Dzséjt

Tehát akkor egy CoD-dal játszol ösznye-visznya kétszer. Ez remek! A sztori engem is megfog, csak ez nem indokolja, hogy négy órán át szaladjak egy csőben, miközben annyi a teendőm, hogy nyomkodom és huzigálom az egeret. Mert még kihívás sincs, hála a regenerálódó beállításnak. SWAT és Raibow Six játékokon nevelkedtem, eleve nem tüzelek nyílt terepen. Ha csak nem számít kihívásnak, hogy egy csúnya hiba miatt a chackpoint visszatesz a pálya legtávolabbi pontjára. Ami csak azért idegesítő, mert az agyonscriptelt pályán megint mehetek végig, fejből lőve le a jómadarakat, szóval az esetleges halálokkal még tovább romlik az amúgy sem magas kihívási ráta. Jó, persze, arra a háromszor négy órára szórakoztat ez a nesze semmi, játszd végig jól játék is, csak kár, hogy három játék tesz ki annyit, amennyinek a minimum kéne lennie EGY játéknak. Érdekes, a Half Life 1-2 képes volt jó és izgalmas sztorit produkálni ötször akkora játékidővel, sokszorosan több kihívással és változatossággal (pedig az is lineáris, mégsem érzi az ember, hogy egy csőben szaladgál). Nem utolsó sorban, a CoD egy játék. A játéknál meg nehogy már csak a sztori számítson. Azért játék, hogy legyen játékélmény. Tartalmas játékélmény, ami a kikért amúgy nem csekély összegért cserébe ne egy teadélután erejére kössön le. Akkor inkább megnézek egy Ryan-filmet, úgyis Tom Clancy-től lopta a történetet a Modern Warfare széria, és azok a filmek nagyjából fél órával rövidebbek csak.

Ody DW 7x00

Basszus. Legalább nyugodj békében, ha az életben nem tudott.

Drasztikusan lerövidült játékidő (négy óra teljes játékként eladva, a Half Life 2 Episode 1 játszható ki ennyi idő alatt, pedig az csak egy szimpla kiegészítő), egy vonalzó linearitásával vetekedő pályák (most komolyan, van olyan, aki képes eltévedni a CoD-ban?), faék egyszerűségű feladatok (juss el A-ból B-be és lőj le mindenkit; jó, ez speciel régen sem volt túlságosan másképpen, de azért akadtak egyéb tennivalók is, amik megoldásához nem ártott a jó megfigyelőkészség - pl. lentebb említett szellőző keresgélés - és a jó memória - "hova a p*csába is kell ez a k*rva kulcs?" című mondatok ), checkpoint rendszer (egyetlen haszna a játékidő kitolása), életcsomagok eltűnése (nehogy már meghaljon a derék vitéz), fegyvermennyiség lekorlátozása (itt most lehetne jönni azzal, hogy de hisz a valóságban sem visz magával egy katona egy fegyverlerakatot, de ezt az érvet gyorsan lecsapnám azzal, hogy egy katona a valóságban nem regenerálódik, ha fedezékbe bújik - ebben a megközelítésben az egészségügyi csomag reálisabb lenne -, és lőszerből sem visz magával annyit, amennyi jól esik... arról nem beszélve, hogy mi köze a CoD szériának a realitáshoz...?).

A minden téren negatív hatásuk... A Blue Shiftet érdemes kivinni, hiszen az ottani főszereplő fontos szereplő a HL2-ben is. Az Opposing Force-ot sem árt ismerni, mert az is felfed néhány fontos részletet a Xen invázióról, bár annak cselekménye eléggé mellékes a másik két felvonáshoz képest. De az ottani főszereplővel is vannak még tervei G-mennek, így egy talán évszázadok múlva megszülető epizódban jó lesz ismerni az ő múltját is. Megjegyzem, ő is egy Shepard.

Klassz kis kirándulás lehetett. Köszi a képeket és a beszámolót!

