Dzséjt

Hál' isten, nekem a gyűjtői kiadás fog március 9-én (bár ha a CDGalaxis tartja magát a szokásoshoz - :clap2: - akkor már 6-án esélyes), így nem kell válogatnom. Amúgy, nálam Shepard csak férfi lehet. Soviniszta dolog, de ezt a munkát csak egy férfi végezheti el.

Akkor már tudom, miért fulladtak bele az egerek.

Pont azért kellett volna már rég kimennie. Vagy a lébecolók inkább megvárják a napsütést? Nincs kényszer, hogy hamar hazaérjenek a munkából. Eh... a kényelmes mindenit.

Hát majd fog. Igen, majd fog. Most egy öregember mondta, nem nagy különbség.

Még csak most?

Sőt, ha már itt tartunk, lődd le Oldit, mert a börtönviselt múlt is tök sikk manapság. Amúgy van egy jó receptem arra, ha elhagy a csaj. Szerezz másikat. Nem egyszerű, de hosszú távon hatásos.

Pedig pont, hogy meglehet, hiszen az írás is egy szakma, aminek megvannak a maga technikái, amiket ha nem alkalmazol, akkor a műved rossz lesz, ugyanúgy mint az autószerelőnél, az ácsnál, a kovácsnál, a filmkészítőknél. Szóval ez teljesen abszurd, hogy nem lehet objektíven megítélni. De látom, itt nem fogunk dűlőre jutni. Élvezzük a könyveket, aztán kész, bármilyen is a minőségük.

Miért, egy könyv szerinted mi másból áll? Ezekből, plusz borító, fülszöveg, fogalmazás, helyesírás, szerkesztés, sztori és karakterek. Ezek mind objektíven megítélhetőek. Ez adja a könyvet. Az, hogy ezek közül már mennyire tetszik valami, az szubjektív. Egy sehová sem fejlődő karakter rossz karakter, egy sablonos sztori rossz sztori, a leírások hiányáról és a többiről már nem is beszélve, és ez így van akkor is, ha tetszik vagy nem tetszik. Nem szabad keverni a kettőt. Ahogy Karrde is írta, más a tetszés és más a minőség. Nekem tetszik az Aliens vs Predator Requiem, holott egy iszonyú sz*r film.

A vodkanarancsról nekem az jut eszembe, hogy egyszer haverral elszopogattunk két üveggel. Ezután csak arra nem emlékszünk, hogyan kerültünk ki a várba, de arra határozottan emlékszünk, hogy a hazajutás iszonyú nehéz volt. Az amúgy fél óra alatt megtehető táv tízszeresére nőtt és nagyon sűrűn meg kellett állnunk pihenni. Na, akkor ittam utoljára vodkanarancsot. Bár egy ideje a vodkát is kerülöm, enyhén szólva nem szeretem. Inkább pálinkázom vagy Whiskey-zek, bár ha lehet, akkor Unicum Next.

