Milandra

Erről a könyvről már olvastam az angol wikipédián. Azt hiszem Tatooine Ghost, vagy valami ilyesmi címe van. Egy lentebbi hozzászólásomban már én is utaltam rá. Engem érdekelne ez a könyv, még angolul is Ha a filmekben is így szembesült volna az apja múltjával, az sokkal inkább hatott volna rá, mintha csak annyit tud meg róla, amennyit Luke. Meg persze, ha ő is úgy tudott volna bánni az Erővel, mint a testvére, megérezte volna az apjában derengő jóságot.

Már ígéretet kaptam, hogy megszerzik nekem ezt a részt, szóval hamarosan ezt a lemaradásom is bepótolom

Én továbbra is fenntartom, hogyha Leia tudott volna bizonyos dolgokról, talán másképp viszonyult volna az apjához. De mivel Anakin természetét örökölte, benne kevésbé van meg a mindent-vizsgáljunk-meg-más-szemszögből-is hajlam. De nem hinném, hogy meghátrált volna, ha neki kellett volna szembeszállnia a Császárral.

Reményeim szerint a közeljövőben ezt a részt is látni fogom. De alapjába véve ismerem a történetet, és az internetnek köszönhetően nagyon sokat láttam már belőle. A fontos történéseket mind láttam.

Nahát, hogy megdöbbent mindenki! Furcsa vagyok egy kicsit, tudom...

Leia gyűlölete teljes mértékben érthető, hiszen sok fájdalmat okozott neki Vader. Luke-nak is volt miért gyűlölnie, hiszen közvetetten az apja okozta a bácsikája és nénikéje halálát, nem is beszélve Benről, és arról, hogy levágta a karját. Ő azonban mégis felül tudott emelkedni a sérelmein, akárcsak Padmé a harmadik részben, pedig a végén minden oka meg lett volna, hogy meggyűlölje Anakint. Mindazonáltal, én nem hinném, hogy Leia átállt volna. Ha nem is bocsátott volna meg Vadernek, inkább meghalt volna, minthogy a sötét oldal szolgája legyen. A negyedik részben láthattuk, hogy nem ijedt meg Vadertől meg Tarkintól, és a kínzások ellenére sem beszélt. Az egyik tiszt mondta is, hogy inkább meghal, minthogy beszéljen. Ha jól tudom, van egy EU-s regény, amiben Leia megtalálja Shmi naplóját, meg elbeszélget Anakin gyerekkori barátaival, és rájön, hogy az apja mégsem volt az a szívtelen szörnyeteg, akinek gondolta. Ha ő is tudta volna, amit Luke, tehát, hogy Vader annak idején Jedi lovag volt, meg hogy mi vezetett az árulásához, szerintem Luke-hoz hasonlóan cselekedett volna.

Az a baj, hogy sajnos nem mindenki a szeretet győzedelmeskedését látja meg a filmekben. Az én környezetemben például - leszámítva egy-két embert - a Star Wars filmek a gagyi kategóriába tartoznak. Valahogy, nem éreznek rá a lényegére, és csak a felszínt veszik észre, és ez a kritikusok és újságírók egy részére is igaz.

Az első és a negyedik részt angolul tudtam csak megnézni, egyedül a másodikat nem láttam teljesen, csak részleteket. De remélem, hogy így vagy úgy, de az is összejön!

Egy ideje már tervezgetem, hogy csinálok egy oldalt, úgyhogy eléggé beleástam magam a Star Wars eredetébe

Igazából ez a rész azért különleges nekem, mert ez volt az első SW epizód, amit láttam. Azelőtt nem ismertem a filmeket. Persze, olyasmiket tudtam, hogy szerepel benne a fekete maszkos Darth Vader, hogy van benne Obi-Wan Kenobi, Jar Jar meg Chewbacca nevű szereplő, na és persze hallottam már az Erőről, meg néhány közismert dologról. Viszont 2005-ig tévedésben éltem. Azt gondoltam, hogy Amidala gonosz, és hogy az új részek valójában a régiek folytatásai... Először nem is akartam megnézni a Sith-ek bosszúját, mert nem láttam a többi epizódot, így nem sokat értettem volna belőle, de a barátnőim mégiscsak elráncigáltak a moziba. Amikor a film utolsó felében Anakin gonosszá vált, gondoltam is magamban, hogy fog visszatalálni a "helyes útra", amikor már alig van hátra valami a filmből? Aztán, amikor rákerült a fekete páncél, rájöttem, hogy itt tényleg nem stimmel valami. Mivel akkoriban már volt netem, és a film felkeltette az érdeklődésemet, kicsit utánajártam a dologoknak. Na akkor esett le minden. El is határoztam, hogy megnézem a folytatásokat. De aztán másfél évig nem jutottam hozzá a filmekhez. Aztán a YouTube-nak hála, meg tudtam nézni részleteket a filmekből. Utána láttam a tévében a Birodalom visszavágot, és a Jedi visszatért, és elolvastam a regényadaptációkat is. Igazából Anakin pálfordulása volt az, ami leginkább felkeltette az érdeklődésemet. Ha nem ezt a részt látom először, valószínűleg most nem lennék SW rajongó, és valami kimaradt volna az életemből.

