Bomarr

Nem semmi aza a párhuzam az Anakint simogató Shmivel. A kis Anakin még csak enyhén gondterhelt, mig a felnött Anakin már a könnyeivel küszködik... Shmi az ep.1-ben még csak egyszerű rabszolga, az ep.2-esen már egy megkinzott fogoly... és mindkettő az elválás pillanata. Csakhogy mig az egyik egy ideiglenes, addig a másik már örökre szól... WOW! És még a kamera-állás is egyezik. :shock:

Még ehhez annyit, hogy többen mondták, hogy Yoda, mondja Luke-nak, hogy a Sötét oldal nem erősebb. Na igen, de ennyi... Yoda nem mondja, hogy bezzeg a világos oldal erősebb a sötétnél vagy a sötét oldal gyengébb... egyszerüen nem erősebb. Ugyanolyan erős mindkét oldal (bár az ep.2-ben Yoda és Windu dumcsijából az derül ki, hogy a Sötét oldal mégiscsak erősebb, hisz a jedi kezdik elvesziteni az erejüket, meg a sötét oldal mindent elhomályosit :39: )

Hát azért annyira nem kapkodják el... viszont jó hir, hogy állitolag e héten a Comic Conon kapunk pár hirmorzsát a DVD-ről. Jó lenne, ha tisztáznák, hogy mely kivágott jelenetek kerülnek vissza... már ha egyáltalán visszatesznek valamit

lokatelli: Semmiféle klónok nincsenek a Yoda-Palpi meccs közben. Yoda felnéz és Palpi egyedül van. Ez van Számomra azért elfogadhatatlan, hogy Yoda erősebb és úgy menekül el, mert akkor az azt jelenti, hogy Yoda önző és egy kicsit gyáva is. Megtehetné, de ő inkább tojik az egészre és elhúz. Nekem ez a Yoda nem tetszik... én nem ilyennek ismerem. Vagy ha igy van, akkor Yoda az én szememben elég negativan tünik fel. Ráadásul itt még a Skywalker gyerekekről se tud... de ha tudna is. Akkor is milyen már, hogy tisztában van vele hogy micsoda óriási veszély a sithek uralma ("A sitheket el kell pusztitani" "Az uralkodásod igy is túl sokáig tartott" ezeket ő mondja), de inkább hadja had szenvedjen a galaxis, had robbanjon az egész Alderaan és kitudja hány milliók haljanak meg, de neki nem fülik a foga a csatához, mer éppen lezuhant egy podról... és bár ő az erősebb, dehát jobban fülig a foga egy kis dagonyázáshoz :33: Yoda megkapaszkodott végül és a saját testsúlyát se birta el. Az meg, hogy Palpi valszeg lezuhant volna és nem élte volna túl... nofene... az előbb elég simán leugrott magasról egyik podról a másikra. Egyébként szerintem pedig, ha Palpi kettővel jobbra áll és enyhén sréhen balra néz, miköben Yoda két lépéssel előre és 45 fokkal jobbra fordulva áll, rögtön Palpi nyer Ha valamit kivágnak, akkor az nyilván okkal történik. Egyébként amikor visszakapcsolodunk Yoda van vert helyzetben, hisz ő van alul, mig Palpi fönt vihorászik és elkezdi a pod-dobálást. Mi van, ha elötte jól valagba rugta a kis nagymestert, aztán csak az övére rakta a kardját Palpi és úgy kezdett bele a dobálásba

Végülis Ody kimondta a lényeget, igy ehhez már túl sokat nem lehet hozzátenni. Dehogy mondjak valamit: Természetesen döntetlen és természetesen döntetlen is marad, ha tovább folyik akkor is... ezért ment el Yoda, hisz tudta, hogy ebből nincs kiút. És ahogy Ody is mondta: teljesen egyértelmű, hogy ha egy hajszállal is, de Palpatine az erősebbb

