Egy hónapja már, hogy bemutatták az Ébredő Erőt, ez pedig jó ok arra, hogy kicsit hosszabban is írjak róla. Már az eddigi beszélgetések is nagyon jók voltak, mert felvázoltak rengeteg lehetséges kimenetelt az eseményeket és karaktereket illetően, de úgy éreztem, magamban is tisztázni kell a dolgokat, így hát leírom az aktuális érzéseimet a filmmel kapcsolatban.
Az egyik félelmem, miszerint az újak nem fogják követni Lucas lakonikus stílusát látványosan megdőlt. Nem az hogy nem követik, még rá is tettek egy lapáttal. Maximálisan kihasználták azt a tényt, hogy 32 év telt el az utolsó kaland óta.
Anno még a film előtt nehezen képzeltem el miként is lehetne folytatni? A lázadók legyőzték a Birodalmat, meghalt Vader és Palpatine, a végén mindenki boldog, csoportkép, kész, ennyi.
És valóban! Nem sokkal az Endor –i csata után a már megalakult Új Köztársaság végső csapást mért a Birodalom maradványaira. A Jakku –i ütközet végleg lezárta a polgárháborút így eljöhettek a boldog szép napok. Ez így teljesen rendben van, mert lényegében megkapta a galaxis azt a békét, amit a Return of the Jedi vége sugallt. Újjáalakult a szenátus, Mon Mothma pedig végre újjászervezhette azt a demokráciát, amit a sith –ek a Birodalom révén kiirtottak. Nagyon érdekes volt megismerni a galaxis történelmét, felfedezni milyen oldalak és aktuális erőviszonyok vannak. Persze 32 év nagy idő, így ezeket a háttér információkat a filmben bemutatni elég nehéz lett volna, így csak érintőlegesen foglalkoztak velük, a fő szál mellékzöngéjeként. Én azonban nem mehetek el mellettük szó nélkül, hisz ez adja a történethez a hátteret.
Új Köztársaság
A filmben láthatjuk, ahogyan elpusztul a szervezet vezetősége, a szenátus és a flotta nagy része. Vajon mire gondolhatott Villecham kancellár, amikor az erkélyről figyelte a vörös halál érkeztét? Vajon tudta mi zajlik pontosan? Az is elképzelhető, hogy szegény még azt se fogta fel miért is kell az életét áldoznia. Egy nagy hibát követtek el. Nem irtották ki a Birodalom írmagját is. Esélyt adtak nekik az újjászerveződésre, ráadásul nem igazán fordítottak rájuk figyelmet. Végzetese hiba volt.
Egyébként maga ez a szál kissé fura lehet azon rajongóknak, akik a Köztársaság éveit favorizálják, hovatovább az a kedvencük. Akkoriban ugyanis épp azon volt a hangsúly, amit most csak mellékzöngeként éltünk meg: a Köztársaság pusztulásán. Ez elsőre szokatlan, de a film stílusába bele illik.
Első Rend
Róluk sokkal többet megtudunk, mint a Köztársaságról. Látjuk mivé fejlődtek, kik ők valójában és milyen szerveződésbe tömörülnek.
