A hétvégén láttam két filmet, amit felvettem a tévéből:
A belső tenger:
Történet (nem mellesleg igaz történet alapján): egy férfi, aki fejes ugrás közben kitörte a nyakát, most nyaktól lefelé bénán magatehetetlenül vegetál immár 26 éve. A családja, de leginkább a sógornője, viseli gondját, és szeretne meghalni méltósággal, mert az élet így számára nem igazi élet. Ehhez különböző szervezetek, bíróság stb. segítségét kéri (leginkább a magam rendelkezem magammal indokkal), de természetesen mindenhol falakba ütközik, az eutanázia nem megengedett még. A történet elején szereznek neki egy ügyvédnőt (nem tudom pontosan, milyen, de valamilyen betegségben szenved, ami miatt örökös rettegés az élete), és egy gyári munkás hölgyeménnyel is baráti kapcsolatba kerül. Ismertető alapján inkább egy szenvelgős filmre számítottam, de nem annak találtam. A fickó látszólag nem tűnik halálra váró fazonnak (mellékesen Javier Bardem alakításában). A haláláért folytatott küzdelem közepette emberi sorsokat látunk, néha csak montázsszerű képekben látjuk őket, az élet mások számára természetes történéseinek egy-egy pillanatképét, de ez az, ami miatt valahol megérthetjük Ramont motivációit (már aki). A filmnek nem egy megragadó pillanata van, némelyik hangulati eleme elég erős. Nagyon kényes a téma, és könnyű elszúrni, de nekem tetszett.
Billy Elliot:
1984-ben járunk valahol Angliában egy bányavidéken. A munkások sztrájkolnak, sok a gond (igazából erről sok nem derül ki, mert nem ez a lényeg). Az egyik bányász család 11 éves fiacskája a boksz órák helyett, melyre az apja járatja, mert fiúknak így illik, titokban balett órákra jár a lányokkal. Felfedezi, hogy szereti ezt csinálni, muszáj, hogy táncra perdüljön, de idővel lebukik a család előtt, akik finoman fogalmazva nem örülnek ennek a ténynek. Ki látott már olyat, hogy bányászivadék balettozni szeretne egy olyan környezetben, ahol a kultúra a helyi kocsma látogatásából áll? Főhősünk tehát szembeszáll, már ahogy ez lenni szokott ilyenkor. Na persze a végén az apa viszi el a balettintézeti felvételire (az anya már korábban meghalt). Jamie Bell jó a szerepben, csak nem fog eltűnni a süllyesztőben, és láthatjuk még remek szerepekben. A film végül is az általa játszott karakterre épül, és nem választottak rossz színész palántát hozzá. Tele van jobbnál jobb jelenetekkel pl. mikor végigtáncolja a bányászváros utcáját, vagy amikor az apja előtt először perdül táncra (tánc alatt inkább valami rockossat képzeljetek el részben balett stílusban, nekem nagyon bejött), de számomra a film legjobb jelenete az utolsó kb. két perc, az nagyon üt. Nincs is szívem letörölni még, újra látnom kell!