Nekem kissé vegyes érzelmeim vannak. A filmben eltelik egy óra, mire végre lesz története.
Onnantól kezdődik, mikor Göethe-t megvádolják. Előtte csak a cuki és érdekességfaktor van. Szerintem nehezen bírkóztak meg azzal a feladatttal, hogy nem regény volt a történetük alapja. Az icipici keményfedeles tankönyv nem a legjobb alapanyag ezek szerint. Ezen a véleményen a párom is osztozott, sőt ezt az Ő szájából loptam -pedig Ő elvileg nagyobb rajongó, Ő olvasott mindent ebből a világból- sőt még én voltam az elnézőbb a filmmel kapcsolatban.
Ami tetszett, hogy a varázsvilág végre a felnőttek szemszögéből került megvilágításba és használatra. A "legendás" lények is tetszettek majdnem mind.
A színészek jók, bár Eddie Redmayne játéka annyira belémégett Stephen Hawking-ként, hogy egy két arcmimikából sajnos asszociáltam újra erre a szerepére.
A mugli pék pedig vékony sw vonatozással bír, felismertem azonnal, hogy Ő a Fanboys vicces dagija Dan Fogler.
Ron Perlman-t nem is tudtam, hogy játszik majd benne, de rögtön felismertem "kiegészítők" alatt!
Jon Voight csakis fáradt öregembereket tud már játszani, nekem kilógott a szerepéből, nem illett ebbe a világba.
Colin Farrell, viszont meglepetésemre jól működött.
Szóval azzal zárnám, hogy -bocsánat de- a Hobbithoz(Váratlan utazáshoz) közelítve értékelek:
Mindkettő egy aggasztóan vékony alapműre épít, de a Hobbit abban a szerencsés helyzetben van, hogy az legalább egy regény.
Mert amit itt írtak az alapokhoz, hogy története is legyen az sikerülhetett volna erősebbre is.
Szóval ez gyengébb "varázsvilág" film, mint amilyen "középfölde film" a Hobbit lett.
DE azért ne csak elmarasztalásnak érződjön a mondandóm, segíthet ezen egy jobb folytatás, és talán már egy újranézés is.