Még anno az sw.hu-n kigyüjtöttem az ep.3 számomra legkatartikusabbnak bizonyuló pillanatait (junius 7-én). Beszurom ide is: "Mivel tegnap este volt szerencsém, negyedszerre is látni a filmet moziban (plusz a gépemen is láttam 2x-er) igy mostmár teljesen magabiztosan állitom, hogy számomra ez a legjobb SW... Összegyüjtöttem a film legkatartikusabb vagy épp legjobb jeleneteit, melyek még igy sokadik nézére is nagy hatással voltak rám. Szoval a teljesség igénye nélkül: -A film nyitó jelenete, vagyis a sárga szöveg után következő közel egy perces vágás nélküli snitt - asszem az ilyen pillanatokért találták fel a mozit. Persze biztos nagy élmény lesz majd a házi-mozirendszerünkön vagy az otthoni TV-nken nézni ezt a jelenetet, de ez igazán a nagyvászonra termett. Asszem, amikor az ep.4-ben Obi-Wan felemlegeti a nagy háborút, mindenki valami hasonlóra gondolt... egymást pusztitó csatahajók százai, vadászgépek ezrei, gigantikus robbanások... ez a Klón-háború!!! -Palpatine emlékezteti Anakint arra amikor a buckalakókat megölte az anyja halála után... és ekkor váratlanul egyfajta emlékeztetőként egy buckalakó visitás hangzik fel a háttérben. Apróság, ám nagyon is hatásos apróság. Akarva, akaratlanul is eszébe jut az embernek, ahogy az ep.2-ben Anakin kilépve a sátorból egyszerüen lefejezte az egyik őrt majd miután végzet a másikkal is egy igencsk durva csapással végzett a szembe jövővel is. Asszem pont ez volt, amit Lucas elakart érni... nálam bejött. -Az egész leszállás jelenet ugy ahogy van. Trükk-technikailag egyszerüen lenyügöző... tele van szájtátásra késztető jelenetekkel. Ahogy kettészakad az űrhajó, ahogy belépnek a légtérbe, ahogy oltani kezdik a tűzet, a tűzoltó hajók, ahogy lekaszálják az egyik őrtornyot és ahogy a kamera a jelenet végén ráközelit a "pilóta-fülkére". Ráadásul nekem nagyon tetszik, az amilyen fejeket Palpi vág, miközben R2 össze-vissza sipol. Meg az egész jelenetnek van egyfajta laza hangulata, amit majd jól ellensúlyoznak a film későbbi részei. -Miközben Anakin Organa szenátorral cseveg, látni, ahogy Padmé egy oszlop árnyékának takarásában vár rá. Egyrészről érzékelteti a szerelmesek sorsát, másrészről a film ezen a ponton csap át kalandfilmből drámába, harmadrészt nagyon szép az a jelenet, ahogy Padmé szemszögéből látjuk, ahogy távolodnak a szenátorok, miközben ő csak vár... -Rögtön ezután egy rendkivűl jól megkomponált jelenetbe csapunk át: Grievous megérkezése Utapau-ra. Hogy ez mekkora feeling azt meg se probálom szavakba önteni... Williams zenéje, a látvány meg minden: WOW! -A fenébe, tényleg nem akarom felsorolni az egész filmet, de érdekes mód az egyik legszebb pillanat, pont ezután jön: Padmé fésüli a haját, miközben Anakin nézi és váratlanul egy hegedű-szoló hangzik fel. Ez engem teljesen meglepett, mivel az SW-ben az ilyesféle zenei hangzás egyáltalán nem megszokott, mégis remekül passzol a jelenethez. -Megint egy apróság: Anakin megérkezik a templomba, de lekési Obi-Wan beszámolóját a harcokról és a többi jedi már épp jön ki a teremből... ez egy olyan jelenet, amiben nagyon jól sikerült átadni, hogy a jedik élik a mindennapjaikat. Igazából nem sokat láttunk eddig abból, hogy az egyszerű lovagok pontosan mit is csinálnak a templomban, maximum a folyosón járkálgatott egy-kettő belőlük. Az, hogy többek között ilyen és ehhez hasonló termekben néha összröffennek legalább sejteti, hogy hogyan is telnek a háborúban a szorgos hétköznapok. -Opera-jelenet: gyakorlatilag ugy ahogy van az egész szenzációs. Most csak egy konkrét részt emelnék ki. Palpi mosolyogva megkéri Anakint, hogy üljön le, majd félre fordul és a talpnyalóinak csak ennyit mond: Leave us! És mind a hárman egyszerre állnak fel, miközben az a kegyetlenül elvont zene megy. Iszonyat jó!! -Anakin és Obi leszálló-pályás dumcsija után egy csillagromboló-kezdemény száll fel és robog el a fejünk felett. Ez is tipikus mozi-élmény. Az ember erősen belekapaszkodik a karfájába, nehogy lekaszálja ez a monstrum... remélem azért a házi-mozi is át tudja majd adni valamennyire ezt az érzést... -Miután Obi-Wan megérkezik Utapau-ra rögtön szóba elegyedik Tion Medonnal, de közben Grievous egyik testőr-droidja is kémlei őt... ezt a jelenetet nagyon jól sikerült összevágni. Nagyon jó, ahogy a végén elfordul a robot, konstatálva, hogy a jedi csak üzemanyagért jött... de aztán látjuk, ahogy Obi egy árnyékből figyeli az elhuzó vadászgépet. -Griveous bekapcsolja mind a négy fénykardot majd megforgatja őket. Egyszerüen cool! -A film egyik legjobb poénja: Obi belerúg Grievous fémlábába -A montázs, ahogy Anakin a Tanács-teremből, mig Padmé a lakosztályából néz ki az ablakon. Mig a legtöbb jelenet egy konkrét történésről, addig ez a jelenet egy állapotról mesél. Nagyon ritka az SW-ben az ilyesmi, de annál hatásosabb. Tipikusan az a jelent, amibe beleborzong az ember. -Windu-Palpi-Anakin hármas: talán ez az egyik csúcspontja a filmnek. Épp ezért nem is tudnék konkrét jelenetet ebből kiemelni. Úgy jó, ahogy van... Palpi játéka, ahogy teszi az elesettet, Windu kőkemény odamondásai (ahogy kimondja ezt a szót: "my lord") és persze Anakin, aki meghozza a döntést... és micsoda hangok törnek fel aztán Palpiból!!! Remek! -A 66-os parancs! Ötletes, "látványos", drámai... mi kell még? Egyrészről megint kapunk egy kis adalékot a Klón-háború monumentalitásáról, láthatjuk hány meg hány helyszinen folyik a csata; másrészről kicsit az SW világának sokszinüségéből is izelitőt kapunk. De persze mindezek eltörpülnek amellet, amiről ez a jelentsor szól: az elöző két részben látott, látszolag megtörhetetlen jedi rend a múlté lesz! Ahogy a katonák megtorpannak Ki-Adi Mundi mester mögött és ahogy hátranéz abban benne van minden. Williams zenéje ismét szenzációs és remek katalizátora a drámai hatásnak. -Yoda kapásból lefejez két klón-katonát amikor azok hátba akarják lőni. Egyrészről megint láthatjuk miért Yoda a legnagyobb a legnagyobbak közt. Csak ő tudta koordinálni az eseményeket... nyilván neki is döbbenet, hogy saját katonái akarják megölni, de ő simán uralja a helyzetet (ugyebár Obi-Wan igazából a szerecsének -bár ilyen szó nincs a szótárában - nomeg a szikla-vájat alján lévő óriási tavaknak köszönheti az életét). Yoda rulzik, na! -Egy montázs, ami első nézésnél kicsit fura volt, mig igy sokadik nézésre az egyik legjobb jelenetté vált: a Birodalom megalakulása/ Jedi irtás felfedezése/ Szeparatisták legyilkolásának hármasáról van szó, melyek egymással párhuzamosan zajlanak. Elöszőr, azért volt fura, mert azt hittem hogy ezeket a jeleneteket jobban ki fogják fejteni és hogy Yodáék többet boklásznak a halott jedik között. Ám valójában remekül egészitik ki egymást. Például Palpatine bejelenti, hogy minden jedit meg fognak ölni, amire mindenki elkezd tapsolni, majd átváltunk a kihalt Jedi Templomba, ahol láthatjuk, hogy pontosan mit is jelent ez... láthatjuk, hogy a Palpi által emlegetett "állam-csínyre készülö" jedik nagyrésze fiatal jedikből és padawanokból állt (nyilván az idősebbek Háborúban voltak). Ekkor Obi felteszi a kérdést, hogy ki tehette ezt és akkor láthatjuk, ahogy Anakin kegyelmet nem ismerve irtja a Szeparatistákat. Mint mondtam remekül kiegészitik egymást... -Obi elmondja Padménak mit tett Anakin; a jelenet végén egyre erősebb a zene, majd átvált Anakinra, aki a Mustafaron kémleli a hömpölygő lávát. Ennél a jelenetnél szó szerint megborzongtam! -Padmé-Anakin-Obi trió a leszálló-pályán; ezt már eddig is annyit dicsértem, és a hosszú ep.3 kritikámban is külön kitértem rá, igy most többet nem is beszélnék róla. Legyen elég annyi, hogy nagggyon jó! -Yoda egy legyintéssel elintézi a Royal Guardokat Yoda már megint rulzik, ugyanakkor az egyik legviccesebb pillanat a film második felében. -Miután leszakad az egyik tarto-oszlop, Obi és Anakin függöleges helyzetben folytatják a csatájukat miközben szól a Battle of Heroes! Szerintem ehhez nem kell kommentár -A film befejező 10 perce: sokat agyaltam, hogy mit emeljek ki, illetve, hogy dicsérjem-e egyenként a záró jeleneteket, de fölösleges Onnantól, hogy Vader-t összerakják az egész egy nagy csúcspont. Ahogy szépen elvarrodnak a szálak és átkapcsolodunk az ep.4-be. Nagyon birom, hogy Padmé temetésénél mutatják Jar Jar-t. Kicsit felsejlik az ep.1 az emlékeinkben és akkor átérezzük, hogy micsoda kontraszt van a két film képi és érzelmi világa között. A záró-jelenet után az ember legszivesebben már nézné is az ep.4-et! Igazából nagyon sok remek jelenetet kihagytam, de nem akartam túlságosan hosszúra nyujtani :)"

