Talán még sosem írtam ilyen hamar az aktuális évadról, szóval ideje ennek a rossz szokásomnak véget vetnem. Minden eddigi évad tartogatott meglepetéseket, és most sem volt ez másként. Sőt, talán mondhatjuk, hogy idén még a szokásosnál is bevállalósabb volt a TCW csapat, ami viszont nem mindenki tetszését nyerte el. Egyébként, ha megvizsgáljuk az egymást követő évadok hangulati és egyéb elemeit, akkor egy jól elkülöníthető ívet fogunk látni. Főleg a hangulati tényező az, ami évadról-évadra egyre komolyabb és sötétebb lesz, és ebbe a képbe a negyedik szezon is szépen beleillik. Komolyabb történeteket, és merész húzásokat egyaránt láthattunk.
Az eddigiek közül szerintem messze ez az évad volt a legjobban felépítve. Talán ez annak is volt köszönhető, hogy most haladtunk először lineárisan a történetben, így nem volt, ami megakassza a fentebb is említett ívet. Míg korábban egy jó átlagot kaptunk, most szépen lekövethető volt a tónus változása. Az indító trilógia ízelítőt adott abból mire is számíthatunk: fantasztikus látványra és brutális jelenetekre. Riff Tamson karaktere olyannyira fenyegetőre sikerült, hogy még én is megijedtem tőle néha. Ráadásul ez a szál annyiban is újat hozott, hogy víz alatt játszódó eseményeket eleddig nem is láthattunk a sorozatban. Legalább is ilyen léptékűeket. Kezdésnek tehát igazán megtette a Dac –i csata, ízelítőt adva abból a stílusból és brutalitásból (Tamson szétrobbanása), ami később vár ránk. Persze az elkövetkezendő három rész alapján biztos senki nem gondolta volna ezt, hisz a Shadow Warrior kicsit visszavett a darkos hangulatból, hogy aztán a Mercy Mission és a Nomad Droids még inkább tompítson azon. Visszatekintve azt mondom, hogy úgy kellett ez a három rész a sorozat elejére, mint egy falat kenyér. Főleg a droidok mesés és néhol könnyedebb kalandjai voltak szükségesek az azt követő tömény sötétség előtt. Olyan érzése támadhatott az embernek, hogy még utoljára megmutatták a galaxis „light” oldalát, hogy utána leküldhessenek minket a pokolba. Megjegyzem, hogy a Mercy Mission az egyik kedvencem az évadból. Aleen földalatti világa, és azok lakói teljesen lenyűgözőek. Mindig is vonzottak az ilyen alsó megvilágítású helyek. A Shadow Warrior is nagyon bejött, sokakkal ellentétben én teljesen rendben lévőnek találtam, és volt benne pár igazán nagyszerű jelenet. Jar Jar messze itt voilt a legszórakoztatóbb a sorozat alatt, talán csak a Bombad Jedi –ban tudta ezt a szintet megközelíteni. De térjünk vissza az alsó megvilágításra, azaz az Umbarára! Sokkoló, megrázó, elgondolkodtató. Ilyesfajta gondolatok keringtek az emberben a kvadrológia megtekintése után. Igazi dráma zajlott ezekben a részekben, melyek végén nem kapunk feloldozást, inkább további kérdések merülnek fel bennünk. Ez volt az első olyan szál az évadban, ami folytatásért kiáltott, legalább is az a szituáció, ami kialakult egy Jedi és a klón katonái között mindenképpen megér még egy-két misét. Sokkal fontosabb dolgok ezek, mint sem ennyivel beérhetnénk, főleg mert érzésem szerint ezek az események a 66 –os parancshoz is szorosan köthetők. Belevágtak hát a fiúk a lecsóba, amit a Togruta rabszolgákról szóló részek csak megerősítettek. A korábbi évadokban főleg azt láthattuk miként mennek a dolgok a szenátusban, hogyan züllik a Köztársaság legfelsőbb szerve. Ebben a szezonban a szeparatisták munkamódszereit is megismerhettük. Már