No, ez érdekes, ezt még nem próbáltam.

DW s4.

Amúgy is kicsit klisédöntögetők voltak japánnal kapcsolatban.

Már egy ideje én is látogatom az oldalt telefonról, amióta meg megvan a hülyetelefonom, még többször látogatom. A baj az, hogy az érintőképernyős billentyűzeten az én kisregényeimet megírni egész napos elfoglaltság. Mázli, hogy az esetek többségében szó szerint egész nap dolgozom (rettentő munka, ugye?). Szóval nagyon jó, hogy van. Egyedül a szerkesztési lehetőség hiánya, ami néha bosszant.

Senkinek nem is fordult meg, senki nem is írt ilyet, csak amit írtál, az nem objektíven nézve nem állja meg a helyét, és ha valakinek tanácsot adsz sorozatnézés ügyében, nem árt némi objektivitás, hogy ne legyenek téves elvárásai (amivel csak ártasz az élménynek). Ennyi! Igen, a Doktorhoz ad valamennyit (bár én fele ennyivel is megelégedtem volna, mert amit ad, az csak tönkre vágta a tizedik Doki karakterét), a sorozatnak része, de konkrétan a történethez az End of Time part II. utolsó húsz perce ad hozzá valamit (méghozzá elég fontos valamit) érdemben. A többi idétlen, unalomig ismételt adathalmaz, ami semmit nem mozdít semerre. Persze, érdemes látni őket, mert ízlések és pofonok, stb. de azért valótlanságot nem kell róla állítani. De túl van tárgyalva. Donát is hamarosan odaér, ahol a Doctro Who már magasan kiemelkedik sok sorozat közül. Na, akkor már lehet aj beszélni arról, mi fontos a történetben, ahogy szépen fogynak a filler epizódok. Donát, kikre gondolsz, mely karakterekre?

Avengers: érthető mód a mozi óta nem láttam, szóval volt ideje felejtődni. Így újra maximálisan élvezhettem. Alig várom, hogy megérkezzen a BR (az első szuperhősös film, amit megveszek, egyből BR-on!!!! ). Iszonyú jó film, minden nagyon a helyén van. Persze ehhez sokat ad, hogy azok az elemek, amikből építkezik, korábbi filmek témájául szolgáltak, így nem kell olyasmivel foglalkoznia, mint karakterek, eszközök vagy maga az univerzum bevezetése. Jó ötlet volt anno a Marvel/Paramount párostól, hogy több filmet áldozott az előzmények kifejtésére. Ez a film nem is tudna így létezni azok nélkül, de így az elmúlt évek egyik legjobb filmje lehet. Minden a helyén, szereplők sokasága, akik nem másznak egymás nyakára (csak idegeire ), remek és látványos, jól követhető akciók, ahol mindenki tud érvényesülni a pisztolyos Natashatól az elszabadult gyorsvonatként üzemelő Hulkig. És persze a legjobb pillanatokban elpuffogtatott remek humor. A The Dark Knight Rises remek film, de az én szememben idén az Avengers győzött. Eh, és eddig nem is tudtam, hogy a stáblista alatt feltűnő jelenet után is van még egy jelenet a végén. Hatalmas! Én konkrétan egy Gremlins 3-at hiányolok. Bár tudom, hogy CGI is lenne benne, meg nem tudnák már megismételni azt, amit az első két részben, meg minden, szóval ha csak valami isteni közbeavatkozás nem történik, harmatgyenge próbálkozás lenne, de azért nem tudnék nem örülni egy újabb szörnyecskés bulinak. Ezt a reklámot pár éve csinálták egy telekommunikációs cégnek. Sok rajongó akkor azt hitte, hogy ez egy teaser az új filmhez. Aranyos és szerintem elég jól prezentálja, hogy ma is meglehetne csinálni egy Gremlins filmet pusztán bábokkal, CGI nélkül. Mert ha valahol szentségtörés lenne CG-t használni még szerintem is, az egy Gremlins mozi. http://www.youtube.com/watch?v=pnX6jqkTPVo Hasonlóan vagyok a Ghostbusters 3-mal is, bár ott a videó játék betöltött egy nagy űrt, ami tökéletes folytatása a sztorinak. Ezt a jelenetet pedig nem lehet röhögés nélkül kibírni. http://www.youtube.com/watch?v=wK30R1gsgGk