No akkor újra a május 28-án irt véleményem: "Itt az ideje, hogy kicsit összefoglaljam a véleményem az új filmmel kapcsolatban Előre is elnézést a hosszúért. Előljáróban csak annyit, hogy ahogy telik-múlik az idő egyre biztosabban érzem, hogy ez lesz a kedvenc Star Wars filmem. Előre jelzem, hogy bár rengeteg pozítivumot fogok irni -igy prequel-utálóknak csak nagyon erős idegi állapot mellet javasolt az elolvasása- azért némi negativumot is felrovok az irásom végén csakhogy még véletlenül se érjen az elvakultság vádja, illetve megpróbáltam minnél jobban visszfogni magam a dicsérő jelzők osztogatásánál és némi objektivitást magamra erőltetni. Hogy milyen eredménnyel, majd meglátjátok ) Kezdeném rögtön a legfelszinesebb nézőponttal, a látvánnyal. Nos, igy kell kinéznie egy 2005-ben készült látvány-filmnek!!! Most biztos vannak akik háborognak, hogy méghogy a Star Wars filmek látványfilmek… pedig igen, azok (is). A régi részek kismillió érdemük mellett rendelkeztek azzal a különös képességgel, hogy eltudták kápráztatni a mozibalátogatót és olyan vizuálitást kináltak az átlag nézőnek, amitől az átérezhette, hogy most valami különösnek és egyedinek a részesévé vált (ugyan ki a fene gondolkodott el azon, hogy mit keres egy nagyra nőtt kelgyó egy aszteroidában, mikor olyan jól néz ki? ). Ma már nehezebb dolga van annak a filmesnek, aki elakar kápráztatni, hisz éves szinten kapjuk a parádésabbnál parádésabb vizuális költeményeket. Az elöző két rész bár rengeteg CGI-t és makettet vonultatott fel számomra csak néhol tudták azt a bizonyos vizuális-varázst hozni, amit egy napjainkban készült SW-től elvárható lenne (most szigoruan a vizualitásról beszélek; én egyébként az elöző két részt is nagyon birom). A pod-race verseny engem teljesen magával ragadott, akárcsak Maul és a jedik harca, ám míg az elöző kettő csak helyenként tudta éreztetni ezt a különös érzést, addig az ep.3-ban az első képkockától az utolsóig ott van az a bizonyos plussz. Már a bevezetés is torokszorító, ahogy lemegy a kamera, majd mintha az ember kihangositva hallaná a saját szivverését… óriási dobverések hangzanak fel, és a kamera alászáll az óriási ütközetbe. Igen! Igy kell kinézni egy SW-nek 2005-ben. És persze itt a lényeg, hogy hiába a rengeteg CGI és makett ha az nem tud magába szippantani… márpedig az ep.3 engem feketelyukként szivott magába. Minden egyes jelenetén, beállitásán érezzük, hogy egy –bár a miénktől meglehetősen idegen, de egy- élő és müködő galaxist látunk. Az egyik kedvencem, ahogy a kamera végigvonul az éjszakai Coruscant-on majd megállapodik az egyik épületen, s messziről látni ahogy Padmé fésülködik, miközben Anakin nézi őt… az embernek itt eszébe se jutna (legalábbis nekem semmiképp), hogy most diszletek közé szoritott szinészeket látunk, sokkal inkább egy megelevenedett galaxis képe bontakozik ki a szemünk elött. A látvány fantasztikusságáról több dics-himnuszt nem is zengenék, inkább jöjjenek a szereplők: Anakin Skywalker: Mivel igen sok vita tárgyát képezi, hogy pontosan, hogy is áll át mindenki kedvenc sith lordja, igy én is felvázolnám a verziómat és persze kitérnék aztán az őt alakító Haydenre is! Én úgy látom, hogy az ep.2 és az ep.3 között Anakin igencsak megváltozott. A jedikkel való kapcsolata egyre inkább a felszinességen alapszik. Tulajdonképpen ez már az ep.2-ben se volt másképpen hisz már ott is úgy beszél a jedikről mint akik elfojtják, nem hagyják kibontakozni. Obi-Want pedig már akkor is kinevezte főbűnősnek anyja halála miatt. Ez az elszigetelődés azonban csak tovább mélyült… se az érzelmeiről se Padméről nem beszélhet nekik. Tudom ezzel sokan nem fognak egyetérteni, de szerintem még az Obi-Wannal való kapcsolata is bizonyos szintig csak szinlelés. Már korábban emlitettem azt a jelenetet, amiben Obi és Anakin nagy haverokként elköszönnek egymástól, majd Anakin undorodva néz mestere után. Az talán túlzás, hogy tetteti a barátságot, de szerintem az ő érzései messze nem olyan egyértelmüek és öszinték, mint Obi-Wané. Benne azért titkon ott munkál az érzés, hogy talán Obi-Wan a felelős az anyja halálért, ő az aki visszafogja és ez alaposan megmérgezi ezt a kapcsolatot. Az egyetlen kapocs mellyel Anakin a Jedi Rendhez kapcsolódik az az, hogy elfogadja, söt magáénak érzi azt amit képviselnek. Az ep.2-ben is ez volt az egyetlen dolog, amiről a jedik kapcsán szenvedélyesen tudott beszélni (arra gondolok, amikor Padménak a menekültek között a szeretet