Szisz

Hétvégén elolvastam az Utas és holdvilágot. A végén egy kicsit olyan érzésem volt mint mikor felébresztenek egy álomból és nem tudom mi történik utána. Azaz inkább fordítva, aludjunk tovább, egye fene, kényelmes meleg ágyikó. A halálvárásnak ez egy érdekes motívuma, a kizökkenés. Készülsz a halálodra, látod magad meghalni, aztán "meg kéne még fürödni/ le kéne ágyazni, hopp minek hisz meghalok" na ez a biztos jele, hogy még nem jött el az idő. Azon kapod magad, hogy élsz Ezt amúgy is csak a japánok tudják, megtisztítom a kardom, tökéletesen helyénvaló előtte, ez hozzátartozhat a halálhoz, de ha kommentálod magadban és megkérdezed, hogy "minek hisz meghalok", akkor jó úton vagy az életben maradás felé. A vége nekem olyan felemás.

Eccere küldtük

Én a kútvizet jobban komálom, főleg a sóderes környéken fúrt kutak vizét. Gyerekkorom legszebb nyarait juttatja eszembe. A csapvíznek van egy jó tulajdonsága, képes előre jelezni nekem, hogy beteg leszek, olyankor ugyanis záptojás szagunak érzem a vizet.

Azt hiszem ezt hívják koincidenciás telepátiának vagy telepatikus koincidenciának vagy telepatikus interferenciának

Ennyire sikerült elbújnom. áhá szal szándékos. Ha más fotóz én gyakran eltakarom magam, ez olyan feltételes reflex, meglátom hogy rámirányul a fókusz és a hajamat az arcomba húzom vagy elfordulok. A mosolyom még jó indulattal sem lehet igazinak nevezni az ilyen képeken. Azt hiszem mosolygok de mikor meglátom inkább mintha fájna valami

Kizárásos alapon én is abban maradtam, hogy te vagy az aki alig látszik

Ez így nem is pontos, halál nélkül nem is lehetne élvezni az életet. :54:

Az halál is orvosság ha úgy vesszük, az élet ellen.

Ott vagyok biza! Bár kicsit olyan fejem van, mintha hulla részeg lennék. Egyébként sok illusztris személyiség is látható még itt. Plokoom, Bomarr, Lenci (Darth Metro), geek, stb... A lencse mögött Fekete pulcsiban vagy? A lány ki?

Te ott vagy? Senki sem ismerős.

Szóval én nem a pizzára mondtam, hogy műkaja. (Cseten még ennél is nagyobb a kavarodás, itt még viszonylag követhető, ki mit kire ír.)

Műkaja alatt én azt értem amit a közértben veszel és több benne a színezék, az aroma, és a tartósítószer mint a táplálék. Persze a hamburgerben is lehet ilyesmi, azért arányában több benne az ehető. Az pizzáról azt monda egyszer valaki, az a konyhai recycle végső fázisa . Nem tudom ismeritek e a Keleti pu büfé esetét...azóta nem eszek ilyen helyen falafelt. Az alapelv: mindent lehet. Ha valamiből túl sok kerül a szervezetbe, akármi az, betegít. Ami kis mértékben gyógyszer nagy mértékben méreg. A dohányt eleinte gyógyszerként forgalmazták és patikákban lehetett kapni. Most lecsó idény van, minden harmadnap lecsót eszem

Nekem bejön a cím, már először sem értettem miért szűkítjük a piákra, bár talán a tönkretevős rész kicsit túlzás. Így nem a Carpe diem hangulatot árasztja a cím, hanem olyan borús, és valami még mindig hiányzik

Pizza, hamburger rulezz. Egyébként néha felmerül az emberben, hogyegyszer élünk. Az élvezeteket ki kell használni. Az más kérdés, hogy a cigi nálam nem jelent élvezetet. Genetika... Tényleg kibővithetnénk a topikot a kajával. A pizza nekem is, de a hamburgert nem szeretem mert hús van benne, anélkül ok. Esetleg ha tonhalfilécsoda van benne. Ma pl szójabrassóit hoztam ebédre :wink:

Hát ami az orvostudományt illetti amiket a cigiről írtam nem a kisujjamból szoptam, ahhoz hasonló könyvekből, ahol azt is írják hogy a bor nem ártalamas. Van olyan aki rengeteget szív mégsem lesz semmi baja, van akinek nem árt egy pohár bor, valaki tök hülye lesz tőle, nekem pl már egy korty is kicsinálja agyomrom, a cigifüst eddig csak töményen okozot gondot, női vécés csoportos gyűléseken a passzív füstbeszívás pár honap után köhögéses tüneteket produkált. Károsabb a trűdömek ha végigsétálok a körúton mint egy slukk egy jobbfajta szívarból. A sok műkaja meg pláne.

