Én is csak ismételni tudom a többieket: át kell élni.
Szerintem jó érzés (persze nem az, amikor már semmit nem tudsz magadról és a hányásodban fetrengsz - ezért is számít, hogy mindenki a saját határain belül maradjon) és akármilyen hihetetlen, még sosem voltam másnapos, így nálam ez a tényező nem játszik.
Hogy egy példát mondjak, tegnap, szilveszterkor haverom első berúgása történt (pedig fele annyit sem ivott, mint én). Egyfolytában röhögött és azt ecsetelte, hogy milyen jó érzés és mennyire jól érzi magát. De ahogy mondtam, ahhoz, hogy valakinek jó kedve legyen, nem kell feltétlenül a pia. Viszont az is igaz, hogy soha nem éri el ugyanazt a hatást, mint ittasan.