fontosságát ecseteli Anakin). Anakin elfogadja a Jedi Rend céljait, söt minden más alternativát kizár, hisz azt azért ő is elfogadja, hogy a sithek a gonoszak. Palpatine láthatóan jól ismeri ezt a piciny kapcsot, igy hát nincs más dolga mint jól megrugdosni azt… csupán elkell helyeznie a bogarat a fülébe, hogy a jedik talán nem is olyan jók és talán van más alternativa is a jediskedésen kívűl és Anakin szinte füttyszóra követi őt. Persze Anakin áttérése attól válik igazán drámaivá, hogy a középpontba a szerelmének elvesztése kerül, melynek megelőzéséért mindenre képes. Ezaz ami megadja a végső lökést neki a sötét oldal felé, amiben miután alaposan megmeritkezik előbujik belőle az, ami mindig is megvolt benne csak elnyomta magában. A korlátlan hatalom-vágy, az arrogancia és a fékevesztett düh… Anakin sokáig még azt tervezi, hogy végez a Császárral és ő maga ül a helyére, ám mindez a semmibe vész, miután szerelme meghal. Ezután csupán egyetlen ember van akitől tanulhat, aki meghallgatja, aki képes kielégiteni olthatatlan hatalom-vágyát és aki többek között megmentette az életét, azzal, hogy megcsonkitott testét elhozta Mustafarról: a Császár, aki szerintem kezdettől fogva tudta hova is fog kilyukadni ez az egész. Érdemes megnézni azt a vigyort, amikor Vader felordit. Palpatine is tudja, hogy most zárult be végleg a csapda. Talán azt is sejtette, hogy Anakin/Vader az életére akar törni… de szinte biztos, hogy érezte, hogy Padmé nem fog életben maradni és akkor Vader számára már nincs több mentsvár… a csapda bezárult egyszer s mindenkorra… egészen addig amig húsz évvel később váratlanul fel nem tünik a fia… de ez már egy másik történet Az ifjú Skywalkert megszemélyesitő Hayden Christensen felülmúlta minden várakozásomat. Amikor az ep.2-es alakitását kellett értékelni én mindig azt mondtam, hogy nagyon ingadozó. Vannak jelenetek, amiket nagyon jól elkapott, de vannak, amik nem mennek neki túl jól (az ep.2 rémálom jelenete a mai napig fanyar mosolyt csal az arcomra… Anakinra sok mindent rálehetne fogni, csak azt nem hogy rémálmodik ). Most viszont minden egyes apró gesztusa a helyén van, és a film előrehaladtával egyre jobb és jobb lesz. Külön kiemelném a mustfar-i leszálló-pálya jelenetet. Rendkivül kellemes meglepetés volt, mivel az elözetes Spotokban mintha erőtlennek tünt volna… ám a Hayden-Ewan-Natalie trió olyat alkot itt, hogy eddig akárhányszor néztem, mindig garantált volt a libabőrőzés (imádom ahogy átkapcsolódik a párbajba a jelenet: „You will try!” mondja Anakin, majd hátraszaltó és beindul a zene… nagggyon jó). Padmé: Natalie Portmannak volt pár kifejezetten idegesitő kiszólása a filmekkel kapcsolatban. Igaz burkoltan, de többször is a tudomására adta a nagyérdemünek, hogy őt a Star Wars nem hozza túlságosan lázba (utolagos javitás a részemről: azóta olvastam olyan interjúkat amiben erre rácáfolt a szinésznő ). Ezzel még talán nem is lenne baj, ha ez nem lett volna tetten érhető az elöző részekben nyujtott alakításán. Az ep.2-ben ő is meglehetősen hullámzott; még az elején teljesen eltudtam neki hinni, hogy ő egy határozott szenátor, addig a film előrehaladtával egyre inkább erejét vesztette és a film végén, ahogy kifejezéstelen arccal lövöldöz az arénában szinte érezni, ahogy a szinésznő azon morfondirozik, hogy mi a fenéért is irta alá a három filmre szoló szerződést. Épp ezért volt kellemes meglepetés az ep.3-ban. Persze biztos, az is sokat segitett Natalie-nak, hogy a karaktere immáron jóval egyszerübb keretek között mozog. Vágyakozik Anakin után, terhes és végül megszül. Nagyjából ez a lényege a szerepének, de ezt tisztességgel hozza. Ahogy meggyötörten néz ki az űrhajója gépéből a Mustafarra való megérkezés után, az talán az egyik legjobb és legszebb jelenete. És ha már szépségnél tartunk: szerintem Natalie végig gyönyörű a filmben Amikor azt a montázst mutatják, ahogy Anakin gyötrödik, miközben Padmé néz ki az ablakon az egyik legemocionálisabb jelenet. A vágás remek, a zene gyönyörű, Hayden jól játszik és Natalienak pont elég annyi, hogy nagyon szép ) Ezzel együtt a szerelmi-jelenetek is kellemes meglepetésként értek. Remekül működött a Hayden-Natalie duó… én teljesen elhittem nekik, hogy ők egy szerelmespár Obi-Wan Kenobi: Mivel Ewan szinészi munkájával eddig is maximálisan megvoltam elégedve és számomra már az ep.2-es ténykedésével is túlszárnyalta Alec-et (aki ettől még persze örök kedvenc marad), nem ért meglepetésként, hogy McGregor