A Birodalom megmaradt, maroknyi elvakult tisztjeiből álló csapat a Jakku –i vereség és a békeszerződés után az ismeretlen régióban keresett menedéket. Oda vonultak vissza a sebeiket nyalogatni, ahol aztán ki tudja milyen népekre és lényekre leltek rá. Esélyes, hogy Snoke –ot is ott szedték össze. Egy tanúsága biztos van a filmnek: amíg akár egy elvhű Birodalmi is flangál a galaxisban, nem lesz végleges béke. Nem lehet velük békét kötni, szerződésekkel szabályozni őket, mert lételemük az elnyomás és az uralkodás. Ideig-óráig eltűnnek a színről, de az eszme annyira erős, hogy mindenképpen visszatérnek egyszer. Ezt az eszmerendszert látványosan prezentálja a film. Mintapéldánya Hux tábornok, aki olyan szinten elvakult katona, hogy hozzá hasonlót még a régi Birodalmi időkben is nagyítóval kell keresnünk. Ez annak is köszönhető, hogy az Első Rend tanult a korábbi hibáiból. Visszatértek a klónseregnél már jól bevált doktrínához, így olyan agymosott embereket nevelhettek ki, akik gyakorlatilag burokban nőnek fel és vakon megtesznek mindent, amit parancsolnak nekik. Láthattuk, hogy sokkal hatékonyabb lett a sereg, többféle katonai szegmens működik össze gördülékenyen (ráadásul immár nők is vannak köztük szép számmal), így nehezen elképzelhető egy újabb olyan fiaskó, mint az Endor –i felszíni vereség. Persze a kivétel erősíti a szabályt Finn személyében, de ez a faktor kivédhetetlen, ezt láthattuk a klónoknál is (Cut Lawquane ugyebár). Jó volt tapasztalni, hogy bár voltak ismerős formák, mégis mennyit fejlődtek technikailag az eltelt idő alatt. Ismerős a TIE vadász, de a belső tere, célzó berendezése, minden szegmense egy modern változatot mutat. Nincs olyan érzése az embernek, hogy ezt már látta. De ugyanez elmondható a Finalizerről is. Külsőre hasonlít a régi rombolókra, de belül ez már egy más hajó. Holokijelzők, modernebb kapcsolótáblák, sertepertélő katonák sokasága alkotja a hidat. Nagyon örülök, hogy nem akartak egy az egyben másolni, hanem adtak egyfajta evolúciót az egésznek. Szándékosan hagytam a végére a Starkillert, amiben ez az evolúció kicsúcsosodik. Lehet hívni sok mindennek ezt a fegyvert, Halálcsillag koppintásnak meg másnak, de hogy van benne ugyanannyi új ötlet, mint amennyi hajazás a régi űrállomásokra, az elvitathatatlan. Maga az elve, ahogy működik, a kivitelezés és a hatótávja is olyan, amilyet eddig még nem láttunk. Ráadásul a pusztítását az egész galaxisból látni lehet. Ez azért már figyelemreméltó. Nem kell ezt túlgondolni. A Birodalomhoz mindig is hozzátartoztak a megalomán dolgok, ezeknek a csúcsát pedig mindig egy szuper fegyver képezte. Semmivel se volt eredetibb az EPVI –ba betenni egy új Halálcsillagot, sőt. De én ezt egy evolúciónak fogom fel, ami most ért a csúcsára. Persze remélem, hogy most már az Első Rend is belátja, hogy nem kell erőltetni ezt a vonalat. Még akkor sem, ha most egyszer igazán hasznát tudták venni.
A karakterek szempontjából talán még érdekesebb volt a film, hisz ki ne lett volna kíváncsi arra, mi történt a régi nagy kedvencekkel? Mint fentebb említettem, 32 évig viszonylagos béke uralkodott a galaxisban, ami jó táptalaj lehetett volna hőseinknek egy boldog életre. Ebből azonban semmi nem valósult meg.
Habár Leia –nak és Han –nak lett közös gyermekük, abban nem sok örömük telt. Kicsit megrendítő volt látni mennyire megviselte kettejüket Ben elvesztése. Han elbujdosott a világ elől és visszatért a régi életéhez, míg Leia is azt az utat választotta, ami mindig is jellemezte. Talán a nő döntésében, miszerint létrehívta az Ellenállás nevű mozgalmat, szerepet játszhatott az a vágy is, hogy így közelebb kerülhet a fiához és talán ez által visszakaphatja őt valamilyen úton-módon. Ezt támasztja alá az a tény, hogy főképp ő az, aki presszionálja Han –t arra, hogy próbálja meg visszatéríteni a fiukat a jó oldalra. Amikor az ember ezeket a jeleneteket nézi önkéntelenül is felötlik benne, hogy a régi hőseink nem ilyen életet érdemeltek. Megtört emberek benyomását keltik, akik súlyos terhet cipelnek már nagyon régóta. Ezek az érzések olyan szinten írják át az EPVI végét, amire eddig csak az előzmény filmek voltak képesek. Ezentúl nem fogunk maradéktalanul örülni a lázadók győzelmének, mert már ott van az a keserű szájíz, ami a jövőbeni dolgok miatt felsejlik az emberben.
