Megszületett az animációs sorozatok Andorja! Egyszerűen annyi mindenben üt el a nagy elődöktől, hogy ennél jobb hasonlatot keresve se lehetne találni. A tíz részes hosszúság, az egybefüggő és roppant feszes történet, a noir hangulat, az egyedi helyszín és a néhol horrorba hajló jelenetek mind-mind olyan elemek, amik korábban csak néhol tűntek fel a sorozatokban, itt viszont ezek uralják a nagy képet. A főszereplőhöz és az alvilági témához illően itt nincs mókázás vagy könnyedség, helyette van minden manírt nélkülöző kőkemény karakterábrázolás. Az Acolyte után talán ez nézeti magát a legjobban, melynek kulcsa a szorosan összefüggő történetvezetésben keresendő. Alvilági sorozat lévén a karakterek egytől-egyig kemény arcok, a készítők pedig nem mentek a szomszédba egy kis keménységért és halálért. Arra pl., hogy Maul eredeti csapatából az évad végére senki nem marad, egy lyukas garast nem tettem volna. A történet megmutatja, hogy nem túl kifizetődő a galaxist uraló sith nagyúr bukott tanítványának lenni. Sidious mindent és mindenkit ráküld Maulra, ami a képernyőn sose látott intenzitásban jelenik meg. A részek topikjában volt szó róla, hogy itt a Birodalom olyan elsöprő erőként van jelen, amit korábban talán csak a fentebb emlegetett Andor sorozatban láttunk. Mennek előre az arctalan katonák, kifogyhatatlan mennyiségben. Ennek köszönhetően minden akció jelenetnek súlya van, amik ennek ellenére nem csapnak át öncélúságba. Ha szigorú akarok lenni, akkor a fénykardpárbajoknál felfedezhető némi túltolás, de igazából ez csak csepp a tengerben, amit nem nehéz elnézni. Annak fényében pláne, hogy emberemlékezet óta nem kaptunk ennyi fénykardpárbajt, ráadásul ilyen minőségben. Egészen a TCW-ig kell visszamenni az emlékekben, ami nem tegnap volt. A karakterek annak ellenére érdekesek, hogy sokuk sorsát pontosan ismerjük. Az újaknál viszont mindig ott lebeg a bizonytalanság, ami bőven kölcsönöz izgalmakat a sorozatnak. Daki, Devon de említhetem a Lawson családot és körét is, akik abszolút „nincsenek biztonságban”. Ez annyira igaz, hogy Lawson százados elvileg meg is halt az utolsó részben. Persze ezzel még várjunk, de ha tényleg ez a helyzet, akkor ez is egy új elemnek számít majd a sorozatok történetében. A sztori 99%-ban a Janix-on játszódik, ami tökéletes háttere a komor eseményeknek. Nem rohangálunk egyik bolygóról a másikra, így nem szakítja meg semmi a szemünk előtt kirajzolódó drámát. Abból pedig a végére akad elég: a sorozat egésze mesterien van felépítve, a feszültség és a tét részről részre emelkedik, az utolsó két részben pedig kulminál, ahogy kell. A látványvilágról is írnék pár szót, mert a sorozat újszerűségéhez igazodva, ebben is történtek változások. Ez a 3D animációs-koncept festmény kombináció valami durván jó mixet alkotott. Egyszerre volt újszerű és klasszikus hatást keltő. Jó érzékkel sikerült összegyúrni a két technikát. Az igazat megvallva semmi rosszat nem tudok mondani a Maul-Shadow Lordról. Az Andor után újra egy roppant nagy elismerést hozó művet tett le az asztalra a Lucasfilm, ami igazán megsüvegelendő. Nem is lehet más a zárszó, mint hogy jöhet a második évad! Utólag nézve nem csodálom, hogy szinte azonnal berendelték.