Nem csak játszottam, még mindig játszom. Itt ül a gépemen, bár egy ideje nem nyúltam hozzá, de ez inkább az időm hiánya miatt van. A játék nagyon jó. Remek hangulat, melyet leginkább úgy lehet leírni, mint vidám apokalipszis. Iszonyú szabad a világ, annak ellenére, hogy csak Washingtont és környékét lehet bejárni (bár a DLC-kel más területeket is meglátogathatunk), de az a terület több száz négyzetkilométert tesz meg, túlzás nélkül állítva, vagy ezer felfedezni valóval. Mert ha véletlen - kizárt - sikerült felderíteni a felszínen mindent, akkor lehet lemenni a metróba, az egyéb Menedékekbe, barlangokba, és kiderül, hogy a felszín alatt majdnem akkora tér van, mint a földszinten. A küldetések igen változatosak, az NPC-k halálosak, néha csak a humor, néha komolyan. A társak, akiket begyűjthetünk, nem csapódnak csak úgy hozzánk, szimpatikusaknak kell lennünk nekik. De ha egyszer mellénk szegődnek (amúgy nem lehet minden csapattagot begyűjteni a szimpátia rendszer miatt), akkor komoly segítséget adnak. De vigyázni kell, mert ha meghalnak, itt nincs Erő, se medigél, se a Jáde hatalma, ami feltámasztja őket. Ha meghalnak, legfeljebb a hullájukat látogathatjuk (a játék nagy előnye, hogy akit megölünk, azok napok múlva - merthogy itt telnek a napok, és fut a dátumszámláló - is ott találhatjuk őket, nem tűnek el mágikusan, ellenben, ha olyan helyen maradtak, a dögevők egy idő után elhordják őket). A történet amúgy fordulatos, lazán kapcsolódik az előző részekhez is, de nem kell azokat ismerni, anélkül is érthető (maximum a visszautalásokat nem fogjuk észrevenni). Az ellenfelek kemények, jól meg kell válogatni, melyik helyszínt mikor látogatjuk meg. Washingtonba bemenni a játék elején például remek módja az öngyilkosságnak. Ilyenkor még a külső kerületet is érdemes kerülni, de a belvárost mindenképpen. A játék nagy erénye még, hogy minden felvehető. De tényleg minden, az üres konzervdoboztól a plüssmacin és bögréken át a különféle gyilokeszközökik. Persze a tatyónk nem végtelen, és nem tudunk tonnányi cuccot elhordani, de a megszerzett tárgyakat hazavihetjük (már ha van hová hazatérnünk), vagy eladhatjuk a településeken, esetleg a karavánoknál. De ha összerakjuk a szemétvetőt, akkor lőszernek sem utolsó. És nincs is annál mókásabb, mint mikor a minigunnal rád lövő Szupermutánst plüsmacikkal, játékautókkal és üres whiskey-s üvegekkel szóród meg. Ha egyszer minden felvehető, ez azt is jelenti, hogy mindenki le is lőhető. Igen, még Megaton jámbor polgárait is lemészárolhatjuk, ha pszichopata úri kedvünk úgy hozza, és házaikat kirámolhatjuk, hulláikat kizsebelhetjük. Mert itt mindenhová be lehet menni, legfeljebb a zártörő és kódfejtő képességeink szabhatnak gátat. Egy szó mint száz, ez az a játék, ahol majdnem mindent megtehetsz. Lehetsz a pusztaság vándora, a jó ügy szolgája, brutális fosztogató, vagy akárki. Mehetsz magányosan, de lehetnek társaid a bajban, és sok-sok, nagyon sok küldetés vár rád. Egyetlen baj van csak vele. Olyan bugos, hogy az hihetetlen! Az elakadások, levitálások, rosszul betöltött textúrák, falon átesések még a legelviselhetőbb gondok. A sűrű fagyások, összeomlások, na azok, amik kiakasztják a biztosítékot. Bár már rengeteg patch készült hozzá, és rengeteg bogarat kiirtottak, még mindig akad benne éppen elég. Szóval SŰRŰN TESSÉK MENTENI. A sűrűt pedig úgy kell érteni, hogy iszonyú k*rva sokszor. Lehet befordulsz egy sarkon, és máris a Windows asztalon találod magad. Ráadásul a magyar kiadásnál a patchelés azt hiszem, csak az 1.2-ig működik (1.7-es az utolsó), onnan a magyar kiadáshoz nem készült több javítás, és az angolt fel sem lehet rá rakni. Szóval szívás, ha a magyar sima vagy a Game of the Year kiadást vette meg (ez utóbbiban benne van az összes DLC). Nagyon sok hiba maradt benne. Nekem angolul van meg a Steam-ről a GofY, azon rajta van az összes javítás, de még így is rengetegszer kapok error vagy crash üzenetet, tűnök el egy sziklában, állítok orbitális pályára ellenfeleket, vagy akadok el láthatatlan akadályokban.

Na igen, ezt akartam írni, hogy azért a betűméret eléggé beleszámít a dologba. Mert lehet, hogy egy könyv csak háromszáz oldalas, de nagyító kell hozzá, míg egy ötszáz oldalas könyvnél meg megeshet, hogy oldalanként van egy bekezdés, akkora betűkkel írták. Mondjuk az ilyen kétszáz oldalszám alatti műveket, amiket ráadásul ló betűkkel írtak, még véletlen sem csúfolnám könyvnek. Azok novellák, amiknek inkább egy kötetben lenne a helyük, nem önállóan állni a könyvespolcon. Szóval aki elolvas tíz Jedi növendéket, az nekem nehogy azt merje állítani, hogy elolvasott tíz könyvet, mert nyakon vágom.

A minőség nem szubjektív, ami jól van összerakva, az jól van összerakva, ami nincs, az nincs. Max az szubjektív, kinek mekkora minőség kell ahhoz, hogy tetsszen. Például, nekem a Gyűrűk Ura nem tetszik, a feléig nem tudtam elolvasni, annyira untam. De ettől a könyv még kiválóan megírt, jól szerkesztett, tartalmas mű, azaz minőségi. A Mass Effect könyvek ellenben nem túl fényesek, bár ez lehet, hogy csak a magyar kiadás hibája, de nincs jól megcsinálva (és most nem csak a fordítási hibákra gondolok, mint például Shepard TÁBORNOK). Mégis, sokkal jobban tetszik, de eszembe nem jutna minőségi alkotásnak nevezni.