megint elemében érzi magát a pofaszakállas jedi bőrében. Eleinte amolyan zen-mesterbe oltott Indiana Jones módjára intézi a dolgokat, mignem a film végére igazi tragikus karakterré válik. Anakinhoz intézett monológja döbbenetes erejű, s ahogy Williams lágy zenéje aláfesti, az egész hihetetlenül szivbemarkolóvá válik. Az egész Saga egyik legjobb jelenete. Nagy nagy köszönet Ewannak… egy élmény volt őt Obi-Wan Kenobiként látni! Yoda: Yoda mindig is nagy kedvenc volt… az egyetlen ami az elöző részekben némileg rontotta a képet az a megvalósitása. A mai napig nemtom pontosan kit is akar ábrázolni az ep.1-es báb. Az ep.2-es CGI már valamivel jobb… igaz nem túl élethű, de azt mondják, hogy nem az élethűségre, hanem a báb utánzására mentek. Ez érthető is lenne, ha az ep.3 CGI Yodája nem sikerült volna ilyen baromi jóra. Remélem előbb-utobb beiktatnak egy cserét. Yodának van egy-két kifejezetten jó jelenete… az egyik ilyen amikor Anakint okitja a jövőbelátásról, félelemről és szeretteink elengedéséről. Ezaz a Yoda, akit annyira szerettünk. A frenetikus végső-párbajáról majd később. Mace Windu: Az elöző részekben ő volt a nagy és bölcs jedi mester. Mivel karaktere meglehetősen egyszerű volt, igy eléggé háttérbe is szorult. A harmadik részre azonban igazi egyéniséggé vált (nem, nincs bajom az elöző részek Windujával csupán az nem volt ilyen karakteres… talán direkt). Ha képzettársitást kéne alkalmaznom akkor azt mondanám, hogy Windu egy élő kőszikla. Határozott véleménye van, melyet nem rest másokkal megosztani. Amikor Anakin elkezd rinyálni a Tanács előtt Windu az egyetlen aki odamer szólni, hogy „Pofa be, ülj a helyedre”. Nem próbálja azt se kendőzni, hogy Palpit mennyire nem csipi… és ahogy a Jedi kommandó élén bevonul végül Palpihoz… ahogy Darth Metró mondta: mint aki szarba harapott és nem izlett neki. Érezni, hogy Windu útjába nem érdemes állni, mert még seggbe talál billenteni. Bár ha percre lebontanánk talán itt se szerepel többet, mint mondjuk az elöző részben, nekem mégis sikerült jobban megkedvelnem Palpatine: Talán ő a film egyik legnagyobb meglepetése. Ugyanis egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy azt eddig megszokhattuk tőle. A film első felében továbbra is hozza azt a kétszinű cselszövőt akit eddig is megismerhettünk benne (ohh... az a remek opera-jelenet!!!), ám onnantól, hogy lehull róla az álarc és átvitt illetve szó-szoros értelemben is megmutatja igazi arcát, megismerhetjük a tajtékzó, elvetemült GONOSZ-t, aki alig birja ép elmével feldolgozni saját hatalmát. Aki teli torokból, üvöltve hirdeti ki a Birodalom megalakulását, és aki az őrület határ-mezsgyéjén billegve röhögi ki az elbukott Yodát, miközben saját életéért is kiáltozik. Miután megnéztem a Jedi visszatért rájöttem, hogy ez tulajdonképpen mindig is megvolt Palptine-ban csak eddig nem vettem észre… mindig is ilyen pszihopata-tömegmészáros beütése volt. Ian McDiarmind egyszerüen óriási… ezt kár is lenne vitatni. Talán a legjobb jelenete az az, ahogy megkereszteli Vadert. Nem tudom, hogy itt az igazi hangját halljuk, vagy azt amit Anakin hall a saját fejében („Hagytad, hogy a sith lord megrontsa az elméd” –mondja neki később Obi-Wan… lehet, hogy szószerint kell érteni? Lehet, hogy itt „rontja” meg az elméjét?). Az a túlvilági hang amin ekkor Palpi beszél, mintha a Pokol feneketlen bugyraiból bukanna elő… félelmetes. És ahogy ezután leül a székébe és mondja, hogy végre a sithek fogják uralni a galaxist, majd halkan hozzáteszi: és beköszönt a szent béke! Van ebben valami hátborzongatóan jó! Grievous tábornok: Talán egyetlen szereplő sem lóg úgy ki a többi közül, mint Grievous, aki mindazt jelképezi, amit a Star Wars hajdanán képviselt vagy képviselni akart. Felidézi a régivágású sci-fi filmsorozatok milliőjét. Griveous annyira egy dimenziós karakter, hogy ennél már nem is lehete egysikubb. Ő az über-táp rosszaság, aki akár négy karddal is tud nyomulni. Tipikusan az a karakter, aki már annyira gonosz, hogy egy hajszál választja el a nevetségességtől. Imádom!!! Az Obi-Wannal folytatott párharca pedig az egyik legdinamikusabb, amit SW-ben láthattunk (és itt van a film egyik legjobb poénja is: Obi-Wan belerúg Grievous fémlábába )) C-3PO: Bár ő a mellékszereplők között is mellékszereplő, ennek ellenére pár szóban róla is megemlékeznék. Föleg azért, mert számomra még sose működött ilyen jól 3PO karaktere, mint ebben a részben. Talán ez annak köszönhető, hogy még sose