Bomarr

Boldog szülinapot, Donát!

A legnagyobb Doctor Who rajongói oldalon az új Doctor Who epizód kritikájánál viszont az ítész az első nagy bekezdésben inkább az Andorról írt. Hogy mennyire zseniális a legutóbbi rész, amit látott (még csak most nézte meg a Ghorman mészárlást), és hogy milyen sokkoló volt utána Doctor Who-t nézni és szembesülni, hogy a szinvonal mennyivel gyengébb a Doctor Who-nál Link: Doctor Who: “The Interstellar Song Contest” Made My Head Hurt - 2nd Opinion, Take 2 | Doctor Who TV

Emlékszem annyira fel voltam pörögve a filmtől, hogy a hajnali vetítés után egy fél napig nem is tudtam elaludni. Miután hazaértem csak zenét hallgattam meg az ep.3 képei mentek a fejemben

Most nézem, hogy világszinten idén az ep.3 benne van a legtöbbet hozó top 20 filmben (18-dik). Nyilván év végére fog még lejjebb csúszni, de ez akkoris elég durva teljesítmény.

Már közel vagyok hozzá. Pár mű van csak hátra: a Legacy of Vader képregény megjelent füzeteit már elolvastam. Most a Resistance második évadában vagyok benne. Aztán még lesz a a Hűség című képregény, meg a Tales from the Galaxy's Edge videojáték, amit kb. 10 óra végigvinni (aminek jól megalapozott a Galaxy of Adventures néhány Batuu-s része). És utána már jön a zárás az ep.9-el. Ami a Sithek árnyékát illeti: annyira vágytam rá, hogy mozgóképes SW-t nézzek, hogy végül azt nem időrendben abszolváltam. De közben azt is olvasom. Már majdnem a végén vagyok.

Az Andoron felbuzdulva folytattam a Saga maratont. Néhány gondolat: -A Poe képregények még mindig egészen remekek. Ahogy telik az idő egyre hiánypótlóbbnak tűnnek, már csak azért is, mert a sequel érával még mindig nagyon kevés mű foglalkozik. -A Resistance első évada meg valamivel jobb, mint ahogy emlékeztem rá. Annak idején nagyon zavaró volt, hogy Kaznak nincs olyan jellemfejlődése, mint mondjuk Ezrának ráadásul az Ellenállásról túl sokat nem tudunk meg. Mindennek tetejébe pont a legelső rész elég pocsék. Már csak azért is, mert Neeku a lehető legidegesítőbb formáját hozza. De a mérleg másik oldalán is elég sok minden van: kifejezetten érdekes látni, ahogy lépésről lépésre az évad során fény derül rá, miként működik a Kolosszus állomás a "teknősök" által üzemeltetett legalsó szintektől egészen a csúcsig, ahol az ászok meg Doza tengeti a mindennapjait. Tetszik ahogy belátást kapunk a mindennapokba: még az is kiderült, hogy milyenek a videojátékok az SW univerzumban. Van egy csomó jó mellékkarakter, mint Flix és Orka vagy az a kék űrlény, akinek a felbukkanását mindig megmosolyogtam. A versenyek és az akciók látványosak és jót tesz a sorozatnak, hogy nem Erőhasználó a főszereplő ezért egy-egy Tie vadász vagy egyetlen rohamosztagos felbukkanásának is van súlya. Az Első Rend tényleg veszélyesnek tűnik. Jók a kapcsok a kánonnal: hallunk a jakku-i csatáról is és tetszik itt mennyire más a politikai felállás, mint a Birodalom idején: az Első Rend nagyon meghúzza magát, amig nem indul be a háborús gépezet. A csúcs epizódok azok, ahol Poe is feltűnik (leszámítva az első részt, mert az rémgyenge). A felsoroltaktól a Resistance nem válik valamiféle mesterművé. Vannak gyenge pontjai, de az erényei is elvitathatatlanok. És akkor itt megjegyzem: a "The Core Problem" című rész kiváló felvezetője az ep.7-nek. Látjuk, ahogy kiderül, hogy az Első Rend nagyobb fenyegetést jelent, mint azt hőseink korábban gondolták, Poe átveszi BB-8-et egy bájos jelenetben, majd bejelenti, hogy megy a Jakkura... baromi jó volt rögtön utána betenni az ep.7-et. -És akkor Ep.7: ez a film még mindig piszok szórakoztató. Hané az egyik legjobb és legmegindítóbb haláljelenet az egész Saga-ban. Ahogy utána Chewie elkezdi irtani a rohamosztagosokat az valami óriási. Nade mondom az újranézés legmeglepőbb pontját: jómagam eddig meglehetősen nagy ellenszenvvel fogadtam a sequel Palpatine-hoz köthető fordulatait: legyen szó a puszta felbukkanásáról vagy arról, hogy rokoni kapcsolatban van Rey-el. Azon túl, hogy erőltetettnek éreztem, sajnáltam, hogy kukázták azt az ötletet hogy Rey felmenői valójában "senkik voltak". Újranézve az ep.7-et viszont pár dolgot most már másként látok. Nem emlékeztem rá, hogy Rey-el MENNYIRE ott van az Erő. Nem csak arról van szó, hogy elég Erőérzékeny, hanem hogy olyan brutálisan ott van vele az Erő, hogy a többi karakter is csak pislog, mint hal a szatyorban. Snoke vagy Kylo se érti, hogy miként lehet ennyire "Erős" ez a Rey. És rendre visszatérő kérdés, hogy mégis ki lehet ő? Engem lep meg a legjobban, hogy ezt írom, de most azt éreztem volna erőltetettnek, ha Rey a semmiből lépett volna elő. Egyszerüen annyira kilóg minden más Erőérzékeny közül és onnantól, hogy megérinti Luke kardját a képességei olyan sebességgel jönnek elő, hogy most úgy érzem, sokkal jobban passzol a sztoriba az, hogy Rey-nek "van múltja". A Battlefront II kiegészítőjét is végigvittem, ami az ep.7 idején játszodik (kellemes időtöltés). Néhány Force of Destiny részt is megnéztem (a Rey-es részek egész okésak), és elolvastam azt a Phasma képregényt, amelyben megszökik a Starkillerről (meglepően jó). Majd jöhetett az ep.8: talán ez a legintenzívebb Star Wars film. Annyi minden történik, hogy olyan mintha három SW mozit néztem volna egyben. Az utolsó egy óra elképesztően erős. Luke-nak minden jelenete arany. Pláne mikor találkozik Leiával és kiáll a lépegetők elé!

