Gyerekek, tudjátok milyen érzés másfél méter magasból meredeken lejtő flaszterra zuhanni? Hát ne próbáljátok ki. Tegnap utcazenén a sötétben megpróbáltam kikerülni a tömeget egy szűk lépcsőn. Hát átvágtam a bokrok felé. Csak sajnos nem láttam, hogy elfogyott a lábam alól a talaj. Csatt! Kezeim, lábaim, derekam sebekkel tarkítva, a telefonom ripityára tört, és olcsón megúsztam, hiszen csontom sem tört, átvészeltem sebekkel, horzsolásokkal, zúzódásokkal, meg azzal, hogy mindenem fáj, ami fájhat egy emberen. Isteniek ezek az utcazenék, még egyet sem úsztam meg sérülés nélkül...