Az a vicc, hogy 2 óra volt míg megtaláltam a többieket a Dunaparton, délután, már majdnem hazamentem. Múlthéten, amikor szabin voltam, (erdőben egy kis házban töltöttem, barátokkal), villámcsapással álmodtam, ami házat dönt össze, és védőfelszerelést osztogattak villám ellen, meg olyan esőzéssel, ami után úszni kellett, hogy szárazföldet érjünk...Lent a parton, tegnap, miközben lógattuk a lábunkat a Duna fölé és a repülők fütyültek a fenekünkbe, mondtam a mellettem ülő lánynak hogy: "Ugye azt tudod, hogy az életünket kockáztatjuk azzal, hogy kijöttünk ide?" brrr intuiciók. Amekkora fejetlenség ott volt ...tömeg és a lezárt utak miatt volt veszélyes, meg az a sok alkalmi építmény, minden együtt volt hogy tetézze a vihart magát. Mintha fityiszt mutatott volna az ég, látni nem lehetett a közelgő fergeteget, aki lent volt délután óta az nem tudhatta mi jön felénk, a sötétségben nem lehet észrevenni a vihart, még ha a sarkadban van akkor sem, pláne ha elterel egy tűzijáték ami "dörög és villámlik". Az emberek az alagutat csurig töltötték menedéket keresve. Ha felhívtál volna a vihar közepén nem hiszem, hogy felvettem volna .