Tökéletes prequel epizód volt! Talán a legjobb. És azért csak talán, mert azért a Clone Cadets ?et legyűrni nem egyszerű feladat. Ennek ellenére nem kis bravúrt jelent két első évados történethez egy részben elkészíteni az előzményt. A bábuk a sakktáblán, és most megtudhattuk, hogy keveredtek oda ahol anno megismertük őket.
Ryloth. A bolygót nagy erőkkel ostromolják a szeparatisták, de a védelem ezzel szemben elenyészőnek mondható. Ezt abból lehet szerintem kikövetkeztetni, hogy Di mester zászlóalja mellett csupán Syndulla honvédei állnak ellen az inváziós seregnek. A twi-lek lázadó vezér egyébként jól fel van építve, de hát ezt is vártam. Érthető a viselkedése a későbbiekben (főleg a mészárlás után). Mert az, hogy ledobtak nekik pár doboz kaját meg gyógyszert, még nem sokat jelent (bár azért természetesen több a semminél). Láthatóan Syndulla is inkább katonai segítséget várt volna, erősítést, hogy egyáltalán ne legyen megszállás. Ellenben azt viszont nem értettem miért haragudott Di mesterre, hisz nem kívánhatott többet a Jeditől annál, minthogy az feláldozza a saját és emberei életét csak azért, hogy a twi-lekek elmenekülhessenek. És ha már Di mester. Jól meg lettek szívatva. Szerintem ő katonai segítségre is várhatott, mert elképzelni se tudom, hogyan fordíthatta volna meg a csata menetét pár mentőkabinnyi élelmiszerrel és gyógyszerrel. Bár a lövegekbe az energia cellák nem lettek volna hatástalanok. Di mester és Keeli halála hősiesre sikerült, és ez 99 után már a második jól megkomponált vég. Bár a két karaktert alig láttuk, mégis lehetett sajnálni a halálukat. Főleg Di mester vált szimpatikussá eme röpke idő alatt. Örültem Gobi Gle felbukkanásának is, és szerencsére ő nem volt annyira önérzetes, mint a főnöke, így Di mester legalább kapott egy kis együttérzést a végén. Dao admirális pont bele illett a fentebb vázolt képbe. Sajnos neki is hamar búcsút inthettünk, pedig végre egy fiatal admirálist is láthattunk, akiben szerintem lettek volna még lehetőségek. Az ő röpke feltűnése is jól sikerült. Most szerintem nem panaszkodhattak a szeparatista győzelemre áhítozók, majdnem mindenkit megöltek a Köztársaságiak közül. Ráadásul a flottát is szétzúzták.
Bail Organa és Jar Jar szála is nagyon rendben volt. Több kellemes meglepetés is ért ezzel kapcsolatban, de haladjunk sorjában. Egy új bolygót ismerhettünk meg, Toydariát. Nekem az EPI óta az egyik kedvenc fajom a Toydari, most végre megismerhettük a világukat. Gyönyörű! Watto életviteléből, és magából a karakterből nem gondoltam volna, hogy ilyen fényűző világuk van. A törvényeikről nem is beszélve! Igazi jószívű népség, és Katuunko pedig végképp belopta magát a szívembe. Bár azt azért szomorú volt látni, hogy mennyire elhúzzák a döntést, hisz akkor a Rylothon minden perc drága volt. Bölcs királyhoz méltón megpróbált úgy eljárni, hogy a kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon. Láthatóan nagyon fontos volt számukra a semlegesség és a Kereskedelmi Szövetséghez fűződő kapcsolat, de ezt a gordiuszi csomót egy huszárvágással sikerült elvágni. A szenátorok érvelése nagyon jó volt! Lott Dodd egy igazi alamuszi f*reg, de épp ezért imádom. Örülök, hogy kimondta azt, amit már a Senate Spy után is sejtettünk, hogy Gunray különálló, szakadár Neimoidiainak tekinthető, nekik már semmi közük hozzá. Persze ez nem igaz, de ezzel jól megetették a galaxist. Tehát ha azt vesszük alapul, hogy Lott Dodd semleges, akkor a szavai mind igazak. Így hihették ezt Katuunkoék is (a Toydari tanács eszméletlen jó volt, főleg az, aki majdnem úgy beszélt, mint Watto ). Amin még felkaptam a fejem az a szeparatista szenátus említése volt, amit remélem a jövőben megismerhetünk majd.
Meg kell emlékeznem Jar Jar ?ról, aki fantasztikus volt, és jókora meglepetést okozott. Láthatóan kezd belejönni a szenátorkodásba, nagyon jól együttműködött Organaval. Igazi csapatot alkottak. Persze a kis allűrjei megvoltak, de ettől független fejlődik a karakter. Hogy is mondta Stone parancsnok? ?okosabb, mint amilyennek tűnik?. Jókat derültem a vacsorai mutatványán, és ezek után nekem senki ne mondja, hogy ügyetlen. Azt tette amit kellett, lefoglalta az egybegyűltek figyelmét. Ebben van tehetsége. Ez egy olyan jelenet volt, ami tényleg viccesre és humorosra sikerült, jót nevettem rajta. Főleg azon a Neimoidiain, aki elragadtatta magát, és túl sokáig tapsolt. :D
Az epizód végén pedig nagyszerűen vezetnek át minket az Ambush ?ba, mindemellett Dodd beszólása Organanak még azt sejteti, hogy lesz folytatása kettejük párharcának.
Egy szó mint száz kiváló rész volt, bár mint írtam korábban, kicsit féltem tőle.