Nekem eddig bejön a második évad. Jól megfigyelhető a váltás, mert amíg az első szériában minden Dooku-Grievous és közvetlenül a szeparatisták köré épült, az most úgy tűnik változik. Ráadásul mélyebbnek is találom az eddigi epizódokat. Ugye eddig az esetek nagy részében a háború kirakat részét láttuk. Elfoglalnak egy bolygót, foglaljuk vissza. Építenek egy hatalmas hadihajót ami fenyegeti a Köztársaságot, semmisítsük meg. Persze már korábban is voltak remek párbeszédek, de valahogy megmaradtunk a galaktikus híradók híreinek szintjén. Most úgy tűnik ezen változtat a második évad. Eleve a holocron trilógia egy Jedi belügy, és nem közvetlen a polgárháborúra van kihatással. Ráadásul sokkal inkább érzem személyesnek az egészet, mint a korábbi részeket. A Senate Spy pedig még egy lépcsőfokot jelent az előbb említett folyamatban. Anakin és Padmé kapcsolatának feszegetése, miközben a történet a háborúról is szól, szerintem remekül lett megcsinálva. Talán a korral is jár, de én még nagyon örülnék ilyen részeknek. Tényleg ezek azok a pillanatok, amíg még jobban elmélyítik a kapcsolatokat a karakterek között. Ilyet nem vártam volna ettől a sorozattól, ezért is dupla az örömöm.
Amíg még feltűnő az a keményebb hangvétel ami pl. Bane -t is jellemzi. Ropal halálra kínzása már-már sokkoló. Vizualitás terén is darkosabbá vált a sorozat. Megszaporodtak az esti látképek, a sötét és baljóslatú helyek. Fantasztikus helyszínekben gyönyörködhettünk már ezalatt a négy epizód alatt is.
Szóval az egész sorozat egy személyesebb szintre váltott, aminek én nagyon örülök és bízom a hasonló folytatásban.