A Luke a Lucas név egyik variánsa, ami fényt, vagy fényhozót jelent. Amidala pedig Amitabháról kapta a nevét, aki a Határtalan Fény Buddhája.

A harmadik rész után ez a legkatartikusabb rész. Viszont úgy gondolom, hogy csak akkor lehet ennek az epizódnak a teljes jelentőségét érezni, ha láttuk a Sith-ek bosszúját, hiszen ezzel a résszel átértékelődtek az események, és más szemmel nézünk Vaderre is. Szerintem jót tenne a filmnek, ha Lucas kicsit ismét "hozzányúlna". Gondolok itt például a flashbackekre. A regény változatban nagyon szépen le van írva, mit érez Anakin, miután Luke levette róla a maszkot. Obi-Wan-ra gondolt, a Jedikre, és a feleségére. Ha ezt bele tudná vinni a hatodik részbe, az csak szebbé tenné az egészet. Én még azt is el tudnám képzelni, hogy miközben Luke és Leia az anyjukról beszélgetnek, a háttérben halkan Amidala tétele szólna... Na jó, kicsit elszabadult már a fantáziám ezzel kapcsolatban

A megérzésed nem csal De miből szűrted ezt le? A régi trilógiából tényleg ő a kedvencem. Ami képemet illeti... köszönöm a dicséretet

Hát igen, Leia ebben is hasonlít az apjára. Annak idején Anakin is kíméletlen volt a buckalakókkal, az anyja miatt, és nem is gondolta át, mit tesz. Dookuval is gyűlöletből végzett. Ha szeretetteikről van szó, nem ismernek megbocsátást. De nagyon sokan így vannak ezzel. És abban egyetértek, hogy csakis Luke tudta véghez vinni ezt a küldetést, hisz ő meglátta az apjában mélyen szunnyadó jóságot, akárcsak Padmé az utolsó óráiban. Ez a legszebb hasonlóság anya és fia közt. Arról nem is beszélve, hogy a nevük is hasonló jelentést hordoz.

Hát igen, nem túl magas egyikőjük sem, de ha jól tudom, Padmé egy picivel magasabb Velük kapcsolatban (Padmé - Leia) az jutott eszembe, hogy mindketten tudnak hűvösek, kimértek, határozottak, ugyanakkor sebezhetők, törékenyek és gondoskodók is lenni. A szerelem pedig mindkettőjük életét megváltoztatta. És még hisznek a Szenátusban is; a trilógiák első részében mindketten arra hivatkoznak, hogy a Szenátus nem hagyja majd annyiban a dolgokat. Az életútjuk is hasonló; idilli, gyönyörű bolygón nőttek fel, magas szintű oktatásban részesültek, királyi méltóságok voltak, és fiatalon kerültek a politika közelébe, és persze a Szenátusba. Igaz, Padmé nem hercegnőnek született. A jellemének és tehetségének köszönheti a trónt. Érdekes belegondolni abba, hogyha mégis bevezetik a Naboo-n, hogy a király/királynő gyermeke(i) örökli(k) a trónt, akkor Luke vagy Leia lenne az uralkodó...

Sajnos nem az én munkáim, kivéve az utolsó előtti hozzászólásomban szereplő képet (de azon meg is látszik, hogy az én kezem munkája...)

Néhány hasonló pillanat

Már több topikban és a világhálón is sokszor felmerült, hogy az ikrek melyik szülőjükre is hasonlítanak. Az nyilvánvaló, hogy Luke Padmétól örökölte a természetét, míg Leia inkább Anakinra ütött e tekintetben. Az is biztos, hogy mindketten örököltek valamit az apjuktól, és az anyjuktól is, hiszen egyikük sem kizárólag csak a vele azonos nemű szülőre hasonlít. Nektek erről mi a véleményetek? Mit örököltek Anakintól és Padmétól az ikrek? Miben hasonlítanak rájuk?

Lehet, hogy túlzás, de én azt gondolom, hogy John Williams egy ZSENI. Aki ilyen zenéket tud szerezni, az számomra tényleg az. Sokan mondták már előttem, hogy nélküle nem is lenne igazi a Star Wars. Valóban. Ha csak csak meghallom a SW főcímzenéjét, libabőrös leszek. Nem is beszélve az Imperial March-ról, a Duel of Fates-ről, az Across the Stars-ról, Amidala és Leia tételéről..., hogy csak pár kedvencemet említsem. A Star Warson kívül imádom a Jurassic Park, az E.T., az Indiana Jones filmzenéit is. És Harry Pottert! Az első részből Hedvig's theme, a Harry's Wondrous World, és a Leaving Hogwarts fogott meg a legjobban (egyébként az utóbbi kicsit emlékeztet Amidala királynő tételére, de lehet, hogy csak képzelődöm...)

Szerintem a filmeknek nagyon sok tanulsága van, de a legfontosabbnak ezt tartom: A SZERETET AZ, AMI ELŐRÉBB VISZI A VILÁGOT.