Hát igen. Alapvetően nem bizonyított a dolog, de szerintem nem is kell. A szaglás és az emlékezés közt összefüggés van, és az Alcheimer-kor úgy kezdődik hogy romlik a szaglás. Persze a szaglás romlása nem feltétlenül annak az előjele. A nikotin nem az ördög, aki szív annak valamiért szüksége van arra, mert más módon nem jut ahhoz amit a cigi, a füst, az egész "rituálé" számára jelent. Azt mondanám legtöbbször pótcselekvés, de még meditáció is lehet belőle, ellazít. Egyébként füst akkor is jut a tüdődbe mikor tűz mellett ülsz. Egy lakásban vagy az utcán némileg könnyebb rágyújtani, mint tüzet rakni. A legviccesebb az volt mikor egy bagós maga elé vett egy tál kekszet és a kekszet a tál szélén "lehamuzta", egymásra néztünk és behaltunk a röhögéstől

Tapasztalat: a pia nagyobb károkat képes azonnal felmutatni mint a dohány. A dohány hosszú távon esetleg tönkrevágja a tűdőt, de az sem biztos, sőt nem kizárt, hogy véd az Alcheimer-kór ellen. Egy ivós a családban durvább felfordulást tud alkalmanként okozni. A dohány viszi a dohányt és persze paszívan beszívja a környezet, azért még nem igen szaladt össze egy ház sem, mert valaki túl sok cigit szív, kivéve ha tűz van. Szóval a visszafogott cigizés, néha egy szál, az élvezeti dohányzás, olyan mint néha meginni egy pohár bort. :wink:

Ha visszaérek Pestre, még időben, megyek. De gondolom nem szaladtok szét a vetítés után...

A Flash Gordon újrafeldolgozás alatt!

A szívéhez kap, megszakadt, vagy épp előtte látott egy Twi'lek Playboy holo vetítést, ezért ejti a botját… Ki-Adi-Mundi halála térít ki; „utánam” int, és a megtorpanó lábak után látom, hogy még a vég előtt tudatosul benne mi történik, a többieknek még erre sincs ideje. Ayala halála, olyan mintha elcsalnák egy kietlen helyre valami ürüggyel, hogy kivégezzék, bár erre nyilván nincs szükség, ott nem látni, hogy a katonák mikor kapják a forró drótot. A sisakjukba van építve nekik is a cucc? :54:

Neked mit mond?

Itass le....

Bomarr! Csak hülyéskedem...a szomorúságban örömömet lelem, így vagyok teljes és ...(cenzurázva általam, amit ide írtam) A pia csak elnyomja a szomorúságot, vagy még jobbanmélyíti, a zene amit most hallgatok arra a főnök ezt mondta: "temetik a sámánt"

Én se a halálon keseregtem. Sőt a halál abban a pillantaban vonzóbb gondolatnak tűnt, mint úgy élni, ahogy láttam magam 30 év múlva. Persze addigra azzal is megbarátkozom, megtanulok fénnyel táplálkozni és nem lesz gond . Az cseppet sem vigasztal, hogy másoknak rosszabb, ez inkább csak tetézi. Miért érezném jól magam attól, hogy másnak rosszabb? Bármit tenni ilyenkor, hogy ne gondoljak arra ami piszkál, napszemüveg vagy homokba dugott fej, önkábítás, menekülés. A szomorúság éppúgy az élet része azt is éljük meg az önmaga teljességében, alkoholal vagy anélkül , Talán a pia is menekülés, máskor viszont sose jut eszembe hogy igyak csak amikor már minden mindegy, az adott pillanatban. Egyébként vicces voltam, a munkatársaim jól érezték magukat az előadáson "Gondold meg és igyál! Örökké a világ sem áll! Eloszlik, mint a buborék, S marad mi volt a puszta lég, S marad mi volt a puszta lég."