Egy nagyon jó írás Szoboszlairól a poolbarátok oldalról. Amiért beteszem ide, hogy Szoboszlai neve helyére bármilyen személyt vagy franchise-t beírhatunk, a megállapítások univerzálisak. Kollektív népbutítás történik, sekélyes gondolkodásra nevelés.
...Én elmondom mivel van itt a hatalmas probléma. Az emberekkel. Akik általában a dolgos hétköznapokban kétféleképpen tudnak hozzáállni egy sportolóhoz: istenítik, vagy kárörvendenek rajta. k*rvajó vagy szar. Ez a két legegyszerűbb szemlélet létezik. Valaki gólokkal csillog, vagy nagyképűen besül, sokaknak a koordináta-rendszerében mindösszesen ezek az opciók állnak rendelkezésre, más megfejtés nincs. Az, hogy valaki fejlődési szakaszban van, nem megy neki minden egyről a kettőre, az már egy zavaró tényezős szituáció, ilyenkor az ember gondolkodás helyett keres egy egyszerű megoldást, amin kiélheti magát. Lehúzza Szoboszlait, vagy gyűlölködik a kócos egyiptomin, ahelyett hogy arra gondolna, Arne Slot még csak most kezdte átformálni a Liverpoolt, itt mindenkinek időre van szüksége.
A kattintásvadász médiahelyzet még inkább nehezíti az objektív látást mindannyiunk számára, hiszen a média folyamatosan nagyot akar mondani. Vagy szívecskevadászat során túloznak. Vagy meghökkenést akarnak generálni. Vagy dühös, gúnyos tömegeket keresnek, és így hergelik az átlagembert. A médiamunkások 95 százaléka mindent akar, csak tájékoztatni nem, és mivel az átlagember is idővel ezen a póluson kezd gondolkodni, így a műveletlen, fáradt, betegeskedő, vagy egyszerűen csak problémákkal küzdő emberek nem tudnak már összetett történeteket, folyamatokat értelmezni. Ha Dominiknak drága a karórája, de már megint nem lőtt gólt, holott múltkor még nagy volt a szája, akkor egy alibijátékos. Jöhetek én bármilyen érvvel. „Labda nélküli mozgásban kiemelkedő? Hát mit hadoválsz te nekem fotelszakértő?! Ne a labda nélkül mozogjon, hiszen aki focizott világéletében, az tudja, hogy alibizik!” „Az edzője dicséri őt? Hát persze, hogy dicséri, másképp nem tudnának belőle pénzt csinálni! A vak is látja, milyen gyenge!”
Ilyenkor sok esetben sajnos veszett fejsze nyele bármifajta érvelés, mert még ha el is gondolkodik az illető az érvemen, másnap egy újabb hergelő médiacikk szépen visszazökkenti őt a korábbi valóságába, ahol sokkal komfortosabb utálkozni.
Aztán persze lehet azt mondani, Dominik is hibás ebben. Felejthetetlen nyarat akar nekünk varázsolni, nem sikerül. Egyszer sok gólt ígér, aztán kevés lesz belőle. Ígérget itt nekünk mindenfélét. Holott csak arról van szó, ami a szívén, az a száján. Én azt tapasztaltam meg, hogy a hivatalos oldalnak adott interjúiban folyamatosan ugyanazokat a közhelyeket puffogtatja, ugyanazokat a paneleket ismétli el, mint a többi játékos. Értelmetlen lefordítani, mert semmi újdonságot nem mond. Míg a magyar nyelvű interjúiban jobban szeret picit kitárulkozni, őszintén elmondani a vágyait, mert komfortosabbnak érzi a közeget. Szerintem nekünk, szurkolóknak ezt el kell fogadnunk, így kell őt támogatnunk. Aki a Liverpool szurkolója lesz, az elfogadja a játékosát olyannak, amilyen, és úgy próbálja őt végig támogatni az esőn és a viharon keresztül. Ugyanúgy Darwint, Szalaht, vagy Szoboszlait. Legyen különc, legyen kicsit bolondos, vagy önzőbb, mint mások, esetleg őszinte, nem megyünk neki, nem utálkozunk.
Aztán aki nem így látja, azt ha van energiánk, akkor próbáljuk meggyőzni az igazunkról minél kevesebb személyeskedéssel (nekem is nehéz), vagy ne foglalkozzunk vele. Így az írás végére elkanyarodtam a fő kiindulóponttól. Bízom benne, Domi javulni fog. Már most is a játék számos elemében kiemelkedik még a világ legerősebb bajnokságában is, de bízom benne, hogy labdával, közvetlenül a kapu előtt is abszolút a legjobbak közé fog tartozni. Bízom benne, május végén közelebb lesz a 25 gól+gólpasszhoz, mint a 10-hez vagy a 15-höz. De a legfontosabb az lesz, a csapat fejlődjön, a játékosok fejlődjenek, a Slot-projekt haladjon előre. Mi pedig lehetőleg ne gúnyolódjunk, ne gyűlölködjünk. Érvekkel kritizáljunk. Szurkoljunk, mert You”ll Never Walk Alone a himnuszunk.
Az új éra első mozgóképes alkotása! Akkoriban nem is gondoltuk mi minden vár ránk a későbbiekben.
