mit nyerne azzal, ha feldobná az Osztagot a Birodalomnál? Kétlem, hogy Tarkin megsimizné a buksiját, hogy "Jól van, megbocsájtunk", és visszavennék az állományba. Inkább a bányába mehetne vissza az idegesítő ugnaught cimbije mellé, vagy sugárvető céltáblának egy kivégzőosztag elé. Szóval, ha van egy kis esze, nem akarhatja elárulni az osztagot. Bár annyiból necces Rampart számára a szitu, hogy: 1.- Nincs garancia rá, hogy az Osztag elengedi, miután segített nekik. 2.- Nincs garancia rá, hogy a Birodalom visszafogadja, miután segített nekik. De elvi/erkölcsi alapon én a helyében előbb bíznék az első pontban. Jó volt a Bora Vio visszatérése, mint titkos találkozási pont. A Coruscant felett lebegő állomáson zajló akciók pedig hozták a megszokottan kalandos és izgalmas szintet. A Birodalom biztonsági intézkedései itt (kb. 1 évvel a rezsim megalakulása után) még inkább gyerekcipőben járnak, mint később (a Halálcsillagon legalább voltak kamerák), és valóban jó reflektálás a gőgjükre, amit az Andorban láthattunk. Ha már Halálcsillag: Hunterék érkezésekor vizuálisan és cselekményileg is egy az egyben beugrott az Ep4-es Han Solós jelenet, amikor rögtönözve elfoglalták az irányító központot. Rampartnak jól jött az Erebuson növesztett szakáll, mint álca, Wreckert pedig ésszerű okokból hagyták hátra, a hajón. Bár a nagyfiúban még traumaként élhetett a pabui incidens, amikor hasonlóan hátra maradt a Maraudernél, az pedig felrobbant. A végén izgalmas volt a kicentizett akció, és dícséretes Hunter hite és bizodalma Echo iránt, amikor megkockáztatta azt a kritikus manővert a birodalmi hajóhoz való csatlakozással. Egy komoly negatívum viszont van a részben: még néztem volna tovább. Kár, hogy ilyen gyorsan elrepülnek ezek a 20-25 percek. Remélem, az utolsó két rész hosszabb lesz. Főleg, mert van még mit elmesélni bőven.