Állítólag a Katalizátor regényben úgy van, hogy Tarkin már azelőtt szól Palpatine-nak arról, hogy kéne egy szuperfegyver, hogy a Halálcsillagot Krennic a geonosisi tervek alapján elkezdené kidolgozni. Tarkinnak nincs konkrét ötlete azon a ponton, de ettől ő még magának érzi az ötlet születését

Bár a képregényeket nem kezelik annyira fontos kánon-műként, viszont Poe szülei (Kes Dameron és Shara Bey) nem egyetlen füzetben hanem egy rakás képregényben, meg néhány regényben/novellában is előkerültek már.

Ráadásul ez a sztoriszál ad egy súlyt Jyn és Andor kapcsolatának. Így hogy elvesztette a lánytestvérét még érthetőbb miért érzi film végére magához közelállónak ezt a nőt, aki szintén elvesztette a családját.

Valószínűleg jó lesz és ott leszek

Egy fegyver útja (a képek a Redditről vannak). Úgy tűnik menetközben kicsit át lett alakítva:

Két ember, akik kezdik sejteni, hogy együtt fognak hamarosan meghalni. Én ezt látom. Nem látok semmi romantikus pillantást.

Én az Andor előtt is plátóinak éreztem Jyn és Andor kapcsolatát és tetszett is benne, hogy nincs semmi romantika köztük, pusztán azért mert az egyikük férfi a másik meg nő.

Palpatine szerintem azt a képet akarja mutatni magáról, hogy ő a politikai viták felett áll és a galaxis egységéért dolgozik. Ha jelen lenne ahogy a szemébe mondják, hogy egy utolsó gazember, az inkább rombolná és lealacsonyítaná a figuráját.

Már van pár hónapja, hogy láttam a vonatkozó Rebels részt, de nekem úgy tűnt, hogy az Andor és a Rebels remekül passzolnak egymáshoz. Ja és nem mellesleg az új három rész óriási mestermű!