állt 3PO ekkora kontrasztban az éppen folyó eseményekkel, mint most. Én mindenesetre minden egyes megjelenését széles vigyorral nyugtáztam. Szót ejtenék még az óriási és grandiozus csatákról is melyek felsejlenek a filmben. Érdekes, hogy a legtöbb ütközetből csupán pár jelenetet látunk. Hiába… ez a film elsősorban –nagyon helyesen- Anakinről szól. A csatajelenetek elsődleges funkciója, hogy érzékeltessék a Klón-háború monumentalitását. A nyitó-űrcsata mindenesetre lenyügöző… eddig ötször láttam a filmet és mind az ötször tátva maradt a szám. De Kashyyyk pár pillanatra bevillanó összecsapásai is óriásiak… mégis a leginkább földbe-döngölő harcokat a fénykardpárbajok terén produkálja a film. Nehéz helyzetben vagyok, amikor rangsorolnom kell őket, de én az Anakin-Obi-wan ütközetet teszem meg elsőnek. Nagyon régóta várom már ezt az összecsapást, és egy picit tartottam is tőle. Az elözetesekben láttuk, ahogy Anakin és Obi-Wan drótokon lógva csap össze és elkezdtem kicsit félni, hogy Lucas túl nagyot akar markolni. Túl jó koreográfiát akar, túl sok helyszint stb. Szerencsére ez a párharc egyáltalán nem a koreográfiáról, sokkal inkább az érzelmekről szól. Anakin és Obi-Wan csapásait szinte alig látjuk át, s épp ezért érezzük micsoda elemek csapnak itt össze. Ahogy az egyik tartóoszlop megég és belezuhan a lávába, majd megindul a Battle of Heroes cimű zene az valami olyan katartikus pillanat, hogy azt szavakban nem lehet elmondani. Persze az egészet tovább emeli az a drámai keret amibe belevan ágyazva (a leszálló-pályás párbeszédek és a végső Obi-Wan monológ). A második helyezet a Yoda-Palpatine párharc. A kezdés még nem döngől a földbe… számomra ott indul be -de nagyon- az egész, amikor a Kancellári-páholy elkezd emelkedni az üres Szenátusba - melyet akár egyfajta jelképként is lehet értelmezni. (az elején mondjuk nagyon jó szövegek vannak… föleg az tetszik, ahogy Yoda kiosztja Palpit ) A kórús-mű által megtámogatott összecsapás, mely alatt csak úgy röpködnek a szenátusi podok egyszerüen frenetikus. A Windu-Palpi összecsapás értékelésénél nagy gondban vagyok, mert a lényeg itt nem a fénykardok összetűzése sokkal inkább a nagy fordulópont pillanata… ha csak mint kardpárbajt veszem persze még igy is lenyügöző, de nálam csak a harmadik helyre elég. Most nem megyek végig az összes akció-jeleneten: legyen elég annyi, hogy az összesel olyan jó munkát végzett a mi jó Lucasunk, hogy garantált, hogy a DVD-n mindegyikből repetázni fogunk Az ep.3 egyik legnagyobb erénye azonban mégis az óriási érzelmi töltet, amit nem is nagyon várna az ember egy SW filmtől. A Star Wars valahogy mindig is amolyan fiús szórakozás volt, űrcsatákkal, lövöldözéssel, fura lényekkel és über-erős gonoszokkal. Épp ezért meglepő az, hogy micsoda ereje van az ep.3 drámájának. Ez az amiért én máris a kedvenceim közé sorolom. A 66-os parancs kiadása, Windu levágása, Obi-Wan monológja… hogy csak párat említsek a drámai csúcspontok közül, melyek itt most szabályszerüen összetorlodtak. Majdnem annyi drámaiság van ebben a filmben, mint az összes többiben együttvéve. Ezt tovább fokozza az SW mértékkel mérve erős brutalitás. Ahogy a megcsonkitott Anakin huzza fel magát a kavicsos lejtőn, vagy ahogy ordit miközben műtik… sokkoló!!! Mivel megigértem, hogy valami negativumot is mondok majd hát tessék: túl sűrű és tömény. Én minimum húsz perccel még megtoldanám!! És bár a film elején a legtöbb poén működik, R2 harci droid elintéző akciója talán kicsit túlzás. Elnézést, most ennél több nem jut eszembe ) Azért még a zenéről is ejtenék pár szót: Williams láthatóan kicsit elkényelmesedett. Az ep.2-nél is meglehetősen szűkmarkuan voltak mérve az új témák és most sincs ez másképp. Ennek ellenére a zene nagyrészt remekül, néhol pedig egészen szenzációsan képes növelni az egyes jelenetek érzelmi töltetét. Én speciál azt is nagyon imádom, hogy a Birodalom kikálltása alatt kórus megy. Tudom sokan nagyon bánják, hogy nem a Birodalmi induló megy… de szerintem ez maximum ötlet-szinten hangzik jól. Ehhez a jelenethez egyszerüen nem illene, föleg mivel ez amolyan „Keresztapásan”, inkább montázs-szerüen, számos párhuzamos cselekménnyel együtt történik. Még azon se lepődnék meg, ha Lucasék kiprobálták volna, hogy milyen a Birodalomi induló alatta, majd hallva/látva a végeredményt lecserélték. Végül summa summárum: nagy nagy köszönet Lucasnak. Óriási élmény volt ez a hat film, melyet most az ep.3-al koronázott meg!!!"