A Battle: Los Angeles emberközeli, ott emberek harcolnak az idegenek ellen. A Battleshipben meg hajók harcolnak űrhajók ellen. Lehet ezért érzi az előbbit keményebbnek, hiszen ott még a kamerakezelés is olyan, hogy az ember a tengerészgyalogosok között érezheti magát. Na meg a Transformers szerű gépek és a hatalmas zúzások is erősíthették a Bay-érzést. De legalább ebbe több értelem szorult. Na nem sokkal, de egy hangyányival.

De te nem ezt írtad, hanem azzal érveltél, hogy fontos részei a történetnek. Ez nem igaz! A négy sztoriból három annyira nem lényeges, hogy ha nem lennének, az sem okozna értetlenkedést a két évad között. Ha azt írod, hogy ezek is részei a sorozatnak (ugye mennyire másképpen hangzik?), máris más. Amennyiben nem akarod, hogy félreértsenek, fogalmazd meg azt, amire gondolsz.

Ezért inkább átvered Donátot, teljesen logikus megközelítés. Szegény, végignézi őket és aztán majd vakarhatja a fejét, hogy miért fontos a fele, és a maradék rész nagy része. Mert ugye az utolsó húsz percet leszámítva a történetben semmiféle szerepet nem játszanak, sőt... És erre a négy történetre történt a következő évadokban egy visszautalás, amikor kiderült, hogy lazán felül lett írva az egyik.

Mára már? Nem inkább mindig is? Én ma megnéztem a Battle: Los Angelest, csak, hogy felidézzem és legyen kis összehasonlítási alapom. A Battleship tényleg jobban sikerült darab, bár ez sem bonyolult, a több karakteridő és a humor jobbá teszi. Meg tényleg, azzal, hogy nem egy inváziós sereg jött, azért valamivel reálisabb, hogy végül sikerült szétrúgni a valagukat. Mondjuk arra azért szeretnék rájönni, hogy miért kell mindig abban utánozni Wells-t, hogy az idegen seregek valamire érzékenyek a bolygónkon. Ezek a napra, a Jelekben a vízre, a marsiak mindenre... Eh... Idegenéknél nem szokás megsasolni a környezetet érkezés előtt? Jó, a Battleship UFO-i legalább készültek napszemcsivel.

Használd a kinetikus tekercset. Felkapkodod a bútorokat, leszakadt testrészeket és szépen lehet azokat fegyvernek használni. A regenerátor ellen ugyan semmit sem ér, de az ellen a normál fegyverek sem.

Számomra az utóbbi évek legkellemesebb és legjobb játéka a Dead Space széria a Mass Effect trilógia mellett. Az utóbbi ugye az űropera rajongásom, az előbbi pedig a sci-fi horror rajongásom elégíti ki. És igen, a második rész azt a kevés hibát is kiküszöbölte, ami az elsőt jellemezte. Hol akadtál el, hátha tudok segíteni. Ha épp nem a Mass Effect egyik részével, akkor általában a Dead Space epizódjainak valamelyikével játszom. (Na jó, ez túlzás, de ha a két széria közül az egyik mindig ott van a gépemen. Most is tervezem, hogy Shepard kalandjainak letudása után újra nekifeszülök Isaac kálváriájának.) Hatodik fejezet, az a hidroponika. Csak nem a Leviathannal van gond?