Rick McCallum

Egyrészről Másrészről Harmadrészről Negyedrészről

Csak egy pöppet. A sorozat egyetlen szerencséje, hogy még mindig vicces, na meg Stana Katic és Nathan Fillion játszik benne.

Azt az ürgét én akkor is kivágtam az ablakom, mikor az angyali Sheparddal mentem. Pedig azzal még Al Julani kisasszonyt sem töröltem képen. Az az ürge iszonyú csúnyán tud nézni az emberre. Nekem az első (és alapjáratú személyes ME kánon profilom) eléggé vegyes figura, nagyjából egy súlyban van nála a paragon és a renegate, mindkét játéknál. Abban adtam olyan válaszokat, cselekedtem úgy, ahogy a kedvem tartotta vagy ahogy én tettem volna Shepard helyében. Ami így később úgy tűnik, igazolódott, mert (ME3 és Megtorlás spoiler) Szerintem is begyűjt az ember párat, kár vele ennyit vesződni. A játék ennyire nem veszi komolyan, ha a paragon pontok meghaladják a renegate-t, Shepard már angyalnak számít. Maximum azért jó csak az egyik vagy másik felé húzni, mert akkor, mikor egymás után többször kell elbűvölni vagy megfélemlíteni egy párbeszéd alatt, akkor félúton nem fogy ki az ember a pontokból. Nekem például ez a baj az alap karakteremmel, hogy nagyjából egyensúlyban van, mindegyiknél csak a feléig ér a mérő. Ez azt jelenti, hogy több ízben, amikor még kellett volna az elbűvölés, már nem volt rá lehetőségem azt választani, mert elfogytak a paragon pontok. Így vagy maradtam a hagyományos beszélgetésnél, vagy megfélemlítettem a delikvenst. Míg ha ki van maxolva, akkor nagyjából a végtelenségig választhatod az elbűvölést/megfélemlítést a párbeszédek alatt.

A párbeszédeknél megjelenő feketeség a betűk mögött azok kiirthatatlanok. Nálam is úton-útfélen megjelennek. A levegőbe mászkálás is megesik. Ilyenek vannak, sőt, falon átzuhanás és semmiben végleges elakadás is. Ritkán, de megesik. És akkor persze bosszantó, ha már fél órája nem mentettél... Már biztos rájöttél, de a párbeszédtárcsa a következőképpen van felosztva: Bal oldal felülről lefelé: tovább faggatás (néha paragon), további kérdések, tovább faggatás (néha renegate); illetve itt a bal oldalon van az elbűvölés és megfélemlítés helye is. Jobb oldal felülről lefelé: paragon, semleges, renegate A bal oldal a trükkös, mert ott megeshet, hogy egy tök ártatlan megjegyzés vagy kérdés, ami a bal alsó sarokban van, renegate pontot eredményez. Csak nem mindig, ez a bibicsek.

Az a baj, hogy az "évad közepi" dupla részek, valamint az évad nyitók és évadzárók mindig jól sikerülnek, csak a köztük lévő maradék húsz rész nem halad sehová. Azok úgy vannak. Nekem ez a legnagyobb (és egyetlen igazi) bajom a Castle-vel. Van évadonként négy rész, amiben fejlődnek, a maradékban meg sehová sem tartanak, minden, ami abban a négy részben történik, következmények nélkül marad. Jó lenne, ha valami fontos történik akárhol az egyik szereplővel, az a következő részben ne legyen meg nem történt esemény. Lassan nekem is meg kéne nézni az új részt.

Egyszer valahol olvastam, hogy van a játékban egy ilyen bug. Magam még nem találkoztam vele, de lehet, hogy te most belefutottál. A javításokat feltetted? (Bár emlékeim szerint, azok ilyen hibát pont nem orvosolnak.) Bár az ME2-ben kicsit "érzékenyebb" a paragon/renegate mérő, mert minden cselekedet és beszélgetést mér, sőt, még ugye ott vannak azok a párbeszédek közt fel-feltűnő "váratlan tett" momentumok is. Szóval megeshet, hogy csináltál vagy mondtál valamit, ami renegate pontokat ért, és észre sem vetted. Nekem van egy karakterem, aki annyira jó, hogy glória van a feje körül és angyalszárnyakat növesztett az ME1-ben, de az ME2-ben hiába adtam mindig paragon válaszokat, cselekedtem mindig szuper jól, és ignoráltam a renegate hirtelen cselekvéseket, így is begyűjtöttem egy adagnyi renegat pontot, és sokszor ki sem jelzi, vagy csak én nem vettem észre, a franc tudja (bár mikor ilyen tisztes listát ad ki, azt nem szoktam végigfutni, szóval lehet, hogy az utóbbi).

