Az előző rész a feszültség tetőfokán fejeződött be, és hála égnek nem kellett (most sem) egy hetet várni a folytatásra. Ha valami jó volt ezekben az etapokban, hogy kerek egész történeteket kaptunk, három részre bontva. A várakozás izgalma dupla volt, mert itt nem csak az aktuális sztori vége várt ránk, hanem a sorozaté is. Mit is lehet mondani….az lett volna meglepő, ha pont a lezárás nem lesz zseniális. Az lett.
Kleya szöktetése elég keményre sikeredett. Először is túl sokáig kellett győzködni Cassianéknak, hogy menjen velük, amely idő alatt bőven oda tudott érni a kommandó. A lány indokai furák voltak, úgy beszélt a yavini sejtről, mintha nem egy oldalon állnának, és ahol majd megbüntetik (miért is?).
A végén azonban kötélnek áll, ám az út Heerten és fogdmegjein keresztül vezet. Bizony el is fogták volna őket ha nincs K2SO, aki a Ghormanon látott hatékonyságát most a jó oldalon kamatoztatta. Még így is brutál félelmetes volt, és ahogy pl. pajzsként maga elé tartotta a kitört nyakú Heertet, az még a legkeményebb akciófilmeknek is becsületére válna.
Közben szorult a hurok Partagaz és a BBI körül, és azzal, hogy Cassianék megléptek meg is pecsételték az őrnagy sorsát. A tudása a Halálcsillagról és a sorozatos kudarcok már túl soknak bizonyultak. Egyszerű elbocsájtás az ő tudásával szóba se jöhetett. Halála elegáns volt. Ki gondolta volna, hogy Nemik kiáltványát hallgatja majd a vég előtt? Szívesen belenéztem volna a fejébe, milyen gondolatok kavarogtak benne. Valamilyen szinten mintha lebilincselőnek tartotta volna ezt a beszédet, talán még szimpatizált is vele. De az is lehet, hogy csak a saját kudarcát élte meg benne. Ezt már sose tudjuk meg. Lagret megérdemel egy pacsit, amiért megengedte felettesének, hogy úgy egyesüljön az Erővel, ahogy maga szeretné.
Legnagyobb részt a Yavinon történtek az események, ami nem mellékesen fantasztikus bővítést kapott a második évadban.
Örültem a jelenetnek amiben Saw és Mon vitáznak, mert szépen megágyaz Mothma későbbi, RO-ban elhangzott mondatának, miszerint Saw sok problémát okoz a Lázadásnak.
A kissé foghíjas tanácsban örömmel fedeztem fel Raddus admirálist, de kellemes volt viszont látni a RO két pesszimista szenátorát is. Tényleg mindenkit sikerült visszahozni, így kicsit jobban fájt, hogy pont Bailt nem, annak ellenére, hogy Jeremy Brett kiváló volt a szerepben. Most gondoljuk el milyen lett volna ez Jimmy Smith-el. Na mindegy, ez van.
Apropó Bail. Engem szinte mellbevágott mennyire mereven áll a birodalmi fegyver kérdéséhez. Szinte akadékoskodik, pedig ha tudná, hogy a bolygója és ő fogja bánni ennek a fegyvernek a létrejöttét….
Itt jön be a második nagyon tetszetős dolog, méghozzá Luthen szellemének átható jelenléte. Halála után szinte központi téma, sokat beszélnek róla, ami továbbra is kiemeli jelentőségét és jól rezonál azzal a gondolattal, hogy mindazért amit itt látunk, nagyrészt neki járna köszönet. Végre megtapasztaltuk miként viszonyul a Szövetség ahhoz az emberhez, aki bár megkérdőjelezhető módon, de elévülhetetlen szerepet játszott a Lázadás nagyobbá tételében. Már saját társai se tartják hősnek, sőt, egyenesen a Saw-hoz tartozó radikális vonalba sorolják úgy, hogy nem ismerték őt. Cassian erkölcsi tartását (fura ezt írni egy gyilkosról) mutatta, hogy még úgy is kiállt barátjáért és mentoráért, ha nem volt felhőtlen a viszonyuk. Láthattuk Wilmon és Vel reakcióját is, ez utóbbi kapcsán pedig még az Aldhani hősei is felkerültek.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy Wilmonról is írjak pár szót. Különleges karakternek tartom annyiból, hogy nem lett belőle hős, de még csak tragikus áldozat sem. Sokkal inkább annak a példája, hogy lehet valaki úgy is fontos, hogy mindig ott van amikor szükség van rá, mint barát és ferrixi bajtárs. A sorozat első részében amikor feltűnt az apja mellett, senki nem mondta volna meg, hogy szinte mindenkit túlél majd. A legutolsó mellékszereplő volt. Zseniális.
Kleya is megkapta a maga lezárását. Elveszve és megtörve érkezett a Yavinra, ám később egyre inkább ráeszmélt, hogy van esélye egy új életre, amiben Vel nagy segítségére lehet (akár társként is). Megható volt látni a tekintetét, ahogy a lázadó katonákat figyelte. Luthen mellett az ő műve is ez az egész, amit nem dobhat csak úgy el. Ezért volt minden, és ezt Kleya a gyásza oszló ködén keresztül végül megértette. Luthen szellemi örököseként továbbra is a Lázadást kell szolgálnia! Lear is ezt akarta volna.
Bail Organa a rész végén szépít a vallomásával, amiben gyakorlatilag belátja, hogy fafejű volt. Örültem ennek a beszélgetésnek, mert e nélkül kicsit keserű maradt volna a szám íze Bailt illetően.
A lezárás egy olyan montázs, ami akár Cassian diadalmenete is lehetne, ha nem tudnánk, hogy azon az úton indul el épp, ami végén pár nap múlva halott lesz. Mindenki és minden a helyére kerül, ami Krennic esetében egy csillagromboló hídját és a Halálcsillagot, míg Dedránál a Narkina 5 kilátástalan börtönét jelenti. Nála azt vártam mikor lép le az éjszakai padlóra, ami végül most elmaradt, de később talán ez is megtörténik.
Láthatjuk Melshi gyakorlatozó csapatát is, majd az Erő-gyógyító vet Cassianra jelentőségteljes pillantásokat, mintha tudná, eljött az a pillanat, amit korábban megérzett. Cassian Andor elindul, hogy beteljesítse végzetét, és átadja a stafétabotot a galaktikus történések mitikus hőseinek.
SZERK: bocsánatot kérek Bix-től, hogy kifelejtettem. Ő és Cassian kisfia adta meg a pozitív lezárást. Cassian ugyan meg fog halni, de a fiának egy jobb kort segít megteremteni. A szememben ezzel a pátosszal emeli a RO végi tragikus véget ez a jelenet.
