Három okunk is lehetne húzni a szánk.
1. Megint Tatooine…
2. Nem haladt előre semmit a fővonal
3. Ezt a szörnyet megöljük sztorit már az első évadban is eljátszották.
Az igazság ezzel szemben az, hogy ezeket a szájhúzásra kis rosszindulattal okot adó dolgokat olyan keretek között tálalták, hogy a sorozat egyik legjobb részét sikerült összehozni.
Az első pár perc maga volt a gyönyör azzal az ismeretlen várossal. Máris az egyik leghangulatosabb helyszín a sorozatban. A vörösen izzó, fenyegető szemek nem olyan lények voltak, mint a Fort Anaxes-en látottak? Kihaltak az utcák, de azért a rozoga épületekben volt élet. Valami külvárosban járhattunk. A gamorraiak harca frankó volt, már csak azért is mert így eloszlatták azt a tévhitet, hogy semmirekellő faj, és ezáltal érthetetlen miért tartoznak Jabba testőrségébe. Most már tudjuk, hogy annyira azért nem impotensek.
Az akció jó volt, bár várható végkimenetellel. Gore Koresh jól rábatyott a gyűjtőszenvedélyére. Pont egy élő mandiról akarta levenni a páncélt. Ejjj. Így a végén őt ették le az oszlopról a kis állatkák.
Ezután ismét a Tatooine felé vettük az irányt, ám most nyoma sem volt annak az EPIV-es utóíznek, mint a Gunslinger esetében. A megérkezésénél teljesen más szögeket alkalmazott Favreau és ez szerintem így is van jól.
Újfent találkozhattunk Pelivel, aki kellemes összekötőkapocsként működött az első évaddal. De ami eztán jött…
Először is úgy tűnik Din Djarin már az első évadban se véletlen bratyizott a buckalakókkal. Mint most kiderült, majdnem puszipajtások. Perfektül „beszéli” a nyelvüket, és nagyon egy húron pendül velük. Valószínűleg jó hosszú közös történelmük van. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek bejött, hogy kicsit jobban is belementek a buckalakók kultúrájába. A massifok és később a táboruk totál EPII feeling volt nekem. A faluban már vártam mikor kerül szóba Anakin rémtette. Iszonyat hangulatos volt.
Csak úgy, mint Mos Pelgo, amit először raktak fel a bolygó térképére. A település vagy kolónia még az eddig ismert városoktól is nagyban különbözik. Igazi lepukkant bányász telep, pár házzal. Itt ismerjük meg Cobb Vanth-ot, aki már ismerős az EU-ból mint Boba Fett imposztor de amit itt levágott az hatalmas volt. Az év végi mellékszereplő szavazáson nálam már most nagy eséllyel indul a győzelemért. Igazi, kicsit vagány, de roppant jószívű és jólelkű embert ismerhettünk meg benne. Nem tudom milyen volt a könyvben ahol feltűnt, de itt nagyon szimpatikus. A siklója is megér egy misét, ami gyakorlatilag olyan hajtóműből állt, amilyen kettő is volt Anakin podján az EPI-ben.
Aztán Boba páncélja láttán kicsit megdobbant a szívem. Pedig ágáltam ellene, hogy ne tűnjön fel még a vért se mert minek, de most, hogy láttam semmi bajom nem volt vele, sőt. Látszott rajta, hogy kicsit megmarta a gyomorsav, megkopott rajta a festék, de annyi baj legyen. Ezen a ponton meg voltam győződve róla, hogy Boba Fett halott és az első évadban csak a készítők játszadoztak velünk.
De maradjunk Cobb-nál és a telepeseknél. A férfi visszaemlékezése az epizód egyik legjobb része! Ahogy szinte végtelenítve nézik a második Halálcsillag felrobbanását, mintha nem hinnék el és ünnepelnek, erre máris belép egy újabb banda és lemészárolja őket. Döbbenetes jelenetsor volt. Tökéletesen visszaadja azokat az időket, és hangulatot, ami az ilyen szegény világokon uralkodhatott. Rövid ünneplés, aztán jött valami újabb hadúr, aki újra nyomorba döntötte a szegényeket. Ezeknek az embereknek mindegy volt ki van hatalmon. Súlyos volt ezzel most így szembesülni.
A rész sztorijának magva nem más, mint harc egy igazi élő Krayt sárkány ellen. Erről a lényről ugye már hallottunk pár utalást, sőt a csontvázát is megcsodálhattuk az EPIV elején, de ez az első alkalom, hogy egy élő példány is tiszteletét tette. De még milyen tiszteletét! Emlékezetes performansz volt annyi szent, és hát nem egy Süsü féle tűzokádóval volt itt dolgunk. Tömény savat okádó sárkány a kicsike! Szerintem ez egy briliáns és eredeti ötlet, nálam nagy piros pontot ért. Az akció nagyon látványos, viszont a telepesek és buckalakók összefogását nem vitték túlzásba. Értem ezalatt, hogy a végén nem borultak egymás nyakába, inkább a sajátjaikkal foglalkoztak. Nagyon tetszett ez a realistább, visszafogottabb megközelítés. És ha már realizmus… Ahogy vágták le a húst a nagy állatról az remek volt. Egy kis felső comb még Djarinnak és BY-nek is lehullott, gondolom a Cresten majd grilleznek egyet.
Aztán jött az epizód vége, amit természetesen nem hagyhatok szó nélkül. Habár a stáblista nem erősítette meg, de kétlem, hogy Rex-et láttuk volna, így marad Boba Fett! Az ő ábrázata is kicsit savasnak tűnt, ami szinte biztossá teszi a kilétét. Ezek szerint csak kimászott a veremből a vén lókötő. Viszont az érdekes sztori lesz, hogy hagyta el a páncélját és eddig miért nem szerezte vissza. Kétlem, hogy ne tudta volna hol van.
