Robert Watts, Jim Bloom társproducer és Norman Reynolds látványtervező jó néhány repülőjegyet felhasznált, miközben a Jedi forgatásához megfelelő helyszínt kerestek. Hatalmas őserdőre volt szükségük, égig érő fákkal, amely az Endor zöld erdőbolygónak felelt volna meg, a Tatooin sivatagbolygó számára pedig a világ legnagyobb homokdűnéire. Háborítatlan homoksivatagot kerestek, ahol nyoma sincs emberi településnek, és hegyek sincsenek a háttérben. A németországi Schwarzwald és a tunéziai Touzer látszott a legalkalmasabbnak, bár a Lucasfilmnél erősen lobbyztak amellett, hogy mindkét részt otthon, Amerikában forgassák le.
Csakhogy forgatókönyv nélkül igen nehéz volt bármelyik helyszín mellet is dönteni.
Augusztus végén már Robert Watts is számolta a napokat, hogy mennyi ideje maradt a januári forgatásig, miként tudja egyeztetni a kilenc stúdióban induló munkákat. A forgatócsoport tagjait is készenlétben kellett tartania, nehogy elcsábítsák őket egy másik produkcióhoz.
Az ő igazi problémája azonban nem is annyira a forgatáshoz szükséges helyszín és csapat előteremtése volt, mint inkább a hiányzó forgatókönyv.
A film számára a forgatókönyv olyan, mint az épület számára a tervrajz: minél részletesebb, annál kevesebb félreértés adódik, és az eredmény annál tökéletesebb lesz. Egy ilyen összetett produkciónál, mint amilyen a Jedi, minél előbb szükség van a forgatókönyvre. Rober Watts-nak el kellett döntenie, hogy mikor milyen díszletet építsenek az Elstree-ben, és ehhez pontos instrukciókra volt szüksége. De nemcsak a díszletekről volt szó, hanem a jelmezeket is meg kellett tervezni és el kellett készíteni, a kellékeket és a trükköket nemkülönben.
Novemberben tehát megbeszélésre ült össze Londonban Kazanjian és társproducerei, s nem győzték a fejüket csóválni. Alig tíz hét múlva kezdődött volna a forgatás, és még mindig hiányzott a forgatókönyv, ez a tény pedig egy olyan film esetében, aminek nem szabad elmaradnia a Csillagok háborúja és A Birodalom visszavág színvonalától, felér egy halálos ítélettel. Elhatározták, hogy két nap múlva rohamcsapatot küldenek Kaliforniába, és Kazanjian azzal az ígérettel zárta a megbeszélést, hogy tíz napon belül mindenki kézhez kapja a forgatókönyv egy-egy példányát. "Forgatókönyv nélkül nem jövök vissza" - ígérte, és a jelenlevők nemigen tudták eldönteni, tréfál-e vagy komolyan gondolja.
Időközben lemondtak a német és a tunéziai forgatási helyekről, s már csak az arizónai Yuma sivatagról és a kaliforniai Crescent City erdeiről beszéltek, de egy urolsó ellenörzést még szükségesnek tartottak.
A Jedi költségeit 32,5 millió dollárra tervezték, ami még 1981-ben sem tűnt soknak. A költségvetést azért lehetett ilyen alacsonyan tartani, mivel a vizuális effektusok legnagyobb részét Lucas saját stúdiójában, az ILM-ben készítették. Egy másik produkciónak legalább 50 milliót kellett volna fizetnie egy olyan filmért, mint a Jedi. Ha az ember meggondolja, hogy a Jedi a világ két legsikeresebb filmjének a folytatása, és legalább százmillió dollár bevételre számíthat, azt hinné, hogy Lucas és Kazanjian túlzásba ment a takarékossággal. Kazanjian azonban kitartott elhatározása mellett, mondván, hogy könnyen elveszítheti az ember a pénzügyi ellenőrzést egy olyan produkció felett, mint amilyen a Jedi.
Minden a pénz körül forgott, hiszen az egyes beállítások elképesztő összegeket enésztettek fel. Tudván, hogy egy blue-screen felvétel matte paintinggel 20 ezer dollárjába kerül az ILM-nek, az ember tényleg meggondolja, kifizetődő-e felépíteni 28 ezer dollárért a díszletet, amit aztán újra szét kell bontani, és a forgatás alatt meg kell tölteni statisztákkal.
Kazanjian emlékezett rá, hogy egy alkalommal a Millennium Falcont a homoksivatag díszletéből a lázadók hangárjába kellett volna átszállítaniuk: "Felhívtam George figyelmét arra, hogy ez 40 ezer dollárunkba fog kerülni, mire így szólt: >>Hagyd, majd az ILM ráfesti<<. Így a aztán ez a beállítás blue screen technikával készült, s kétlem, hogy bárkinek is feltűnt volna, hogy nem valódi hangárról van szó, csupán egy festményről. Ily módon is takarékoskodtunk." Kazanjian bevallotta, hogy gyakran nehezére esett megfeledkeznie arról, hogy ő nemcsak a produkció vezetője, akinek az a feladata, hgy a költségvetést nehogy túllépjék, hanem rendező is, akinek tisztában kell lennie, hogy a lehető legjobb filmet készítse. "Az embernek tisztában kell lennie azzal, hogyha figyelmen kívül hagyja a költségvetést, és több pénzt ad ki valamely díszletért vagy egy színészért, vagy meg kell változtatnia a forgatási tervet, avgy ezerféle egyéb okból kell költenie, akkor ajánlatos elgondolkodni azon, honnan fogja megspórolni ezt a külön kiadást" - magyarázza Kazanjian.
folyt. köv.