Ez igy van. A Magyarorzsági bevételek minden képzeletet felülmúltak... úgy látszik a környéken itt van a legtöbb SW fan

Korábban elleneztem a politikai szál visszakerülését, mivel úgy éreztem, hogy túlságosan is kibillentené a film egyensúlyát, ami tulajdonképpen Anakin bukásáról szól... viszont a sokadik újranézés után kezdem azt érezni, hogy Bail Organa karaktere kicsit a levegőben lóg. És Padménak is jót tenne, ha nem csak az lenne a szerepe, hogy turbékol Anakinnal. Mondjuk ha nem kerül vissza akkor is ez lesz a legjobb SW film, de inkább rakják vissza

Jaja... ez nekem is feltünt. És erről mindig az ep.4 SE jut az eszembe, amikor a jawa leesik a ronto hátáról Mos Eisley-ban

A Japán adatok valszeg csak hétfőn lesznek ismertek (legalábbis a Mojo akkor szokott frissiteni). Egyébként a szombati eredmény nagyon szép. 40%-os emelkedés a péntekhez képest. :43:

A hétvégi eredmény becslése: 2.600.000$ Vagyis Ody csupán 100.000-rel becsülte fölül. Ezzel 370.8 milliónál tart az ep.3. Nem rossz, nem rossz....

Van, de sajna kishazánkban nem jelentek meg, ha jól tudom.