Nekem fura lenne ha a távoli galaxban in-universe John Williams zenéket hallgatának az emberek. Szerintem nagyon illet a sztoriba.

Nekem anno a Kennedy interjúból az jött le, hogy minden amit előtte megtudtunk a távozásáról az utolsó szóig igaz, viszont nem örültek neki, hogy idő előtt kiderült a dolog.

Csináltam egy "rajongói előzetest" a Hunyadinak:

Tényleg köszi, Bence!

Hát ez rémgyengének néz ki. Megerősíti bennem, hogy kár volt megint csak a japán stúdiókra támaszkodni. Óriási visszalépésnek tűnik a második évadhoz képest, amiben tényleg volt változatosság. Mintha a japán alkotókat annyi érdekelné az SW-ből hogy vannak benne fénykardok...

Rotta állatjó!

Na ez baromi jól hangzik!

Most jövök a Hunyadi mozivetítéséről... Visszatekintve nyilvánvaló, hogy voltak ingadozások, kevésbé eltalált jelenetek meg alakítások a sorozatban. Messze van a tökéletességtől. Miközben voltak erényei bőven, akadtak dolgok amik felett inkább szemet kellett hunyni. Viszont a zárórész: MESTERMŰ. Ez a 80 perc az egyik legjobb dolog ami elkészült, nem csak itt Magyarországon hanem úgy egyáltalán a sorozat és filmiparban. Elmondani nem tudom mennyire fel vagyok dobva. Kicsit meg is vagyok hatódva. Mindig is rajongtam a középkorért, mindig szerettem volna nagy középkori csatákat nézni a filmekben és sorozatokban, de újabban ezügyben nem igazán készültek említésre méltó produktumok. Erre most leforgatták minden idők egyik legjobb középkori témájú alkotását és mit tesz isten: pont a magyar történelem egyik leghíresebb csatájáról szól. Felemelő. Szinte meg kell csípnem magam. Ebben a zárórészben az volt a szép, hogy nem attól volt jó, hogy kilóra mennyi CGI volt benne (volt benne egyébként nem kevés). Hanem attól, hogy a csata átélhető volt, a rendező, a vágó és úgy az egész stáb a nézőt fantasztikusan vezeti végig ezen az ütközeten, miközben az epizód nem csak akkor brillirózik, amikor épp akció van. Volt történetszál, aminek semmi köze nem volt Nándorfehérvárhoz és még ott is minden klappolt. Szinte minden karakternek és színésznek ez volt a csúcsrésze: olyan figurák, akiknél eddig húztam a szám most kifejezetten jól működtek. Nem lepne meg, ha a jövőben ez a zárórész önmagában olyan bejáratott néznivaló lenne a fiatalság körében, mint ahogy az én gyerekkoromban mindenki megnézte a Várkonyi rendezésében készült Egri csillagokat. Aki nem látta a Hunyadi többi részét az is érteni fogja a lényeget. A lényeg: a magyaroknak, Hunyadinak (meg az olasz kereszteseknek) kell drukkolni. Lehet nem fog minden nüansz átjönni, meg a karakterek közötti kapcsolat háttere nem lesz krisztálytiszta, de ettől még teljesen átélhető és élvezhető az epizód, ami mellesleg, mint említettem mestermű (persze teszem hozzá, vállalom: elfogult vagyok). Nagyon örülök, hogy nagyvásznon láttam. Ennek ott volt a helye. Nyilván jó lesz TV-ben is, de ezek a képsorok a nagyvászonra születtek. Összesen vagy 30 moziban adták a zárórészt és valahogy pont a mi mozinkra esett a választás: mondták, hogy egy meglepetés vár minket a vetítés után és hát kérem, ahogy lement az epizód besétáltak a főszereplők! Állva tapsolt a teltházas terem. Addig tapsoltunk, hogy már vörös lett a tenyerem Örülök, hogy odamehettem a showrunnerhez és elmondhattam neki: gratulálok. Fantasztikus munkát hoztak tető alá.

Remélem Dodonnáról van szó. Neki tényleg muszáj ott lennie, a recast meg nála kevésbé fájdalmas.