Nagyon tetszett a rész, bár a számomra oly’ égető és fontos kérdésekre nem kaptam választ. Erről már írtam alább is, de nagy vonalakban ismét leírom. Ki vitte el Mault a Naboo –ról? Honnan tudta Talzin, hogy él? Ráadásul most jött Savage a Maul kardal. Honnan szedte? Azonban az látszik, hogy a történet csak most kezdődött el, és még rengeteg epizódon keresztül akarnak foglalkozni ezzel, így most (még) nem puffogok túlzottan e hiányosságok miatt (ez a két rész csak azt szolgálta, hogy Mault visszahozzák, mélységet még nem adott a sztorinak). Szerencse, hogy nem csak két epizód erejéig hozták vissza Mault, mert akkor sajnos azt kellene mondanom, hogy ez így egy nagyon gyengén megírt történet, pont a fent említett buktatók miatt. Őszintén remélem, hogy nem úgy kezdett ehhez a sztorihoz a Lucas family, hogy nem fektették le előre a fontos dolgokat, amiknek benne kell lenniük. Mert az rendben van, hogy az SW lakonikus hangvételű, de azért ekkora lyukakat a történetbe ne hagyjunk már.
No de ennyi füstölgés után ideje rátérnem magára a részre. Mert az bizony mindent leszámítva hatalmas volt. Újra megkaptuk mindazt, amiért ezt a sorozatot szeretni lehet. Karakterfejlődés, remek párbeszédek, ultra darkos hangulat és pazar látvány. De haladjunk sorjában. A rész eleje megalapozta a feelinget a Dathomiri hullamezővel. Külön piros pont jár a nyekeregve himbálózó, aktiválatlan droidokért! Itt már éreztem azt a jól megszokott bizsergést, és ez még csak a kezdet volt. Aztán jött Talzin és megszabadította Mault a kínjai egy részétől, plusz még azt is elárulta, hogy az Éjnővéreknek sose lesz végük. Vajon hogyan akarja újra alapítani a klánt? De ez a kérdéskör a mi sztorink szempontjából most irreleváns. Szóval Talzin és Maul. Megmondom őszintén én azóta vártam ezt a jelenetet, mióta kiderült, hogy Maul él. Valahogy úgy képzeltem el, hogy olyan lesz, mint Ventress esetében. Ez az átalakítás egy tökéletes alkalom lett volna arra, hogy megmagyarázzák miként került Maul a Lotho Minorra és egyáltalán hogyan élte túl a kettévágását. Talzin megint olyan tudást mutat be, ami egyszerűen döbbenetes. Lassan ott tartunk, hogy még a halált is képes legyőzni. Kicsit erősnek érzem ezt a boszorkányt most már, remélem őt is elrendezik majd a későbbiekben. Maul transzformációja eszméletlen volt. Nem vagyok horror rajongó, de ez nekem majdnem az volt. Azok az üvöltések közben. Azt is nagy ötletnek tartom, hogy Talzin a csatatéren fellehető droidok alkatrészeiből pótolja ki Mault. Talzin ezután köddé vált, amit azóta csinál, hogy „lelőtték”. Ezen is lehetne merengeni egy sort, de inkább hagyjuk.
Maul visszatért józan(?) esze teret engedett pár érdekes gondolatnak. Ezek közül talán a legelgondolkodtatóbb az volt, amikor a háborúról beszél. Láthatóan ez neki nem újdonság, így feltehetjük, hogy már akkoriban tervbe volt ez véve, amikor még Sidious mellett szolgált. Én a legjobban azt várom, hogy később miként reagál majd a kialakult helyzetre. Én úgy vettem ki, hogy vannak más tervei is, de először a bosszúé kellett legyen a főszerep, hisz ez éltette annyi éven keresztül. Az a mód, ahogy felhívta magára a figyelmet félelmetes volt. Képes volt csak azért lemészárolni egy egész települést, hogy a Jedik komolyan vegyék, és utána menjenek. Az az ötös lefejezés egy kardsuhintással nagyon ott volt a szeren! Obi-Wan nem is tehetett mást, mint hogy odament. Windu viszont kimondta a lényeget: talán jobb lenne elfogni Mault, hisz a sith –ről az információk tárházával rendelkezik, és ez által minden kocka a helyére kerülhet. El tudom képzelni Sidioust, ahogy megtudja, hogy a korábbi tanítványa előkerült. Ez az inkognitójára nézve óriási veszélyt jelent. És itt jön be a képbe Ventress. Ahogy a Tatooine –on iszogat, majd megjelenik Savage vérdíja…..remek, ahogy helyre teszi a többi fejvadászt. Láthatóan már tartanak tőle. Itt megint láthattunk egy jó ötletet, mégpedig a holografikus „újság” személyében. Tök jó, hogy létezik egy ilyen információforrás, amiből a fejvadászok kedvükre csemegézhetnek. Opress –t is beletették, gondolom a Jedik. Úgy voltak vele, hogy űzni kell a vadat, mindegy milyen áron.
A szálak aztán a Rydonián futnak össze, ahonnan kezdve nincs megállás. Obi-Wan még akkor se veszti el a humorérzékét, amikor úgy dobálják, mint egy rongybabát. Ebben az évadban kijárt neki a jóból. Azon szakadtam, ahogy beszólogat Maul –nak. Ventress belépője hatalmas! Nem semmi mi lett ebből a nőből. Régen nem igazán rajongtam érte, de mára teljesen megkedveltem. Ahogy Obival vállvetve harcolnak azt nagyon jó nézni, és persze itt sem maradnak el a kis szurkák. Még jó, hogy Satine nem hallotta a jó lovag egy-két beszólását. Érdekes volt Obit piros fénykarddal látni, plusz azt ahogy Maul kibillenti a nyugalmából. Sajnos azonban nem volt igazából ellenfele Maul –nak, mert a harcuk közben is úgy dobálta az Erővel, ahogy akarta.
A befejezés talán még sose hagyott annyi kérdőjelet maga után, mint ezúttal. Rengeteg megválaszolatlan kérdés van, amiért érdemes várni az ötödik évadra.
Maga ez a Maul dolog nem igazán nyerte el a tetszésem anno, és megmondom őszintén, meglennék nélküle. De ha már így alakult, akkor próbálok ezen túllépni, és meglátni azt a sztoriban, ami igazán érdekes. Ámbár ha a fenti kérdéseimre nem fog válasz érkezni, akkor bizonyosan morcos leszek.