Nem járt jobban Luke sem, hisz neki meg az új Jedik kinevelésébe tört bele a bicskája, ami úgy tűnik megint csak Ben Solo –ra, aka Kylo Ren –re vezethető vissza. Olybá’ tűnhet tehát, hogy a Skywalkerek el vannak átkozva. Talán Luke eltűnésében ez is szerepet játszhatott valamelyest. Az apja után az unokaöccse is a sötét oldalt választotta, mégpedig sokkal visszataszítóbb módon. Ben tudatosan törekszik a sötét oldalra. Nem akar menekülni senki elől, egyszerűen csak gonosz akar lenni. Persze ennek a miértjére azért kíváncsi lennék, mert kétlem, hogy egyik reggel úgy ébredt föl, hogy milyen jó móka ez a gonoszság és onnantól ő is az lesz. Vajon mivel ette meg Snoke? Persze ez a következő részekre témája lesz, így majd visszatérek rá akkor.
Az viszont biztos, hogy Kylo a gyújtópont hőseink életében. Ő az, aki szétrobbantotta a famíliát, aki mérhetetlen csalódást okozott. Kíváncsian várom azt a pontot, amikor a Skywalker családot kollektíve fogják megbélyegezni minden rosszért, ami a galaxisban történt vagy történik. Ha így folytatják, nincs messze az a nap.
Lényegében tehát a fentebb vázolt családi tragédiára van felfűzve a film cselekménye, néhány olyan elemmel, ami tovább viheti majd a sztorit a megoldás felé. Az egyik ilyen nagyon lényeges elem Rey karaktere. Lassan egy hónapja ötletelünk róla ki fia borja lehet, és szinte a „Jar Jar volt az apja” teórián kívül már szinte minden szóba került. Árulkodó, hogy továbbra se ismeretes a vezeték neve. Ebből valószínűleg az következik, hogy valamelyik ismert főhősünk közeli leszármazottja. Akárhogy is legyen ez a lány olyan dolgokat művel az Erő által, ami egyedülálló. Még Anakin se volt ennyire Erő érzékeny. Itt kapcsolódnék Donát jó kis Rey -es írásához, ami mindent megmagyarázna. És ha már az új karakterekre terelődött a szó, még mindig úgy gondolom, hogy nagyon erős a film ezen a téren. Nézhetek bárkit, egyik szereplőről se az jut eszembe, hogy ez miért kellett a filmbe? Ez pedig nagyon jót tesz a nagy egésznek. Még az olyan kis jelenetekkel rendelkező szerepelők jelenetei is ütősek, mint pl. Mitaka főhadnagy jelentése Kylo Ren –nek.
Magáról a filmről továbbra is az a véleményem, hogy a történet előzményét figyelembe véve teljesen logikus és elfogadható, amit látunk. Fentebb már pedzegettem, hogy az olyan elemek, mint pl. a Starkiller bázis egy természetes evolúció része, ami remélhetőleg most csúcsosodott ki. Az is tagadhatatlan, hogy vannak ismerős elemek a korábbi filmekből, de ez így volt mindig is. Keresztbe-kasul utalgattak szinte mindenre, ám mivel nagy híve vagyok a ring teóriának, ezeket afféle mesélési formának fogom fel és nem önismétlésnek. Egyébként is ezek az elemek annyira jól simulnak a nagy egészbe, hogy bevallom nekem fel se tűntek addig, amíg nem olvastam róluk. Talán túlságosan magával ragadt a történet és az új infók tárháza? Egyből beszippantott, amikor néztem? Lehetséges. De ez sokkal inkább a film erénye, mint hibája. Én maradok ennél az élvezeti formánál. Immáron 31 éve.