Battleship: nagyon kellemes kis látványfilm, most már kicsit sajnálom, hogy kihagytam moziban. De hát ez van, nem igazán szívlelem a haditengerészetet, ha csak nem az űrbe mennek. Semmi extra, nem nyújt többet, mint a tavalyi Battle: Los Angeles vagy az Independence Day. Idegenek móresre tanítása a kor haditechnikájával a jelen legmagasabb szintű filmtrükk-technikai szintjén. Talán annyival mutat ez a film egy árnyalatnyival jobb képet, hogy "nemzetközi", E.T.-t ezúttal egy japán közreműködésével rúgják seggbe, és voltaképpen az inváziós sereg sem jelent meg, csak egy előőrs. Mégis csak több így az emberiség esélye. Legalábbis a második részig. Kellemes humora is van, ami főleg Pearl Harbor körül mozog, illetve a Missouri csatahajóhoz is köthető, egyebek mellett. Külön aranyos, hogy az alieneket végül még egy a jelenleginél is elavultabb technikával győztük le. Szóval minden percét élveztem.

Kíváncsian várom. Bár a filozofikus részt lehet hiányolni fogom, de talán a fordulatos sztori és a karakterek betöltik az űrt. Mondjuk most még le kell előtte tudnom Az ördög kövét és csak aztán állhatok neki.

AZAZ! Köszi!

Nekem tőle csak a Vis Major könyvek jöttek be, és azok is végül kicsit ellaposodtak. Úgy értem, folyton ugyanarra a sémára épít. Mázli, hogy jó a humora. Apropó, Krande, anno a távoli múltban adtál nekem kölcsön két fantasy lovagos regényt, amiben egy fényes páncélú komor lovag és egy felvágott nyelvű, boszorkánynak bélyegzett fehérnép osztotta az igazságot. Ezeknek mi volt a címe? Egy ideje gondolkodom rajtuk, mert jó lenne újra elolvasni őket, de nem jutnak eszembe, kérdezni meg hál' isten, mindig elfelejtek.

Aranyos. Ezek a kazik. Ó, de rongyosra néztem őket. Amikor megláttam az új Mos Eisley jelenetet, áááá... Imádom a mai napig, pedig az Oscar baba már nincs is benne.

Most már tudjuk. A régi filmek szerintem azért fognak majd jól teljesíteni, mert a régi rajongók már csak nosztalgiából is elmennek, a 3D utálók azért, hogy legyen min zsörtölődniük, az új rajongók pedig azért, mert sosem látták moziban. Ami a festményeket illeti, én erősen hajlok arra, hogy újabb ráncfelvarráson fog átesni az ep4-5-6 ezen a téren. Mert azért anélkül elég nehéz lenne 3D-vé tenni valamit, ami a valóságban is 2D volt.

Elkezdtem olvasni Michael Chrichton Őslénypark (ismertebb nevén Jurassic Park) című könyvét. Tizenkét éves koromban olvastam először és eleddig utoljára, és akkor nagyon tetszett. Sokkal jobban, mint a folytatása, amit még előtte olvastam (de már az első két film után), és nem tudtam hová tenni, mert könyvben akkorát még nem csalódtam, mint A szörnyek szigetében. Az első rész viszont akkor piszkosul tetszett, főleg a hangulat. És öröm érezni, hogy így, tizenöt év távlatából is újra feléledt ugyanaz a hangulat. Emellett ráadásul megszereztem a másik nagy kedvencemet, a Dűnét is. Ezt már idősebb fejjel olvastam, tizenhat éves lehettem talán, de szintén nagy hatást gyakorolt rám. Külön öröm, hogy most megvan az összes Dűne könyv! Az első az egyetlen, amit a szériában olvastam. Ha a többi fele olyan jó, már megéri elolvasni őket. Bár a Herbert gyerek és Kevin J. Anderson közösködéséből születettektől tartok. Brian Herbertet nem ismerem, viszont Andersontól olvastam már könyvet, és közös jellemzőjük, hogy nem igazán tetszettek.