Újabb nap, újabb Cid küldetés, ezúttal egy bányában kell megszerezni egy ritka nyersanyagot.
Ez az alapsztori, ami csak a gyönyörű és irtó hangulatos hátteret adja a komoly történethez. Itt most a csapaton van a hangsúly, mert Echo kiválása mély nyomot hagyott maga után. Főleg Omega dolgozza fel nehezen a dolgot, és az se segít neki, hogy a többiek látszólag könnyedén veszik. Ez persze nem igaz, de Omega eleve emocionálisabb, mint társai, főleg Tech, aki már a nevéből adódóan is inkább technikai, mint érzelmi vonalon kiteljesedő klón. Tech-et megint sikerült mélyíteni, párbeszéde Omegával a barlangban remek volt, amiben azt ecsetelte, hogy habár ő másként dolgozza fel az eseményeket, attól még ugyanolyan hatással vannak rá.
Hab a tortán a Maruder ellopása, ami az egész küldetést egyfajta identitásválságba fordítja át. Ultra rétegként rakódik minderre, hogy Cid tojik a fejükre amikor segítséget kérnek. Most komolyan! A régi dolgok felhánytorgatásával kell elérni, hogy segítsen? Azt is szájat húzva, majd pár nap múlva? Ráadásul még ki is lép a kommunikációból? Most már ki kell mondani: Cid egy féreg! Nagyon érik a szakítás a csapat és közte.
A rész harmadánál már megcsapott a gondolat, hogy ez több részes sztori lesz, és így is történt. A kérdés immár világos: képes lesz-e megújulni a Batch? Egyre inkább érezhető, hogy ez az út Cid-del egy zsákutca.