A könyv jól kiegészítette a Csillaghullás eseményeit, és nagyon kellett az itteni győzelem ahhoz, hogy a Csillagfény pusztulása ne legyen még tragikusabb. A könyv első fele kicsit lagymatagabb volt, viszont a második fele tömény akció és dráma. Egyre jobban csúsztunk lefelé és az elején viccelődő padawanok a végén drámai hősökké váltak. Reath Jedi lovaggá válásának örültem a legjobban. Alapvetően egy könyvmoly Jedi palántából egy remek harcos és az igazság bajnoka lett, a Nihil-konfliktus alatt. Chomac lelépése elég súlyos volt és stílusos is, a benne tomboló sötét érzések miatt is. Nem tudom mennyire lesz kezelhető a helyzete azzal, hogy elment. Attól még az érzései megmaradnak és az Erőt is tudja használni. A problémái nem fognak megoldódni attól, hogy letette a fénykardot és elhagyta az övéit.
Valószínűleg ez is hatalmas szomorúsággal töltötte el, amiért bosszút szeretne állni. De ez csak tipp.
Yoda volt a fény az éjszakában. Feltűnése tényleg a regény egyik legjobb jelenete. Az utolsó mondatai pedig előrevetítik, hogy a jó öreg mester és az embere kulcsszerepet fog játszani a Névtelenek és a Nihil elleni harcban.
Ezzel is nagyon egyetértek! Eddig minden regényben feltűnt ez a szál, de itt már szinte mindenki meleg volt vagy leszbikus. A végén már én is csak nevettem az egészen.... Biztos életszerű, hogy minden egyes esetben amikor valaki szerelmes lesz a másikba, a viszonozza. Egyszer se volt rá példa amikor azt mondja a másik fél bocs', de én nem ilyen érzelmű vagyok. Eddig ebben a regényben volt ez a leghangsúlyosabb, egy pontot le is vontam emiatt. Amíg a sztori leköt addig ezeket elnézem, de nem örülök neki.