Lassan egy hét telt a film bemutatása óta, eleddig ötször láttam (ebből háromszor azon a bizonyos eléggé el nem ítélhető módon), és még mindig ezen kattog az agyam. A maga módján formabontó és kellően különleges film igen mély nyomokat hagyott bennem.
Kezdjük azzal, hogy a film tulajdonképpen a TFA második része, hisz a két cselekmény között alig van pár óra eltérés. Ez egyébként nagyon jól látszik a film szerkezetén is. Rögtön belecsapunk a lecsóba, és a karakterek is onnan folytatják ahol otthagytuk őket. Ez merőben furcsa lehet, mert eddig egyik SW film se volt ilyen narratívával megáldva. Minden film után történt valami, ami rányomta a bélyegét a folytatásra, akár a történetet, akár a szereplőket nézzük. Itt nincs ilyen. Mindenki abból az állapotból indul ameddig eljutott a TFA végére. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a különböző szereplők itt bontakoznak ki teljesen (a karakterükről külön a topikjukban fogok bővebben írni, itt most csak a filmet véleményezem).
A TFA-TLJ páros tulajdonképpen azt meséli el, miként pusztul el a Köztársaság és emelkedett fel az Első Rend, mi marad a pusztításuk után. Teszi mindezt nagyon érdekes új karakterekkel, természetesen a régiek asszisztálása mellett. Mondhatnám, hogy a lényeg csak most következik, de tényleg így van. A felütés megannyi érdekes kérdést vetett fel, de a bevezetés csak most ért véget. Nem tudom, miként fogják a konfliktust elvarrni a hátralévő egy részben, de nem lesz könnyű az biztos. Az időugrás adhat majd nekik teret ebben.
A cselekmény három fő kategóriába sorolható:
1. az Ellenállás menekülése az Első Rend elől
Ez volt az egyik legfurább, mert ilyen történetvezetést SW-ben még nem láttunk. Leginkább a Mad Max Fury road üldözését jutatta eszembe, csak kicsit közelebbről. De ha nem akarok külsősöket bevonni, akkor gyorsan beugrik a Malevolence üldözése is, amit két egész TCW részen át lőttek hátulról Kenobiék. A szál arra mindenképpen jó volt, hogy mélyítsék Poe és Leia karakterét, valamint megismerjünk újakat Rose és Holdo személyében.
2. Canto Bight
A kedvenc szálam egyike a filmben! Fantasztikus! Sokan unalmasnak tartják…no de kérem! Óriási világépítés, nagyon PT-s érzet, igazi örömmámor egy olyan rajongónak, mint én. Természetesen nem csak ezért imádom. Eleve kicsit egyoldalú lenne a film egy ilyen egzotikusabb világ nélkül, látványban pedig mindenképpen szegényebb. Történetileg is nagyon fontos, mert azt látjuk, hogy a galaxis gazdag s*eggfejei tojnak az éppen kitörő háborúra, dőzsölnek és szórakoznak, miközben fegyvereket adnak el mindkét oldalnak (ez korábban se volt másképp, emlékezzünk csak a Bankár klánra vagy a Kereskedelmi Szövetségre). Ennek a helynek az emblémája DJ, aki gyönyörűen reprezentálta mindazt, amit Canto Bight jelent. Pusztán a profit és a féktelen szórakozás számít, senki és semmi más. A hely iróniája egyben, hogy reményt is adjon. A rabszolgasorban élő Erő-érzékeny gyerkőc a maga Anakin analógiájával és Luke önfeláldozásával magával ragadó, de egyben a ciklikusságot és az újrakezdés lehetőségét is szimbolizálja.
3. az Erőhasználók konfliktusa
A film leg-leg szála. Nem is tudom mikor voltam annyira kitéve kétségeknek egy SW filmben, mint ezúttal. Rian zseniálisan keverte meg a szálakat. Miközben a szereplőkkel kimondatja az SW klisés kérdéseket, olyan választ ad rájuk, amire biztos nem számítanál. És amikor azt hiszed nem lehet fokozni, még rátesz egy lapáttal. Ebben a topikban nem szeretnék nagyon belemenni a részletekbe, majd a megfelelő helyen. Luke-ot azonban kiemelném, mint a film egyik achilles sarkát. Ennek az embernek volt bátorsága úgy folytatni minden rajongó idealizált hősének útját, hogy először lelöki egy mély sötét verembe, majd onnan főnix madárként repteti az égbe. Nem tudom elképzelni, hogy ne lettek volna felkészülve az ős-rajongók haragjára. A jövőre nézve jó jelnek érzem, hogy mertek újítani és nem csak sablonokban gondolkodnak. Már Han megölésénél is rezgette a léc, de most Luke-nál borítottak. Kihívás elé állították a rajongókat. Értelmezzék, vizsgálják meg a karaktert. Mit miért tett. Minden benne van a filmben, ami ehhez kell. Egyelőre sokan csípőből tüzelnek, meg se próbálják megérteni, vagy átgondolni. Nem. Ez így sz*r mert Luke nem az Olümposzon ül, nem kardozik Kylo-val, meg akarta ölni Bent (nem akarta), stb, stb, stb… Most mondanám, hogy megértem őket, de akkor hazudnék. Nem tartom magam professzornak, de azért 40-en túl már annyi intelligencia csak szorult belém, hogy egy számomra kedves, gyerekkoromban idealizált filmes ikont ne csak az alapján ítéljek meg, hogy miként viszonyultam hozzá 12 évesen… Nekem is hős volt, a kedvenc karakterem, és most is az! Jobban, mint előtte! Luke megöregedett és lassan én is. Másként látom már a világot, mint anno.
Magáról az Erőről túl sok újdonságot nem tudunk meg, de igazából megvallva sok már nincs is, amit feltétlenül tudnunk kellene. Itt inkább a Jedi rend eredete az, ami még újdonságot szolgáltathatott volna, de ez sajnos elmaradt (egyelőre). Viszont Erő-jártasságban láttunk új dolgokat, nem is akármekkorákat. Mind Snoke mind Luke bebizonyította, hogy nem kispályások. Ezek a „mutatványok” azért jó néhány kérdést felvetnek, főleg Snoke oldaláról. Luke képességére már volt példa korábban, pl. Yoda mester meg tudott jelenni egy másik szintén Erő-érzékeny helyen.
A IX. rész egyik nagy kérdése mit kezdenek majd ezzel a témával, főleg Rey és Kylo kapcsán.
Amikor jöttünk ki a mozi teremből átvillant az agyamon, hogy sok rajongónak nem fog bejönni a film. Elsőre. Amint látom, minél többet látják, annál inkább tudják értékelni. Nálunk is már sokan átszavaztak magasabb pontszámokra. Az biztos, hogy szokni kell a filmet, de ha az ember egyszer ráérez az ízére, akkor magába szippant és el nem ereszt többé. Mint a többi SW film.