Íme egy, nem tőlem, Mi-től.
Víztükörből a Tó verődik vissza,
Ablakként rontasz a falba, hogy bámulhasd az eget,
Lombostól döntöd ki a fát égi otthonából, ? irtózatos gyökerek ? felhőn túli mámor,
Fagylaltnak tölcsérjét nyalod, jegesen olvadó kézfogásból,
Évából lett Ádám! Ember teremtett Istent, önnön képmásából,
Te hinted virággal férfi kedvesed, s felhozod a Csillagot a Földről szerelmesen
Letéped orrodról szemüveged, hogy jól lásd az Igazat,
Megszüli Anyját szívében hordott Magzata,
Csont ássa el a kutyát ínséges időkre,
Álmodban élsz, s valóságot csodálod délibáb képében;
Alszol, s ha már fáradt vagy felébredsz,
Lelépsz a vászonról, hogy a festményt megnézhesd,
VIZEK LAKNAK A HALBAN,
Vörös Napkorong hevíti az Éjszaka kékjét,
Hold sarjaszt füvet, s sápasztja zöldjét,
Szörpből ültetsz Bodzafát, humorista siratja bánatát,
Halott vagy, s ha elmúlsz élő leszel, ? s mikor életnek ? szertartás árnyékában, koporsódat ássák ki Anyaföld ágyékába,
Hited a halál utáni élet, s Kör helyett Háromszög a Nemlétező képe,
Megfordult a Világ, Fekete-Árnyék vonszolja a Hús-Vér Magát