Nekem a DVD-filmek gyűjtése az egyetlen ilyen hobbim, de annak csak érintőlegesen van köze az SW-hez Amugy nekem is van egy-két könyvem, képregényem, meg van pár száz megányi képem, videóm a gépemen, de semmit sem gyüjtök tudatosan. Figurából meg egy sincs... Viszont Tibur gyűjteményére én is nagyon kiváncsi lennék :shock: (nomeg a többiekére is... akinek bármiféle képe van valamilyen SW-s cuccokról azt szivesen várjuk ode )

Is. Meg még gondolom kismillió másik dolgot. Bolygókról, fajokról, történelemről meg még kitudja mi-mindenről tárolnak adatokat. Én legalábbis igy tudom elképzelni.

Ami az ep.2 egyik nagy előnye, hogy a pár másodperces karaktereket is emlékezetessé tudja tenni. Jucasta Nu-nak talán ha két-három sora van a filmben mégis megjegyzi az ember... A könyvtár-rész egyébként nekem is nagyon tetszik. Szivem szerint annak örülnék, ha a kamera egyszer végigvonulna a teljes Jedi templomon, hogy láthassuk, hol és hogyan élnek a jedik. Jó látni a könyvtárat bár nehéz átlátni, hogy pontosan, hogyan is használják... ahogy Dzséjt mondta valoszinű, hogy a nagy holo-kütyük inkább szerverek... vagy olyan polcok, amiken ilyen fénylő lemezeket tartanak, amiken az adatokat tárolják, és ha kell kilehet venni őket?

Tudtam, hogy valahonnan ismerősek ezek az idézetek. Az 'Így készült a Baljós Árnyak' nekem is megvan, de utoljára még a Baljós Árnyak DVD kiadásakor olvastam el

Ez az a jelenet, ahol teljesen helyére billen nálam a film. Nem mintha különösebb baj lenne az elötte lévő résszel, de innentől végre a tempó is teljesen rendben van, ráadásul kedvenc SW bolygómon bonyolodnak tovább a szálak. Mos Espa egyszerüen gyönyörü a maga puritán módján... imádom. Érdekességképp meglehet jegyezni, hogy a forgatókönyv egyik rendkivül korai változatában, még Obi-Wan is a csapattal tartott, és ráadásul több utalás is történt arra, hogy Padménak tetszik az ifjú Jedi

Hát remélem, hogy tényleg jó. Épp most rendeltem meg a netpiac-ról kemény 990 Ft-ért

'Vissza a jövőbe' filmek... egyébként én a Mátrixot is birom, a HP-t is és a Narnia elözetes is tetszik

Pedig nekem úgy rémlik, hogy a Harry Potter filmek tetszettek

A moziplussz ezt irja róla: "A II. világháború német légitámadásai miatt a Pevensie-gyerekeket, Peter-t (William Moseley), Susan-t (Anna Popplewell), Edmund-ot (Skandar Keynes) és Lucy-t (Georgie Henley) elküldik Londonból, hogy biztos menedéket találjanak számukra a vidéken élő, hóbortos Digory Kirke professzornál (Jim Broadbent), aki történetesen egy nagyon különös, antik szekrény tulajdonosa is. Egy nap Lucy, belepillantván a szekrénybe, Narnia havas tájain találja magát, az örök tél országában, köszönhetően a gonosz Fehér Boszorkány varázserejének, aki önhatalmúlag eldöntötte, hogy ezen a titokzatos földön örökké tél lészen, de Karácsony sosem. Végül az összes Pevensie-sarj Narniában köt ki, és a négy kisgyerek ráébred arra, ők a kizárólagos reményei annak, hogy megtörjék a Boszorkány örökkévaló telét. Ám amíg hárman a végeláthatatlan hóban cammognak néhány segítőkész hód társaságában, akik megkérik őket, csatlakozzanak a Boszorkány legyőzése ellen induló Aslan nevű böhöm oroszlán hadaihoz, addig az óvatlan negyedik Pevensie-csemete eltévedvén a Fehér Boszorkány karmai közé kerül... C.S. Lewis klasszikus meseregényéből a Shrek-filmeket is jegyző Andrew Adamson rendezett pazar kiállítású filmet." Ehhez még annyit, hogy C.S. Lewis jóbarátja volt Tolkiennek és a Narnia asszem még a Gyűrűk Ura elött jött ki. Kis felbontású elözetes ITT

frenkie: Szerintem túl komolyan vetted a Függetlenség napját. Az bevallottan egy B-film és azok általában biza tele vannak logikai buktatókkal... nem azon van a fő-hangsúly, hogy minnél reálisabb legyen. Én jól szórakoztam rajta Ody: Üdv a klubban A Wotw szerintem is iszonyatosan jó, ha minden igaz hamarosan újranézem a moziban (pedig alább még igéretet tettem rá, hogy kivárom a DVD megjelenést )

Tudom, azt olvastam, de én konkrétan azt kérdeztem volna meg, hogy szerinte George miért akart CGI klónokat. Milyen koncepció alapján vagy mi volt az indoka...

Tényleg. Jó hogy mondod. Nekem még az sejlik fel, amit anno Asimov mondott, vagyis, hogy szerinte a Star Wars az egyetlen olyan sci-fi film, ahol olyanok a robotok, ahogy azt ő leginkább eltudja fogadni: vagyis kiszolgálják az irányitóikat és nem ébrednek öntudatra, kezdenek el pusztitani stb., ahogy más sci-fi filmekben. Persze a prequelekben vannak harci droidok, de azok is szigoruan az utasitásaikat végzik el, amit szerves uraik bekódoltak nekik és nem fordulnak ellenük.