Nekem, mint vidéki mucsajnak, bejött. Régen tömegközlekedtem már.
A vonat is annak számít, nem?
A metróval előferdült már többször, hogy a Határ útnál valami áramzavar miatt nem jár azon a szakaszon. Viszont szerelvények torlódása és elágazásnál várakozás az alagútban ritka. Ha van is, nem hosszabb pár percnél, ami a föld alatt persze óráknak is tűnhet, mivel nem lehet le/kiszállni, mint mondjuk a vonatról, vagy átfáradni másik kocsiba. A pályaudvaron, teszem azt Cegléden, az órákig tartó várakozást minden vonattal közlekedő hazánkban alanyi jogon megtapasztalhatja.
A „kiváltságosok”, szinte sosem élik meg milyen egy élő szardíniásdobozban közlekedni, pláne egy alagútban, a föld alatt, akár csak pár percig várni. Paradicsomi élmény, mit ne mondjak
Ezzel nem kisebbíteni szeretném a más járműveken megtapasztalható „dugó élményt” ám e téren, személyes tapasztalataim alapján a metró viszi a pálmát. Akár enyhe tömeg vagy klausztofóbiával is pánikszerű tud lenni, ahogy az emberi massza a tehetetlenség törvényének engedelmeskedve áramlik a mozgólépcsők irányába. Minden más ehhez képest közönséges türelemmel könnyen átvészelhető, ám a metróban ez a többszörös kiszolgáltatottság érzésével párosulva „vámpírcsorda” élménnyé is fajulhat.
Kivilágítatlan metrókocsiban utazni kifejezetten üdítő tud lenni, persze a sötétséget szeretni tanácsos, ebben az esetben.
:wink: