A harmadik másodperctől látszott, hogy erre a szálra fűztek fel mindent az évadban. Úgy kezdődött mint egy mozifilm. A rész mindent megtestesített amivé ez a sorozat fejlődött. Magasan egyedi stílus, fantasztikus látványvilág és a Köztársasági éra elmélyítése. Esszenciális!
A kezdés sokat sejtető, mert mint kiderült, azok a csaták zajlanak már nagyrészt amik az EPIII-ban is majd a 66-os parancskor. De ne siessünk, mert a rész elejei ütközet is káprázatosra sikeredett, megágyazott a résznek. Döbbenetes hova jutott látványban ez a széria. Imádtam minden másodpercét, aztán jött Anakin és olyan ötletesen lerendezte a csatát, ami korábban nem volt rá jellemző. Inkább Obi-Wan volt ilyen stílusú, emlékezzünk csak hogy szívatta a Christophsis-i csatában Loathsom tábornokot.
Az első meglepetés a Fulcrum név feltűnése volt, amit ugye tudjuk kinek a fedőneve volt a Birodalom idején. Na most kiderült, hogy elvileg egy Saw Gerrera által használt frekvenciáról van szó.
Aztán persze feltűnik Ahsoka, és onnantól kezdve sokszor párás lett a szemem. Főleg a felismerés után, hogy ezek a búcsú percei, mert az egész történeti vonal szétválik és amíg az egyik az EPIII-ba vezet, a másik a Mandalore-ra! Így választ kaptunk, hogy miért nincs Ahsoka és Rex az EPIII-ban. Filoni talán nem alkotott nagyot a Mandi részével, de itt szerintem megint bizonyította, hogy igazán tehetséges! Remekül oldotta meg a feladatot.
Persze még az elválás előtt voltak olyan finomságok, mint Obi-Wan újból előkerült érzelmei Satine iránt, ami reflektál Anakin későbbi dilemmájára is. Választ kaptunk arra hogyan kezeli az ilyen veszteséget egy igazi jedi. Obi-Wan szövege Anakinnak is lehetne intő jel, aki talán ezért is gondolta később azt, hogy Obi-Wan nem lehet a saját és felesége ügyének megsegítésére.
A második finomság az, ahogy Ahsoka beolvas a két jedinek! Itt is megerősítést nyertek érzései, és szó sincs arról, hogy visszatérne a Rendbe. Legalábbis egyelőre. Lehet ha minden jól alakul újra csatlakozik, de sajnos nem így történt. Megható jelenet volt az Ahsoka mintás klónok feltűnése, amit megint csak sikerült frappánsan elővezetni. Hihetetlen mennyire lojálisak tudtak lenni azok a katonák, akik fejében ott ketyeg az időzített bomba.
A harmadik dolog ami feltűnt itt, hogy egy olyan katonai akciót mint Mandalore ostroma, gyakorlatilag két jedi döntése alapján léptek meg. Korábban erről napokig vitáztak volna a szenátusban, vagy a jedi tanácsban... Akkora már a káosz, hogy saját hatáskörben is tudnak dönteni ilyen fajsúlyos ügyben?
A búcsú a végén, ahogy Anakin és Obi elindulnak Coruscantra, máris lepergette a szemem előtt az EPIII-as kezdő képsorokat. Na és persze az utolsó pillantások mester és egykori tanítvány között...szívfacsaróak.
Aztán eljutunk Mandalore-ra, ami csak felvezetése volt az előttünk álló gyönyörnek, de már annak is pazar. Ahsoka elemében, igazi jediket idézően akciózik, szinte torna gyakorlatokat hajt végre, olyan könnyedséggel mozog a csatában. Itt van a csúcson, ezt is megértük és jó, hogy láthattuk (mondjuk aki fennakad a TROS akcióin az ezekhez mit szól?). A bolygón aztán feltűnik az összes söpredék, élükön Almec-al, akit már az első szereplése óta rühellek. Remélem végre megkapja ami jár (nem börtönre gondolok). Jó volt Gar Saxon szereplése is, ezzel Ursa Wren után egy újabb Rebels karakternek ágyaztak meg.
Maul Obi-Wan fóbiája már-már megmosolyogtató, bár most van egy olyan érzésem, hogy nem (csak) megölni akarja, hanem valami mást is. Vajon mi lehet az?
Fantasztikus rész volt, a sorozat egyik legjobbja, és mi lesz még itt.