Én személy szerint azért, mert bár nevetséges, gagyi és sokszor erőltetett ez a sok vér és szex (amúgy egyiket sem utálom, de azért jobb, ha egy sorozat tudja kezelni), ilyen baromi jó karaktereket, akik ennyire jól vezetik a sztorit (amit bár ismerünk a történelemkönyvekből, mégis sikerül úgy csavarni, hogy az érdekeljen, hogy jutunk oda ahhoz, amit ismerünk), ritkán látni sorozatban. Batiatus simán ott van a "film és sorozattörténelem legnagyobb g*cijei" listámon, közvetlen Darth Sidious és Scorpius (Farscape) után.

Elég a gyanú, hogy aztán elmenjenek a Dathomirra megkérdezni. Általában ebből áll egy nyomozás.

Szerintem is elég ésszerű a Spartacus és az ep1 szidalmazási összevetése. Az ep1-nek olyan "hibákat" rónak fel, amelyek már az ep4-5-6-ban is benne voltak, és csak a vak nem veszi észre. A Spartacus s2-ben ugyanez van, olyanokat rónak fel neki, amik már az s0-1-ben is benne voltak. Ennyi, semmi több, nincs szó sztori, minőség, vagy akármiféle összevetésről, és távolról sincs rossz szándék ebben. Mindkettő minőségi alkotás, ami olyan elemek miatt vannak szidva, amiket már az ugyanolyan minőségű elődök is tartalmaztak, csak a kedves becsmérlő ezt nem akarja észrevenni, mert akármi miatt (nosztalgia, szimplán hülye). Az, hogy ez kinek jön be, kinek nem, az egyéni ízlés kérdése, de ez meg nem volt vitatva, szóval ez a "lesz*rom" dolgot én sem értem, hogy jött ide, mert senki nem akart senkit meggyőzni arról, hogy most aztán mindenki szeresse. Aki nézi, nézze, aki nem nézi, ne nézze. Speciel most én sem nézem, a második évadból egy fél másodpercet sem láttam még. Viszont szerintem a linkelt blogger sem akkora kretén, mint ahogy Oldi beállítja, mert lendületből azzal kezdi, hogy már az első évadban is hibának vélte ezt a sok vért és csöcsöt, tehát nem most a második szezonnál eszmélt rá, hogy jé, ebben van vér és csöcs. A további mondandójával is egyet tudok érteni, szerintem is néha már túlzásba viszik. Csak engem nem zavar, hanem kiröhögöm, mert nem egy esetben nevetséges az egész véres vizuális ábrázolás. Nem elég, hogy gagyi CGI a vér, ezt még nagytotálban reklámozzák is, mikor anime/manga szerűen egy tűszúrásból hat hektoliter nagygyomású vér távozik. Ugyanilyen nevetésre ingerlő a szilikon mell a Római birodalomban. De persze ez a sorozattal jár, ám néha a paci túloldalára leng a készítők lába. És abban meg kifejezetten igaza van, hogy a sztori és a karakterek ezek nélkül is lazán elvinnék a sorozatot.

Castle 4x15, anyád!

Szépen termelünk.

Csak ma kettőtől hét óráig játszottam az ME1-gyel. Nem is új (de megint találtam benne egy számomra teljesen új pillanatot ), mellette egy órát még az ME3 demo multival is játszottam. Most képzeld, mi lesz, mikor befut az ME3. Komplett új tartalom, új felfedezni valók, új karakterek, új akciók. Reggel nyolckor leülök elé, engem nem is lát senki este tizenegyig, max amíg kiszaladok a WC-re, vagy gyorsan összeszedek valami harapnivalót. Ráadásul most rá is vagyok kényszerülve, kedden már az ME2-nek kell futnia a gépen, jövő hét szombatra pedig már végeznem kell azzal is. És ezalatt ugye dolgozni is fogok. És mint írtam, nem kell hozzá két nap, csak harminc óra. Vagyis van még a két napból tizennyolc órányi szabadidő, úgyhogy nonstop sem kell tolni a két napos kijátszáshoz. Kocka vagyok, nem tagadom. Na jó, csak lazán mániákus, aki ha rákattan valamire, feszítővassal sem lehet levakarni.