Martin inditékai kapcsán: az ő munkásságát alapvetően három részre lehet osztani. Először volt egy rövid életű irói karrierje, amit teljesen romba döntött az 1984-ben megjelent "The Armageddon Rag"-al. A kiadó óriási kampányt épített rá mert nagyon bíztak a sikerben, de a kutyát nem érdekelte, úgyhogy a szakmában mindenki kihátrált mögüle. Akkora pénzügyi katasztrófa volt, hogy nem volt kiadó aki ezután szerződést adott volna neki. Ekkor jött a TV-s pályafutása. Az egyik nagy amerikai országos adóhoz a CBS-hez ment, ahol az újra elindított Twilight Zone TV sorozathoz írt pár részt. Ezután dolgozott egy ideig egy sci-fi szatírán (Max Headroom) is, és menetközben mint TV-s forgatókönyvíró szép lassan befutott. A legnagyobb munkája az 1987-es Szépség és a szörnyeteg volt, ami az ismert mesét modern környezetbe helyezte (Linda Hamilton volt az egyik főszereplő)
Martin azonban állandóan azzal szembesült, hogy az ötletei túl "vadak" egy TV-sorozathoz. Volt egy olyan epizód, ahol például az eredeti forgatókönyvben a szörny megölt pár embert, amire viszont a producerek leszóltak, hogy a gyilkosság helyett inkább csak lökjön félre erősen néhány fickót. A CBS-nél féltek tőle, hogy ha a szörnyeteg túl durva akkor a nézők elvesztik iránta a szimpátiájukat. Martinnak nem tetszett hogy felhigitják az ötleteit, de egy ideig belement a játékba. Viszont azután, hogy a Szépség és a szörnyeteg három évad után véget ért (az 56 epizódból végülis összesen 14-et írt ő), pokoli időszak jött: Martinból ötletember lett. Ami azt jelenti, hogy a TV adónak új sorozatötleteket kellett gyártania. Óriási munkát feccölt minden előterjesztett tervbe, de állandóan ugyanazok voltak a válaszok: baromi jó Martin, de túl sok a szereplő, az a csata ott meg túl nagy légyszi redukáld le arra hogy a főhős meg a főgonosz bunyózik egyet stb. Ebben az időben Martin már elég jól keresett viszont kezdett herótja lenni attól, hogy az ötleteit mindössze öt fickó látja a CBS-nél, ráadásul állandóan "olcsósítania" kell az elképzeléseit. Meg akart már mutatni a nagyközönségnek is hogy mit tud.
Végül 1991-ben egyszer csak a fejébe ötlött egy kép: egy középkorias világban egy család rátalál egy óriási kimúlt farkasra (a Trónok harca egyik első jelenete). Rögtön úgy érezte hogy ezt le kell jegyezze és bármi is fog kisülni belőle ez már nem TV-sorozat pilot lesz hanem egy regény, amiben nem lesznek korlátok: a saját elmondása szerint az elején még az is hajtotta hogy direkt olyan bonyolultra és szerteágazóra fogja írni hogy lehetetlen legyen TV-re vinni. Aztán egyre ambiciózusabb lett: egy idő után elhatározta, hogy ötvözni fogja a Tolkien-féle középkori fantasyt a történelem-regényekkel. Hogy miért? Martin saját bevallása szerint imádja a történelmi regényeket de egy baja van velük: a nagybani eseményeket már előre lehet tudni. Ha készül egy könyv a Waterloo-i csatáról fölösleges azon izgulni, hogy Napóleon győzni fog-e. Mindannyian tudjuk hogy nem. A történet első felét a Stark-Lannister polgárháborút a brit történelem egyik legvéresebb időszaka a Rózsák háborújának (a Yorkok és a Lancasterek csatározásának) a mintájára építette fel, viszont tetszett neki a gondolat, hogy itt senki nem tudja hogy mire fut ki az egész.