a Dac- i trilógiában is el volt hintve ennek írmagja, de a Kadavo –i részekben újra szóba került. A rabszolgaság a sith birodalom alapja, mely intézményt vissza akarja állítani Sidious. Előzetesként teljesen megfelelt nekik a Miraj Scintel vezette Zygerriai faj, ám amint túl nagy önállóságra tettek volna szert a királynő révén, Dooku azonnal közbelépett. Ezúttal is részesei lehettünk brutális gyilkosságoknak, de maga az egész történeti szál elég nyomasztó volt a rabszolgák, és főleg a kirajzolódó jövőkép miatt. Kadavot elhagyva lazításként végig nézhettük, hogy irt ki egy bennszülött falut Pre-Vizsla és rablóbandája. A Friend in Need arra is jó volt, hogy Ahsokát elindítsa egy olyan úton, ami majd később akár meghatározóvá is válhat a számára, sőt sorsfordító is lehet. Persze ez nem tetszett mindenkinek, főleg az Ahsoka fanok nem voltak kibékülve a szerelemből fakadó majdani renegát tettek gondolatával. A következő szálban a Jedi rend kezdődő züllése és Sidious tervei kerültek terítékre. Obi-Wan álcázáson és megtévesztésen alapuló akciója teljesen Jedi idegen volt, ámbár szükséges egy olyan korban, ahol már minden megszokott tett és gondolat csődöt mondott. Talán túl erős szót használtam a „züllés” –sel, de számomra itt nyilvánul meg a legjobban, hogy Yoda is csak sodródik az eseményekkel. És ha már ő is csak beletörődni tud egy ilyen akcióba, akkor ez bizony moráliskérdésekhez is vezet. Ráadásul ez a történet már közvetlen adalékot is szolgáltatott számunkra az Anakin és a Jedik közötti feszültség kialakulásához, plusz Sidious tervéről, ami saját elrablását célozza, és amit az EPIII idejére sikerül is összehoznia. A brutalitás itt is jelen van, méghozzá a The Box című epizód képében. A szezon vége rendhagyóra sikeredett. Még talán soha nem beszéltünk annyit TCW évadzárókról, mint ezúttal. Az utolsó négy részbe sűrítve megkaptuk mindazt, ami az egész évadot jellemezte. Mészárlás, brutális metamorfózisok, csoportos lefejezés, misztikum és akció dögivel. Mindez nagyon szép és jó lett volna, ha nem éppen Maul köré épül. Egyrészt Ventress telitalálat volt, Katie Lucas mesterien bánik a karakterrel. Olyan mélységeket adott neki, amilyet sose hittem volna. Még az első évadban ki nem állhattam ezt a csajt, de el tudta érni, hogy a negyedik évad végére megkedveljem valamelyest. Másrészt Darth Maul visszatérése parázs vitákra adott okot. Én is azok közé tartoztam, akik nem értették miért van arra szükség, hogy egy nyilvánvalóan megölt karaktert visszaerőltessenek a képernyőre. Ez a sztori fordulópontnak is tekinthető a sorozat történetében. Olyan húrokat pendít meg, amik rendesen kitolják az SW határait. Itt érik be Talzin mágiája, ami már szinte „Mortis-i” méreteket kezd ölteni, és önmagában már Maul felbukkanása is olyan dolog, ami fenekestől forgathatja fel az egész SW univerzumot. Éppen ezen okok miatt szomjazom úgy a válaszokra, mint még soha. Mert bizony magyarázat nélkül ez az egész koncepció csak egy lyukas és hatásvadász ötlet a nézettségnövelésre, és a figyelemfelkeltésre. Remélem nem ez lesz a konklúzió, és a következő évadban minden a helyére kerül.
Még sose vártam ennyire az új szezont, mint most. Ráadásul több olyan téma is kezdetét vette, ami később még felbukkanhat, hiszen az EPIII –ban fontos szerep jut nekik. És hogy eltűnik-e a sok kérdőjel? Meglátjuk. Mindenesetre sok múlik a válaszokon.