A hét csillagászati képe - Csillag(ász)ok háborúja
A légkör turbulens mozgása jól ismert a távcsövet használók körében, különösen a nagyobb átmérőjű műszerek esetében. Mint ahogy nyári forróságban aszfalt felett elnézve a távoli tárgyak szüntelenül vibrálni látszanak, pontosan úgy mosódnak el a finom részletek is a nagyobb távcsövekben. A hatás a mai 6-10 méteres távcsöveknél olyan jelentős, hogy egy csillag kepe egy adott pillanatban több száz apró kis foltra bomlik szét. Ezek össze-vissza ugrálva a távcső elméleti feloldóképességénél jóval nagyobb foltként képezik le a csillag képét egy hosszabb expozíciós idejű felvétel során.
A légköri nyugtalanság elleni harc fegyvere az adaptív optika, melynek egyik fő eleme egy deformálható tükör. Másodpercenként 10-100-szor megmérve egy fényes csillag torzítottságának mértékét (ún. hullámfront-érzékelőt használva) e tükör alakját úgy módosítják, hogy a mesterségesen létrehozott optikai hibák pont korrigálják a légkör által keltett hibákat. Így a távcső felbontóképessége nagyban javítható, így halványabb objektumok és finomabb részletek rögzíthetőek. Amennyiben az adott látómezőben nincs megfelelően fényes csillag, úgy egy nagyteljesitményű zöld lézert fókuszálnak a légkör 90 km-es magasságban levő, nátriumban gazdag rétegére, ahol ezáltal egy fényes foltot, ún. műcsillagot hoznak létre. Egy ilyen lézernyaláb látható a képen, a 6,5 méteres MMT (Arizona, USA) kupolájából kiindulva.
A felvétel Canon EOS 20D fényképezőgéppel készült, 2,8/70?200 Sigma teleobjektívvel, 70 mm-es fókusszal, f/5,6 fényerővel. Az érzékenység ISO 200 volt, az expozíciós idő hossza pedig 5 perc.
Forrás: hirek.csillagászat.hu