Ezt a jelenetet nevezték anno mindent megmagyarázónak. És valóban. Obi-Wan és Padmé kettőse nagyon jó, a színészek remekelnek. Padmé talán itt kapja a legnagyobb dózist, Obi pedig nem kíméli. Újfent a sírással küszködve, de tényszerűen tálalja az eseményeket. Érdekes Padmé reakciója, aki először majdnem neki megy Obi-nak, amiért az szörnyű dolgokat mondd Anakinról, majd nem akarja elhinni amit hall. Szegény lánynak itt kezdődik az összeomlása, és ez annyira jól átjön! Bravo Natalie!! Mielőtt Obi elmegy, még bevet egy cselt, amivel kiugraszthatja a nyulat a bokorból. Félreérthetelenül céloz rá, hogy ő bizony most megy és legyakja Anakint. Padmé érzelmeire hat, sikerrel. Sajnos nem tudja, hogy ezzel halálra is ítélte a lányt. De ez már másik fejezet.
A zenéről is kell beszélni, ami egyszerűen zseniális! Egyre csak fokozódik, majd akkor lesz a legdrámaibb amikor a Mustafarra váltunk, és a kamera végigpásztáz a hullaházon. Vader tettének súlyosságát nagyon jól kiemeli, és ekkor ötölhet fel a nézőben először a helyzet mélyen tragikus, és egyben visszafordíthatatlan volta. A metamorfózis lassan befejeződik, de azért még a nyomokban fellelhető Anakin hullat egy könnycseppet. Sajnos ő is hamarosan eltűnik a sötét oldal útvesztőjében.
Szólni kell még a jelenetek kompozíciójáról is. Obi és Padmé világosban, szinte verőfényes időben találkoznak, ami a filmnek ezen pontján kicsit furcsán hathat, de mégis remek kontrasztban van az ezt követő mustafari képekkel. Nekem mindig a mennyek jutnak eszembe a gyönyörű napos verandáról, míg a mustafarról a pokol legmélyebb bugyrai. A kettő közötti hirtelen váltás pedig még élesebben kiemeli, hogy az egyes karakterek mennyire eltávolodtak egymástól.
További érdekesség még, hogy amíg Anakin a közelben volt, sose láthattuk ennyire világos helyszínnek a verandát.