A terv eredetileg az volt hogy három könyvet fog írni és az első a Vörös Násszal fog zárulni. De mire eljutott Ned lefejezéséhez már volt egy regénnyi anyaga, az említett polgárháborúban viszont még sehol sem járt. Ekkor viszont még roppant gyorsan haladt: az 1996-ban megjelent Trónok harcát két évre rá már követte a Királyok csatája majd 2000-ben megjelent a Kardok vihara a tervezett Vörös Násszal. Vagyis ugyan három könyv alatt de viszonylag hamar elért a tervezett trilógia első részének a végére.
Az eredeti terv az volt, hogy a történet 5 évet ugrik a következő könyvre. Pontosan így is kezdte el írni, de miután több száz oldallal elkészült rájött, hogy ez így nem működik. Néhány karakternél működik az időugrás: az hogy Arya 5 éven át fejleszti magát egy bérgyilkosképzőben teljesen jó, de máshol meg roppant erőltetetté vált: például Jon 5 éve a Fekete Vár parancsnoka de ennyi éven át nem történt semmi érdemi? Még furább volt a helyzet Királyvárban ahol elkezdte kidolgozni az átugrott 5 évet amire csak vissza akart utalgatni de rájött, hogy ez így katasztrófa: ki kell hajitania a szemétbe mindent amit irt és helyette mindent onnan kell folytatnia ahol a Kardok viharánál abbahagyta.
Miközben ő ezen ügyködött, a Peter Jackson-féle Gyűrűk Ura trilógia óriási siker lett a pénztáraknál. A stúdiók elkezdték keresni a következő nagy fantasy-franchise-t, ezért egyre többen jelentkeztek be Martinnál is. Rengeteg producerrel leült, de a beszélgetéseken mindig nagyon kritikus volt. A Tűz és Jég dalát akkor és most is a magnum opusának tartotta, vagyis élete "mesterművének". Pénzzel ekkor már elég jól kivolt tömve ezért nem szorult rá a stúdiók csekkjeire: ezért egymás után utasította vissza a nagy stúdiókat. Az okok változóak voltak: volt hogy az nem tetszett neki hogy csak a történet egy részét akarják vászonra vinni (volt aki egy Havas Jon mozifilm sorozatot akart csinálni, más csak Daeneryssel foglalkozott volna) és azt se szerette ha pár mondatváltás után kiderült hogy a tárgyalófél nem is olvasta a könyveit, hanem csak egy rövid összefoglalót látott.
A folytatás közben egyre terjengősebbé vált: kitalálta, hogy nem hogy időben előre fog menni de inkább kicsit visszamegy és elmagyaráz olyan eseményeket, amik csak érintőlegesen lettek megemlítve a korábbi könyvekben. Tipikusan ilyen Euron Greyjoy megkoronázása. Ez még azelőtt megtörtént, hogy Tywint lenyilazta volna Tyrion a budiban. De Martin gondolta hogy érdekes lenne megismerni a részleteket ezért elkezdett egyre több fejezetet írni a királyválasztásról. Aztán jött Dorne, ahol szintén új karaktereket kezdett el beemelni és megintcsak olyan részleteket írt meg, amik még a Kardok viharának a vége előtt játszódnak. Az úgynevezett prequel fejezetekből eredetileg két-három lett volna, de aztán elkezdett egyre duzzadni a dolog, pont mint a Stark-Lannister háborúnál és egyszer csak ezek a prequel fejezetek akkorák lettek hogy már majdnem kiadtak egy fél könyvet. A történet ezután már nem előrefelé hanem inkább széltében kezdett el haladni: egyre több mellékszál, egyre több új szereplő... Martin a jelek szerint ezen a ponton már jobba beleszeretett a világba amit alkotott, mint a történetbe amit elkezdett (jellemző, hogy a Varjak lakomája és a Sárkányok tánca együtt több mint kétszer olyan hosszú mint a teljes Gyűrűk Ura trilógia és mégis ezekben Sansa például össz-vissza 3 fejezetet kapott és ezekben is alig történik valami érdemi)
Már kikerült a boltokba a Varjak lakomája, amikor Martin találkozott két íróval: D.B. Weiss-el és David Benioff-al (a kép persze nem a találkozás napjáról van ).
