Van egy olyan részlet Nemik memoárjában ami Poe és Zorii beszélgetését juttatta eszembe a Kijimin.
"Lesz olyan, hogy kilátástalannak tűnik a harc...magányunkban elcsüggedünk az ellenség erejének láttán."
Poe pont így érzi: Crait-en senki nem jött segíteni, él benne egy nagy adag kilátástalanság is az ügyük kapcsán. Ebből egyenesen jön, hogy magányukban elcsüggednek. Zorii válasza kiváló, hogy nincsenek egyedül, mert sok más világon is hasonlóan látják a dolgokat, csak meg kell szólítani, és egybefogni őket. Nemik pont erről beszél. Csodás!