Benioff és Weiss igazi kezdők voltak: soha nem csináltak TV-sorozatot, semmiféle kapcsolatuk nem volt egyik csatorna-felé se és nem tudtak komoly pénzt ígérni George-nak, viszont a jó szavakat mondták: minden szálat megakartak filmesíteni és miután elbeszélgetett velük kiderült hogy tényleg ismerik és szeretik a könyveit. Abban is hamar megállapodtak, hogy ha belevágnak akkor valamelyik kábel-csatornát kéne meggyőzni: vagy a Starz-t vagy az HBO-t (ahogy mondani szokták: a többi már (TV) történelem).
Martin mindig is lassú író volt és ahogy egyre idősebb lett és a történet egyre bonyolultabbá vált, úgy az írással is egyre nehezebben haladt. Már régóta nem kellett határidőkkel bajlódjon most viszont akadt egy: az HBO és a saját kiadója is azt szerette volna ha a Winds of Winter még a hatodik évad premierje előtt elkészül. Hogy pontosan hogy ment az alkudozás 2015-ben a leadásról arról maga Martin írt egy irtó hosszú blog bejegyzést: akit érdekel ITT eltudja olvasni. Viszont az látható, hogy Martinnak továbbra is roppant fontos a Tűz és Jég dala világa: ha nem igy lenne nem írt volna a nagyregények mellett még 6 novellát is ehhez a világhoz (az egyik most idén fog megjelenni először The Sons of the Dragon címmel).
Ahogy én látom: Martin elég jól él és pont ezért már nem hajtja a gazdagság. A történetét nagyonis be akarja fejezni, de túlnőtt rajta. Még fiatalon is nehezen tudta volna kezelni de most idősebb korára még nehezebben keveredik ki abból a rengeteg szálból amit felépített (és ugyebár a könyvek sokkal komplexebbek mint a TV-sorozat: a példának okáért ott van egy Targaryen-örökös (Aegon), akit teljesen kivágtak az adaptációból és aki csak az ötödik könyvben bukkan fel először). De ettől még próbálkozik.
Ami a kiadói nyomást illeti: szerintem ez magyarázhatja hogy miért fog kijönni a Fire and Blood történelemkönyv jövőre. De nem hinném, hogy a pénzről van szó, legalábbis nem Martin oldaláról. Inkább George lelkiismeretfurdalása lehet a ludas. Ahogy a blogposztjában is irja: cserben hagyta a kiadóját azzal hogy nem jelent meg időben a Winds of Winterrel. A kiadó egy hegyrakásnyi summától esik el: nyilvánvaló hogy óriásit kaszáltak volna ha a regények azalatt jönnek ki, hogy fut a sorozat. Ha ezek után közli a kiadó hogy szeretnének tőle látni valamilyen könyvet, ami kötődik ehhez a világhoz, akkor szerintem ezek után nincs pofája nemet mondani. Ha ebben is cserben hagyja őket akkor az már szinte szemétség.
Ha nagyon pénzt akarna akkor eladhatta volna a jogokat anno a nagy stúdióknak. Sokkal nagyobbat kaszált volna mint az HBO-sorozattal. Most pedig ha annyira hajtaná a pénz összecsapná a regényeket és dőlne a lé. De nekem nagyonis öszintének tűnik amikor arról beszél, hogy ezen a téren maximalista. Ha már nem lesz, mindenki csak emiatt a könyvek miatt fogja emlegetni és igy élete alkonyán biztos akar lenni benne hogy a lehető legjobban írja meg a könyveket.
Az más dolog hogy abban én már nem bizok hogy ez az igyekezet tényleg olyan brutál jó könyveket fog eredményezni. Szemben Martinnal engem a történet sokkal jobban érdekel, mint a világ amit alkotott. A mellékszereplői: Aegon Targaryentől a Martellekig jóformán hidegen hagynak. Sajnálom, hogy a Stark-központú meséje ennyire eltávolodott az eredeti főhősöktől. De akárhogyis: ha nem is lesz atomjó a könyv amikor megjelenik biztos vagyok benne hogy érdekes olvasmány lesz. Ami pedig a záró regényt illeti: ezen a pontot szinte kizárt hogy elkészül vele. Ha mázlista és a túlsúlya ellenére hosszú élete lesz és mondjuk megéri a 80-at akkor talán. Talán.